Ben Dror Yemini, a jól ismert újságíró és publicista felhívta a nemzeti-vallásos beállítottságú állampolgárokat, hogy csatlakozzanak a Netanjahu elleni tüntetésekhez. Moti Karpel és Shlomo Pyutrekovsky jobboldali újságírók válaszában jól tükröződik a tüntetések különböző megítélése az izraeli társadalomban.
A tüntetések tiltakozást jelentenek egy olyan miniszterelnök ellen, akinek a magatartása a cinizmustól a disznó viselkedésig terjed, és egyben igényformálás egy erkölcsileg tiszta hatalomra. Miért kellene a társadalom vallásos részének magára hagyni ezt a színteret?
A tüntetések szupermarketté válnak. Ami várható is volt.
Radikális elemek is fellelhetőek bennük, de ez osztályrésze szinte minden nyilvános tiltakozásnak. A probléma az, hogy van egy olyan társadalmi szektor, amely még mindig hiányzik a tiltakozók mozaikjából, annak ellenére, hogy a tiltakozás részének kellene lennie, sőt abban – cionista, nemzeti és erkölcsi értékei alapján – irányító szerepet kellene vállalnia. A társadalom nemzeti-vallási szektoráról van szó.
Észlelhető ennek a szektornak az elégedetlensége is. Ezt érzékelteti a közvélemény-kutatásokban a Likud kormányzópárt visszaesése, és a jobboldali Jamina párt emelkedése. Igaz, hogy ezek csak közvélemény-kutatások, de jól kifejezik az általános hangulatot.
Az ultraortodox politika figyelmen kívül hagy minden erkölcsi vagy nemzeti kérdést. Talán ezek is érdeklik az egyre sokszínűbbé váló ultraortodox közvéleményt, de sokkal kevésbé ennek a szektornak a vezetőit.
A nemzeti-vallási szektor viszont sokkal inkább részt vesz az izraeli társadalom életében. Ott van az Izrael Hadsereg, valamint az igazságügyi és bírói mechanizmusok csúcsán. A korrupció őt is érinti, ahogy a hatalom erkölcsi tisztaságának kérdése is. Ez a szektor nem közömbös ezekben a témákban.
Bár a többségük jobboldali, de
a jobboldaliság nem egyenlő a közömbösséggel, és pláne nem a korrupció elfogadásával.
Ez a társadalmi szektor azért nem jön a tüntetésekre, mert azok nagyon baloldali képet festenek. Igaz, jelen vannak az ultra-baloldali tüntetők, például az „oszlassuk fel a Határőrseget” stílusú molinókkal, vagy akár az „ISRAHELL”-t is használva, ami ugyebár tisztán antiszemita szlogen anti-cionistának álcázva. De ezek a hangok a tiltakozásnak csak egészen kis részét képezik. A mai napig szinte minden nagyobb demonstráción a nemzeti zászló a leginkább fellelhető jel. Ez a többség. Ez a tiltakozás fő indítéka. Ez egy cionista és nemzeti blokk.
Ez a tiltakozás nem foglalkozik az annektálás kérdésével, sem a Trump-egyezmény témakörével, vagy akár a júdeai és szamáriai izraeli települések bővítésével sem. A tiltakozás egy megreformáltabb társadalmat vizionál. A választás egy – az utóbbi években – cinikusan, vagy akár disznóként viselkedő miniszterelnök és egy olyan hatalom között van, amelynek továbbra is fontos a felelősségteljes és erkölcsileg tiszta kormányzás. Miért kellene tehát a társadalom nemzeti-vallásos részének magára hagyni ezt a színteret? Nem látja? Nem hallja mi történik?
Az izraeli baloldalnak nincs monopóliuma a korrupció elleni küzdelemben.
Hiszen minden táborban voltak korrupt emberek. De valljuk be, most, amikor a miniszterelnöknek három vádirattal kell szembenéznie, továbbá a kormánykoalíció elnöke a „hatalom, megtiszteltetés, pénz” zászlóját emeli a magasba, ez az irány nemcsak erkölcstelen, de ellenkezik a zsidóság értékeivel is. Ez az irány erkölcsi csődről tanúskodik. Összeegyeztethető ez a zsidó mivoltunkkal?
A nemzeti-vallási szektor sok erkölcsi és gyakorlati értéket képviselhet a tüntetések során.
Például javasolhat egy harmadik utat, amelyben nincs gyűlölet Netanjahu iránt, hanem inkább Maimonides útjának elfogadása: „egy elnök, aki letért a helyes útról… megbotozzák, de nem a nyilvánosság előtt, és azt mondják neki: Tiszteld! És ülj az otthonodban”.
Ez az értékes társadalmi szektor nem engedheti meg magának, hogy otthon marad. Nem riaszthatja el, hogy vannak, akik kihasználják a tüntetéseket. Ez nem lehet kifogás. Ez egy olyan tiltakozás, amely elsősorban nemzeti- és erkölcs-alapú. És ebben a tiltakozásban a nemzeti-vallásos szektornak partnernek kell lennie.
Moti Karpel és Shlomo Pyutrekovsky jobboldali újságírók válaszai:
