Néhány napja csont-sovány bácsi képe tűnt fel az izraeli Facebookon, kezében egy táblával. Segítséget kért, hogy elmondhassa a kaddist, a halotti imát szeretett testvére emlékére, mert ehhez tíz felnőtt férfi, minján kell.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2020/08/117186756_597493610960592_1859396825082391570_o.jpg?resize=696%2C928&ssl=1)
“Szeretett testvérem emlékére, aki megmentett a budapesti gettóban a haláltól és idő előtt elhunyt.” – állt a kérésben, tehát az Izraelinfo is megjelent a sírnál vasárnap este 7-kor, a holoni temető egyik eldugott pontján.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2020/08/117333506_628658501104450_5040437655459327956_n.jpg?resize=696%2C522&ssl=1)
Háromnegyed hétkor már elég sokan voltak, világos volt, hogy a minjan nem kérdés. Az arcokból ítélve etiópok, jemeniek, askenáziak, marokkóiak, horgolt kipások, akiken látszott, hogy mindig viselik, fekete kipás jesiva bócherek, és szekulárisok, akiken látszott, utoljára pészachkor a széder elmondásánál tettek a fejükre egy kapedli-szerűséget. De most kicibálták a fiók mélyéről, és eljöttek.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2020/08/117585364_767931277350154_7667106742851442649_n.jpg?resize=696%2C522&ssl=1)
Ha egymás megsegítéséről van szó, akkor nincs megosztottság, sok éves személyes tapasztalatunk is mutatja, hogy ilyenkor mindent felülír a közös izraeli, zsidó, és legfőképpen emberi mivoltunk. Olyan száz körül lehettek a férfiak, s 1-2 nő is, amikor megérkezett a bácsi.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2020/08/117394625_294751388477658_8255825142531378850_n.jpg?resize=696%2C522&ssl=1)
Alig ismert rá a sírra, panaszkodott is, hogy hova lettek a kövek, mert addigra szorgos kezek megtisztították, alaposan lemosták testvére, Áron Szimcha Leiter síremlékét. De az ima után ismeretlenek mécsest is átnyújtottak neki, többen követ tettek a rá, és valaki virágot is hozott. Ismét “éltek a kövek”.
A bácsi nem akart beszélni újságíróval, de egy jelen lévő unokaöccse elmondta, hogy bátyja, akiért a kaddis szólt, 2012-ben hunyt el. A háború idején ő, a nála csak 5-6 évvel idősebb testvér gondoskodott a pesti gettóban kisöccséről, miután szüleiket elhurcolták. Aztán együtt alijáztak az ötvenes években, együtt is maradtak, együtt éltek egymást támogatva mindvégig. Nem nősültek meg, nincsenek gyerekeik.
És egy maszk nélküli kép a segítséget kérő Facebook-oldalról.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2020/08/117217130_598282654215021_3470065875724389626_n.jpg?resize=461%2C663&ssl=1)