Hogy dűcsünk szobrot?

Jó régen nem küldtem semmit, de meg is látszik. Ül mindenki tanácstalanul, hogy most mi lesz, ha az öreg Kétess nem írja meg. Izraelről nem mondok semmit, ahhoz én se vagyok elég okos. Meg az asszony is lekap a tízkörmömről, ha megmondom, mi a bibi. Megkoronáztuk megint, most meg fekete zászlókkal kiabáljuk, hogy szégyen. Persze.

Úgyhogy nemzetközi vizekre evezek, mert ott is csak a baj van, és ha nem írom meg, mi az, csak vakaróctok.

Szóval most, hogy má’ le van döntve az összes szobor, aki tartott rabszolgát, ettől asztán nekik… nem szabad leírni a nevüket, mert akkor rasszikus leszek… Szóval nekik minden jó lesz egyből. Ez a terv.

Ez – hogy így nem mondom ki a nevét, csak kacsingatok, meg ráncolom a homlokom: tudod na! – ez má’ vót a Kádár alatt Pesten. Így nem mondták ki, hogy zsidó. Mer’ egyből antiszemita vagy, ha kimondod. Ha meg csak így hunyorogsz, csukott szájjal, akkó’ nem. Ez ott egy társasjáték volt: a találd ki, kikről beszélek. Na, ezt híjják ma píszínek. Hogy nem mondjuk, csak gondoljuk. Most má’ az egész világon píszílni köll, mer aki kimondja, az fajgyűlölő, és úgy lerombolják az üzleteit, mint a vutonnak. Bár asszem az semmit nem mondott, csak drága nála a retikül, és az is baj, mikor az igazságért, meg az egyenlősdiért harcolunk: hulljon a férgese.

A drága okos telefonjukat azt persze nem vágták földhöz. A Bilgéc, az Almás, meg a többi hájtechnikus az nem tart rabszolgát, dehogy. A bányákban, Afrkában, Ázsiában, meg Dél-Amerikában, ahol az okoskütyükhöz turkálják a ritka fémeket a gyerekek, rendesen meg vannak fizetve. 2-3 dollárt is megkeres egy ilyen kis lurkó. Jó, hát kicsit hamarább meghal a nyavalyákba’, amit összeszed a bányában, de a telefongyáros mégse mehet oda személyesen csákányozni. Be se fér a lukba. Na, azé kell a gyerek, meg abbó’ úgyis több van a bilgécekből. A hájteknősöknek viszont nincs szobra, csinájják a dzsidipit, úgyhogy az jól van, nem báncsuk őket. Plusz ha az a szegény tüntető odavágná a szmart, amit egész nap nyomkod, haza se találna.

A rendőrbácsi vinné haza kézenfogva.

A törzsi időkbe – benne van a Tórába is –, ha megvertek egy népet, azzal kezdték, hogy a bálványaikat lerombolták. Ma se jut az eszünkbe más, azóta se. De ma má’ fejlődés van, fejlett a rencer: mer’ nem csákánnyal dűtik, hanem flexxel meg traktorral. A szemet szemért az működik évezredek óta, minek ezzel a demokráciázgatással gatyázni? Nem jó az semmire. Ki az uccára, mint a kocsmai verekedők! Oszt mikor tényleg kinn csépeli majd egymást minden pógár, akkor tessék szíves, újságírókám pí-korrektül szétszedni, hogy ki a baljobb!
Mer amazoknak meg a sok mecset szúrja a szemit, a keresztény Európájukban. Hogy sok a muszlim (Azt még lehet mondani, vígan).

A Merci-gyár budiját azt sikálhatják, azt a fehér (az is kimondhatós szín) úgyse csinálná meg. De aztán kusti! Szóval ezek is mennének már az utcára takarítani. Na nem az igazi koszt, hanem ezt a migráncs szemetet. És vannak zsidók is, akik ezeknek a rendcsinálóknak drukkolnak. Csak megjegyzem, hogy ezek ha elindulnak, nem biztos, hogy megállnak a mecseteknél. Nem szoktak. A következő sarok meg már a zsinagóga, elintéznék azt is egy füst alatt… Meg a szobor vadászokat is. Biztos ezt akarjátok?

A fiam folyton ezzel a baljobbal jön: hogy tegyé’ má különbséget fater!
Hát én csak a saját löttyös indulatjukba’ handabandázókat látom, meg aki megpróbálnak tisztán látni.

Nehéz dolog ez a gondolkodás. Nehezebb mint az utcán vasfűrésszel történelm leckét írni.
Ott van például a Szent Lajos. Király volt vagy ezeréve. Itt a Szentföldön is harcolt a pogányok ellen. (Ez a pogányozás volt a korabeli píszi.) A katolikusok úgy szerették ezt a csihi-puhit, hogy szenté is avatták. Igazságos és bölcs keresztény király volt, csak hát nem szerette a zsidókat. (Akkoriba’ épp a kimondós gyűlölés volt a módi, nem a píszis.)

Szóval, mikor hazaért kiutasította a zsidókat Franciaországból. Aki maradt, annak spéci ruhát kellett hordani, hogy tudják. Aztán ez az igazságoslajos elégette a Talmudot. Majdnem a Tórát, de gondolom szólt neki valaki, hogy az a Biblia is te nagyokos! A szeretet nevében. Na kapott is bronzlovat. A szobordöntők meg uzsgyi! Ha kifogyott a rabszolgatartó jó lesz ez is. Ez egy antikszemita , mert ölég régen utálta a zsidókat, úgyhogy, hajrá! Mentek is misszuriba mert ott ül a bronzlajos a lovon…

A kérdés csak az, hogy a katolikus, aki eddig se nagyon szerette a mifélénket, az ha ledöntik a szentjit, (1.) jobban fog majd szeretni minket, vagy (2.) kevésbé, vagy (x) ugyanúgy? Totózzuk ki! De ha má’ benne vagyunk a döntésbe, dűjjön ez is! Remélem, van valami Kétess bácsijuk a döntőknek is, aki minden múltbeli disznóságot kinyomoz nekik. Aki minden több százéves gyűlöletet kihantol: nehogy már megbocsájtsunk nekik! Nehogy má józanul helyretegyük, hogy most ki kicsoda. Igaz, könnyebb a bronzrasszisták ellen harcolni, mint az eleveneket gatyába rázni. Törvény (ha nincs, akkó’ hozni kell!), bíróság, dutyi, slussz!
Nem!
Vasvillára a…!
Ide ki köll találni mindig valami jelszót, hogy ki!
Nagy a választék: színek, vallások, népek, Vuhantól Vutonig.

Addig nincs is baj, míg nem mi jövünk. Ugye?

Osztani az észt fárasztóbb, mint szobrot rángatni az utcán. És ettő’ se lesz senki okosabb.

Nincs valakinek kedve józanul gondolkodni? Ülnénk egy kicsit a sámlin, törnénk a nagyokos fejünket, hogy mit lehetne tenni… Hátha az kihúzná az emberiséget a szarból. Ez se polszí, de írjuk a többihez!