Bezárt világ – nyitott könyvek

Vannak könyvek, amelyeknek akkor is ott van a helyük a könyvespolcon, ha úgy érezzük, eleget olvastunk már a témáról. A holokauszttúlélő, nemzetközileg is elismert klinikai pszichológus Edith Eva Eger kötete; “A döntés” pont ilyen.

Amikor elmondtam a barátnőmnek, hogy milyen könyvet szeretnék ajánlani, kissé hezitálva reagált, mondván, éppen most, ebben az időszakban, ami amúgy is mindenki hangulatán ott hagyja a nyomát, a holokauszt témája minden bizonnyal nyomasztó lesz. Talán máskor kellene…

De Edith Eva Eger könyvében pontosan az a csodálatos, hogy egyáltalán nem hangol le, hanem ellenkezőleg, elképesztő erőt ad! Erőt az újrakezdéshez, a megbocsájtáshoz, az elengedéshez, önmagunk újraépítéséhez. Még ha ellentmondásnak is hangzik, felemelő és motiváló. Tehát az se ijedjen meg, aki nem kedveli a holokauszt témájú könyveket: talán az egyharmada szól a haláltáborról, a nagy része pedig már Edith Auschwitz utáni életéről, majd praxisáról. Szerintem előbb-utóbb mindenki megtalálja magát az írásban valahol…

Edith Eva Eger: A döntés
Libri Könyvkiadó, 2019

Edith Eva Egert családjával együtt hurcolták el 1944-ben Kassáról Auschwitzba. Szüleit a rettegett Mengele irányította a gázkamrába, majd néhány órával a megérkezés után parancsot adott a fiatal lánynak, hogy táncoljon neki a Kék Duna-keringő dallamára. A pokolbeli produkció jutalma egy darab kenyér volt. Edith és nővére rengeteg szenvedés árán vészelte át a haláltábor hétköznapjait. Edith élete még a felszabadulás pillanatában is csak egy hajszálon múlt: a hullák alatt fekvő, addigra testileg-lelkileg teljesen elgyötört lány csupán annyira tudta megmozdítani a kezét, hogy jelezze az amerikai katonáknak: életben van… Az írás egy memoire – négy fejezete: Börtön, Szökés, Szabadság, Gyógyulás –, de olyan kivételes személyiségfejlesztő könyv is egyben, amely a szörnyűségek ellenére túlmutat a náci halálgépezet rémtettein, és egészen más dimenzióba emeli az áldozati szerep, a szembenézés, feldolgozás, továbblépés fogalmait.

Az egész mű üzenetét a könyv legelején fogalmazza meg az olvasó számára: „Nem azt szeretném, hogy meghallgassák a történetemet, és aztán azt mondják: »Az én szenvedésem kevésbé jelentős.« Azt szeretném, hogy meghallgassák a történetemet, és azt mondják: »Ha ő meg tudja tenni, akkor én is meg tudom!«”

Edith kiváló érzékkel avatja be az olvasót egész eddigi életének legfontosabb eseményeibe: a felszabadulása, a házassága, a család szökése Amerikába, illetve a visszatérése Auschwitzba. De túl ezen, a praxisában előfordult olyan eseteket sző az időrendben haladó történetbe, amelyek őt is fontos felismerésekhez segítették a belső munkát igénylő feldolgozási folyamatban. Így ír egyik fejezetében: “Túlságosan is könnyű börtönt építeni a fájdalmunkból, a múltunkból. A bosszú a legjobb esetben is hiábavaló. Nem tud változtatni azon, amit tettek velünk, nem törölheti ki az igazságtalanságokat, amelyeket elszenvedtünk, és nem hozhatja vissza a holtakat sem. (…) A megbocsátás azt jelenti, hogy gyászolunk – gyászoljuk azt, ami megtörtént, és azt, ami nem történt meg –, és hogy feladjuk a vágyunkat arra, hogy bárcsak másképp alakult volna a múltunk. Azt jelenti, hogy elfogadjuk a múltunkat és a jelenlegi életünket.” Hiszen az igazi döntés kizárólag rajtunk múlik, hogy miként viszonyulunk a próbatételekhez, amelyek elé az élet nap mint nap állít bennünket. Hogyan látjuk a múltunkat, a sérelmeinket, képesek vagyunk-e arra, hogy változást hozzunk az életünkbe.

Mindenkinek van döntési lehetősége!

Erre tanít dr. Edith Eva Eger könyve azzal az életmentő útravalóval, amelyet ő kapott az édesanyjától az Auschwitz felé tartó halálvonat sötétjében, és amit aztán sosem felejtett el többé: „Nem tudjuk, hová tartunk. Nem tudjuk, mi fog történni. Csak arra emlékezz: senki sem veheti el tőled azt, ami a lelkedben él.”

Felemelő, önismerettel és tanulságokkal teli olvasást kívánok!

További “Bezárt világ – nyitott könyvek”:

Amrita Sher-Gil: Egy magyar festőzseni szenvedélyes élete