Nem vitás, Izrael geopolitikai helyzete és eddigi – békés napot szinte sosem hozó – történelme miatt elengedhetetlen, hogy katonai előnyben lévő, militáris nagyhatalom legyen. Az Öböl-menti országokkal kötött békeszerződések is fontos, pozitív eredmények az országnak a nemzetközi diplomácia terén.
Izrael azonban sosem állt háborúban sem az Emirátusokkal, sem Bahreinnel. Washingtonban szép képek készülnek majd a békeszerződés ceremóniájáról, az ahhoz asszisztálókról – és valamikor a jövőben azokról az izraeliekről is, akik Abu Dhabi plázáiban vásárolnak és síelnek majd. Közben sok-sok fegyver és dollármilliárd gazdát cserél. Mindeközben a szomszédos Egyiptommal, de leginkább Jordániával – véres háborúk után békét kötő partnerekkel – elhidegült viszonyt „ápolunk”, Gázából továbbra is „csöpögnek” a terror-lufik és rakéták, hacsak nem mennek a pénzes bőröndök…
Netanjahu és felesége, valamint két nagykorú fia azonban már úton vannak a repülőtér és a washingtoni fényképezkedés, koktélparty felé.
És nem sül le a képükről a bőr, hogy itt hagyják az országot történelme egyik legnehezebb háborújában, amiben – békeszerződések ide, normalizációk oda – jelenleg vesztésre áll.
Milliók voltak és lesznek betegek, és kényszerülnek házi karanténba a munkáltatók és betegszabadságuk költségére.
A magas tesztelés és a lakosság miatt a napi megbetegedések száma itt a legmagasabb a világon. A súlyos esetek és az elhalálozottak száma egyre nő. A kórházak megtelnek. Semmi nem változott az első hullámhoz képest: a kórházi ágyak, a kontakt-felgöngyölítések, a különösen fertőzött helységek lezárása – mindezekkel a kormány nem birkózott meg, azt viszont elérte, hogy a politikai érdekektől vezérelt döntései – vagy azok hiánya – miatt a lakosság végül semmiféle intézkedéssel nem fog a továbbiakban kooperálni.
A gazdaság összeomlóban, de még költségvetése sincs az országnak.
Van viszont egy groteszk, 35 fős kormánya, amely azért jött létre a szavazópolgárok akaratával ellentétben, antidemokratikusan, hogy megfékezze a járványt, és hogy arra mind az egészségügy, mind a gazdaság területén megoldást találjon – elkerülendő egy újabb, teljes zárlatot. Ezt nem hogy nem kerültük el, hanem ebben is világelsőként egy ki tudja, hány hetes, országos zárlat felé száguldunk, annak minden – emberileg és gazdaságilag – elviselhetetlen következményével.
A szó szerint emberéleteket és egy teljes ország jövőjét érintő döntéseket pedig az a Netanjahu hozza meg, aki az ellene folyó büntetőeljárás miatt csak a saját, személyes érdekeit – a börtöntüntetés elkerülését – tartja szem előtt. Így engedett a mérleg nyelvét jelentő – és ezzel a kormánytöbbséget biztosító – ultraortodox kisebbségnek, és a legfertőzöttebb települések zárlata helyett a zsidó újév napjától, kollektív büntetésként, a teljes lakosságot küldi padlóra.
Nem a csilivili diplomáciai sikerek kellenének most nekünk. Nem fotóalkalomra van szükségünk távoli országok uralkodóival és díszletországok külügyminisztereivel, hanem felelős, beszámoltatható vezetésre, amely nem hagyja magára azokat, akikért felelős: a munkanélkülieket, a tanárokat, a diákokat, a kisvállalkozókat, a karanténban lévőket, az orvosokat, a segélyre és különleges ellátásra szorulókat, a betegeket. Izraelt.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
