Nem vitás, Izrael geopolitikai helyzete és eddigi – békés napot szinte sosem hozó – történelme miatt elengedhetetlen, hogy katonai előnyben lévő, militáris nagyhatalom legyen. Az Öböl-menti országokkal kötött békeszerződések is fontos, pozitív eredmények az országnak a nemzetközi diplomácia terén.

Izrael azonban sosem állt háborúban sem az Emirátusokkal, sem Bahreinnel. Washingtonban szép képek készülnek majd a békeszerződés ceremóniájáról, az ahhoz asszisztálókról – és valamikor a jövőben azokról az izraeliekről is, akik Abu Dhabi plázáiban vásárolnak és síelnek majd. Közben sok-sok fegyver és dollármilliárd gazdát cserél. Mindeközben a szomszédos Egyiptommal, de leginkább Jordániával – véres háborúk után békét kötő partnerekkel – elhidegült viszonyt “ápolunk”, Gázából továbbra is “csöpögnek” a terror-lufik és rakéták, hacsak nem mennek a pénzes bőröndök…

Netanjahu és felesége, valamint két nagykorú fia azonban már úton vannak a repülőtér és a washingtoni fényképezkedés, koktélparty felé.

És nem sül le a képükről a bőr, hogy itt hagyják az országot történelme egyik legnehezebb háborújában, amiben – békeszerződések ide, normalizációk oda – jelenleg vesztésre áll.

Milliók voltak és lesznek betegek, és kényszerülnek házi karanténba a munkáltatók és betegszabadságuk költségére.

A magas tesztelés és a lakosság miatt a napi megbetegedések száma itt a legmagasabb a világon. A súlyos esetek és az elhalálozottak száma egyre nő. A kórházak megtelnek. Semmi nem változott az első hullámhoz képest: a kórházi ágyak, a kontakt-felgöngyölítések, a különösen fertőzött helységek lezárása – mindezekkel a kormány nem birkózott meg, azt viszont elérte, hogy a politikai érdekektől vezérelt döntései – vagy azok hiánya – miatt a lakosság végül semmiféle intézkedéssel nem fog a továbbiakban kooperálni.

A gazdaság összeomlóban, de még költségvetése sincs az országnak.

Van viszont egy groteszk, 35 fős kormánya, amely azért jött létre a szavazópolgárok akaratával ellentétben, antidemokratikusan, hogy megfékezze a járványt, és hogy arra mind az egészségügy, mind a gazdaság területén megoldást találjon – elkerülendő egy újabb, teljes zárlatot. Ezt nem hogy nem kerültük el, hanem ebben is világelsőként egy ki tudja, hány hetes, országos zárlat felé száguldunk, annak minden – emberileg és gazdaságilag – elviselhetetlen következményével.

A szó szerint emberéleteket és egy teljes ország jövőjét érintő döntéseket pedig az a Netanjahu hozza meg, aki az ellene folyó büntetőeljárás miatt csak a saját, személyes érdekeit – a börtöntüntetés elkerülését – tartja szem előtt. Így engedett a mérleg nyelvét jelentő – és ezzel a kormánytöbbséget biztosító – ultraortodox kisebbségnek, és a legfertőzöttebb települések zárlata helyett a zsidó újév napjától, kollektív büntetésként, a teljes lakosságot küldi padlóra.

Nem a csilivili diplomáciai sikerek kellenének most nekünk. Nem fotóalkalomra van szükségünk távoli országok uralkodóival és díszletországok külügyminisztereivel, hanem felelős, beszámoltatható vezetésre, amely nem hagyja magára azokat, akikért felelős: a munkanélkülieket, a tanárokat, a diákokat, a kisvállalkozókat, a karanténban lévőket, az orvosokat, a segélyre és különleges ellátásra szorulókat, a betegeket. Izraelt.

“Zárlat” – fotó: Izraelinfo