1990 – a kiriat-tivoni gimnázium énekkarának látogatása Budapesten, az izraeli és a budapesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium énekkarának közös képe. A diákcsereprogram első lépéseként, Jehuda Schwartz magyar hátterű tivoni iskolaigazgató megálmodott és kivitelezett projektje keretében 1989-ben Budapestre látogatott mintegy húsz diák. Ez számomra meghatározó élményt jelentett, már akkor átérezhettem az izraeli mentalitást, közvetlenséget, nyitottságot, ami magával ragadott. A következő évben, amikor a Radnóti Gimnázium diákjai utaztak Izraelbe, Kiriat-Tivonba, én rögtön becsomagoltam egy nagy bőröndbe, és Izraelben maradtam „ideiglenes állampolgárként”. Kéthetes tivoni turistáskodás után megkezdtem Haifában új diákéletemet.
Nagy szerencsémre Noga Geva családjához kerültem. A képen Noga szülei, Tali és Geva, akik meleg szívvel fogadtak tivoni kertes családi házukban. Sokáig pótszülőknek tekintettem őket, több szombatot náluk töltöttem. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy péntek délutan kettő és négy között néma csend uralkodott a házban, és mindenki csendespihenőre vonult vissza. Én akkor még nem tudtam átvenni ezt a szokást, és sokszor némán forgolódtam az ágyban, amíg a többiek aludtak. Noga velem egyidős, eleven, talpraesett lány a barátnőm lett. Húga Zohar akkoriban úszásban jeleskedett, ma általános iskolai tanárnő.
1990 nyár. A képen a haifai magyar csoport, többségük a haifai Kiriat-Eliezer oleközpontba érkezett. A képen (balról jobbra) Bánki Róbert, Somogyi Gyuri, Gordon Ádám, Bánki Péter, Sommer Ági és Kovács Adrienn. Somogyi Gyuri gyógyszerész 1991 májusában tért vissza Budapestre, ott alapított családot. Gordon Ádám New Yorkban kötött ki, egy lánya született. Bánki Róbert 1992 májusában tért vissza Budapestre, neves pilótaképző-iskolát alapított és igazgat. Bánki Péter 1991 májusában ment vissza Budapestre, informatikai cég igazgatója, két gyerekével Budapesten él.
Ebből a csoportból csak én maradtam Izraelben.
1990, kirándulás a közeli drúz faluba. Ekkor még naivan élveztük az óriási kulturális különbséget.
1991, apám és öcsém, Ádám első látogatása Izraelben nálam a diákotthonban Haifában. Az első célpont természetesen a tenger.
Gubeze etióp ole, első színesbőrű ismerősön a nagy kulturális kavalkádban. Tartalékos katonai szolgálatot teljesített. Akkor még ijesztő volt számomra, hogy ilyen sokan járnak-kelnek fegyverrel az utcákon.
1991. január, öbölháború. Bombázzák Haifát és egész Izraelt, riadók egymás után, gázálarcot fel, menekülés a fóliázott, biológiai fegyver ellen védő (?) szobákba. Az oleközpontban gázálarccal.
1990–1993, a multikulturális hangulatú diákévek: román, etióp, marokkói, argentin új olékkal.
1993, első izraeli sportsikerem. A Haifai Egyetem női kosárlabda csapatával kupagyőzelem. A kupa a mai napig elválaszthatatlan része az otthonomnak.
1992 tél, először láttam havat Izraelben. Gadna, azaz katonai alapkiképzés az új oléknak. Gábor Zitával együtt vettünk részt a kéthetes gyakorlaton. Arra emlékszem, hogy a parancsnokom a lövészet gyakorlatnál azt mondta, nem szívesen állna velem szemben, amikor fegyver van a kezemben. Apropó tél, érdekes módon sokkal, de sokkal jobban fáztam Izraelben, a meleg mediterrán országban, mint az európai hideg Magyarországon.
Wild Ica néni, a pótnagymama. Ez egy szomorú-vidám történet. Nagymamám Aushwitzban Mengele kísérletein esett át, terhes volt. Hét hónapra élő kislányt hozott a világra, akit sohasem láthatott. Az egyik szlovák ápolónő súgta meg neki, hogy kislánya született. Később együtt szabadultak fel a lágerból, Ica a felszabadulás után rögtön alijázott, Kiriat-Mockinban alapított családot. Alijázásom után az első években sokáig pótnagymamáskodott felettem, mindenféle finomságot készített, amikor meglátogattam, és rengeteget beszélgettünk szeretett nagyimról.
1997. nyár, Gábor Zita elsőszülött gyerekével, Tommal. Zizi osztálytársam volt a budapesti Radnóti Gimnáziumban egészen az érettségiig. Együtt tanultuk az érettségi tételeket, majd a vizsga után együtt ünnepeltünk a sulihoz közeli Aranytölcsér cukrászdában.
Ott hallotta Zizi és apukája, hogy Izraelbe készülök tovább tanulni. Rögtön megtetszett az ötlet nekik és így került Zizi a Jeruzsálemi Héber Egyetem előkészítő tanfolyamára. Tartottuk a kapcsolatot mindvégig, ingáztunk Haifa és Jeruzsálem között. Már kisgyerekes anyukák voltunk, amikor együtt szerveztük meg az első magyar nyelvű óvodát Izraelben.
1997. nyár, Makkabi Játékok Ramat-Ganban, magyar színekben a női kosárcsapattal.
1998. Budapest, osztálytalálkozó a régi barátnőkkel a Radnóti Gimnáziumból, Zizi a férjével.
Ide küldhetitek alija-történeteiteket: info@izraelinfo.com
