Azt írja az újság… hogy kiderült, hogy mi is megy végbe a férfiak lelkében, ha a házimunkáról van szó.
Gyakori panasz, hogy a feleség úgy érzi, a férj szívességet tesz azzal, ha segít néha otthon, hiszen ez nem az ő feladata. A feleség szerint viszont kötelessége lenne segítenie nemcsak a feleségének, hanem tulajdonképpen önmagának is, hiszen ez ugyanúgy az ő otthona is.
David Pinchaszov rabbi, aki önmagát – ortodox zsidó körökben – mint házassági szakértőt és tanácsadót hirdeti, a következőképpen magyarázza meg a helyzetet, természetesen a hagyományos, vallásos felfogás szerint:
Először is Salamon példabeszédéből idéz: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon”, azaz a férj személyiségét figyelembe kell venni.
Most akkor milyen is a férj személyisége? A rabbi szerint a férfi és nő természetét az Isten különbözőnek teremtette. A női lélek inkább a házasságra, a gyermekekre és az otthon ellátására lett teremtve, mert van benne egyfajta közös lélek, ellentétben a férfivel. És mi bizonyítja ezt? Az, hogy például egy veszekedés után a férj gyakran sztrájkba lép, és megszünteti az együttműködést, ám ilyenkor a nő, persze egyedül, folytatja a főzést, a takarítást és az összes házimunkát.
Ebből következik tehát, hogy a nő minden külön „köszönet” nélkül is elvégzi a házi teendőket. És ha kap is esetleg köszönetet, azt úgy értelmezi magában, hogy „óh, a férjem észrevette, hogy milyen sokat dolgozom és töröm magam, ez bizony nehéz volt, de én csak azért is megcsináltam a számára”.
Míg a férjben, ugye, nem buzog annyira ez a közös lélek, és nem érdeklik a házi teendők. Ezért ha megköszönik neki a segítséget, akkor azt így értelmezi: „Azért mondanak nekem köszönetet, mert tulajdonképpen nem is kellet volna ezt megcsinálnom. Milyen rendes vagyok, hogy mégis elvégeztem”. A férfi tehát mintegy önkéntesnek érzi magát a házimunka terén.
És a rabbi szerint ez nem véletlen, Isten készakarva teremtette a férfit ilyennek, hogy a nő ezzel a kihívással szembenézve teljesíthesse a Bibliában előírt kötelességét, miszerint a férj „hozzáillő segítőtársa” legyen. És ez azzal is jár, hogy rá kell vezetni a férfit a fent említett, „neki megfelelő módon” arra, hogy kivegye a részét a családi életből.
Hogy is néz ki ez a gyakorlatban? El kell tehát fogadni, hogy a férj csak egyfajta „önkéntes” otthon, hiszen ez, ugye, a természetéből következik. Minden segítséget külön meg kell köszönni, és semmiképpen sem kritizálni, még ha a dolog nem is tökéletes. Állandóan dicsérni kell, hogy mennyit segít otthon a feleségének és a gyerekeknek, ezáltal felől tud emelkedni az eredeti természetén.
Noha tulajdonképpen a férj „kötelessége” lenne otthon segíteni, mégis, ha folyton erre a kötelességére emlékeztetjük, akkor, mint láttuk, ez ellenkezik a férfi természetével, és ellenállást vált ki, a férfi elzárkózik és nem fog együttműködni. Ha pedig ezt erőltetjük, akkor a párkapcsolat megromlik, és akár válás is lehet a vége, mint ez nem egyszer előfordul.
És ahogy a rabbi összegzi: „A (házi)békét nem az igazunkkal érjük el, mert az igazság a béke ellentéte”.
Eddig tehát David Pinchaszov rabbi véleménye. Tényleg, az emberek mindent meg tudnak magyarázni. Leginkább azt, ami a hasznukra van. Például azt, hogy a feleség mint egy állandó, fizetés nélküli cseléd köszönet nélkül kiszolgálja a férjet, és ellássa az egész családot. Aztán még vegye figyelembe a férfi érzékeny lelkét és dicsérgesse, ha néha hajlandó két szalmaszálat keresztbe rakni. Merthogy ilyennek lett teremtve. És bár egész nap a Tórát tanulmányozza, sose ér ahhoz a mondathoz, hogy „Arcod verejtékével egyed a kenyeret”.
Ez persze nem csak az ortodox zsidó körökben van így, hanem tulajdonképpen mindenhol. Hát ez az, ami engem nagyon idegesít. Régen, még esetleg amikor a férfi eltartotta a feleségét, és a nő egész nap otthon dolgozott. De manapság, amikor gyakorlatilag minden nő dolgozik?
És vajon mit jelent, hogy az „igazság a béke ellentéte”? A hazugság vezet a békéhez? Vajon a férfi igazsága az nem a béke ellentéte? Ekkora hülyeséget.
De már abba is hagyom, mert főznöm és takarítanom is kell, és persze a mosatlan se vonul magától a mosógépbe, a férjemtől meg aztán még annyira sem.
Ráadásul egy édes köleskása recept. Ez azért, mivel régen faluhelyen az esküvő napján a menyasszony cipőjébe kölest szórtak, mert úgy tartották, ettől lesz szorgalmas háziasszony.
Hozzávalók:
- 1 bögre (2 dl) köles
- 6 dl tej
- kevés só
- 1 kávéskanál fahéj
- 1 evőkanál méz
- 2 darab közepes őszibarack
- 2 evőkanál piros lekvár
- 5 dkg vegyes aszalt gyümölcs
Elkészítés:
- Az átmosott kölest a mézzel, fahéjjal, sóval ízesített tejbe tesszük, és időnként megkeverve legalább 35 percig főzzük. Akkor jó, ha a köles szétnyílt és megduzzadt.
- Ha már majdnem készen van, levesszük a tűzről, lefedjük, és 10 percet állni hagyjuk, hogy a kölesszemek az összes tejet beigyák.
- Tálkákba szedjük, és a gyümölccsel, lekvárral tálaljuk.
Harapós demi-vierge, kinek a jelszava: a regényeket nem írni, hanem csinálni kell