Az mindennapos dolog, hogy a könyveket könyvtárakban őrzik, de előfordul, hogy egy könyv őriz meg egy könyvtárat, és talán az olvasóit is.

Egyszerű és kézenfekvő is lehetne ez az anzix. Évszámokkal, helyszínekkel, megszólaltatott riportalanyokkal, képekkel, véleményekkel. Tényekkel. Egyszerű és kézenfekvő lehetne, ha lenne még jeruzsálemi kölcsönkönyvtár. Vagy ha emlékezne még rá valaki.

De ez az intézmény egyikkel sem bír a fenti tulajdonságok közül. Sokszor azt hiszem, csak én hordozom az emlékét – vagy az emlékének legalábbis egy töredékét: öt kötetet. Őket sem a könyvtárból szereztem, de még csak nem is Jeruzsálemből jutottak hozzám. Házasságom legelején, friss izraeliségem idején egy pénteki napon kirándulni mentünk férjemmel a Bet Semes környéki erdőkbe. Odafelé menet megálltunk az apró, festői domboldalon meghúzódó Givat Jesajahu kibucnál. „Könyvvásár” – mutatott a tábla a kaput elkerülő kis út felé. Na, ha könyvvásár, akkor nálunk nincs mese – irány a végtelen, a susnyás. Rövid vezetés után elhanyagolt bádogépületekhez értünk. Teheneket tarthattak bennük – most viszont, aznapra legalábbis, a fent említett könyvek vették át a helyüket.

Ahogy beléptünk, hihetetlen látvány tárult a szemünk elé – a több tíz méter hosszú épületben végig polcok sorakoztak, amelyekre feldobálva ezernyi kötet várta a sorsát. Rajtunk kívül még páran böngésztek a sorok között, óvatosan lépkedve az egyenetlen talajon – vagyis… döbbenten böktem oldalba Nadavot. A földre meredtem. Követte a tekintetemet. A padlót könyvek borították – széttaposott, sáros, megtépett, kinyílt könyvek. Vagy legalábbis a tetemeik.

A férjem meg-megállt egy-egy polcnál, én viszont szép lassan haladtam a hodály mélye felé. Az utolsó előtti polcsornál álltam meg végül – és mintha valami földöntúli erő vezérelt volna, odanyúltam az első kötethez. Robert Sabatier: Bulvár. Regény. Európa Kiadó, 1958. Kiemeltem – de ki sem kellett nyitnom ahhoz, hogy tudjam: hazaviszem. A könyvet ugyanis reklámok borították: „Friedmann Testvérek. Divat újdonságok. Importáruk.” vagy „J. Grünwald mindennemű bőrdíszmű áru nagy választékban. Kiváló minőség. Szolid árak.” De hirdettek parókaszalont („Peot Elegant, A különleges parókák szalonja, Dvora Jabrov szakvezetése mellett”) és éttermeket – a reklámok alatt pedig jeruzsálemi címek. És magyarul. Mind magyarul.

A könyv borítóját – ahogy azt bizonyára kitalálták – a jeruzsálemi kölcsönkönyvtár biztosította, amely a köteteit egyfajta mozgó hirdetőoszlopként reklámmal vonta be, valószínűleg az 1960-as évek derekán. A borító belső oldalán pedig szigorú figyelmeztetés volt olvasható, amely arról biztosította a hanyag kölcsönzőket, hogy a könyvek elvesztése esetén azok teljes ára visszatérítendő, az előfizető letétjétől függetlenül.

Öt könyvet vettem meg azon a napon Givat Jesajahu mellett – és mit ne mondjak, egyiket sem áll szándékomban elolvasni. De bármikor, amikor a kezembe kerülnek, elgondolkozom: ilyenkor egy kicsit elutazom egy másik Jeruzsálembe, ahol a Ben Jehuda utcán Iritz és Duschinskynál lehetett biztosítást kötni magyar nyelven, míg a Ben Hilel 8.-ban Eisen úr árult felvágottakat, hústermékeket (szigorúan kóser!), a Ben Hilel 9.-ben pedig Kalisék várták az elromlott villanyborotvákat, mixereket, vasalókat, kályhákat és motorokat szerelésre.

Ez egy másik Jeruzsálem volt, egy másik Izrael. Az az Izrael, ahová sokan reménnyel telve érkeztek, buzgón tanulták a hébert, és kezdtek el új életet építeni maguknak – de ahol akkor is lehetett boldogulni, ha az embernek ilyesmi nem állt szándékában. Legfeljebb csak a Miki hölgyfodrászhoz jártak az Arisztobuloszon – aki értette, milyen hosszúra kell, milyen színben, magyarul. Ők voltak azok, akik ebbe az elfeledett kölcsönkönyvtárba jártak Jeruzsálemben, a rehov Javec 2. alatt; ők, akiknek a vállán nyugodott Izrael felépítésének feladata – de akik egyelőre, abban a történelmi pillanatban még nem érkeztek meg teljesen.

(A hajdani Rausnitz kölcsönkönyvtár helyén ma egy angol nyelvű könyveket árusító antikvárium működik.)

Főképgrafika: Fenyves Gabriella
Fotók: Silló Sándor


Az írás megjelent a #Izrael70magyar című könyvünkben is. Megvásárolható >>

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.