Izraeli média: ha Biden győzött, Netanjahut is le lehet váltani!?

Netanjahu fél napos késéssel „gratulált” Joe Bidennek azzal az üzenettel, hogy várakozással néz a közös munka elé, ezzel egy időben megköszönte Donald Trumpnak, amit Izraelért és érte tett. Az amerikai választásokkal foglalkozó izraeli média is kiemelte Trump Izraelnek kedvező lépéseit, Jeruzsálem főváros és a Golán-fennsík elismerését, az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését, az Öböl-menti arab országokkal kötött normalizációs egyezményeket. Érdekes hangsúlyozni azonban, hogy a helyi média – nem meglepő módon – kiemelten foglalkozik most a Trump és Netanjahu közötti hasonlóságok és párhuzamok meghatározásával, elemzésével. Lapszemlénk.

Csak ne Trump = Csak ne Bibi

A 13-as kereskedelmi televízió egyik szakértője, Raviv Drucker azt állítja, ha a korábban „öreg lúzernek” nevezett, valóban idős Joe Biden győzni tudott annak köszönhetően, hogy megkapta elsősorban a Donald Trump ellen tiltakozók szavazatait – akkor Izraelben sem kétséges, hogy Netanjahu bármely riválisa, akár Jair Lapid vagy Naftali Bennet is képesek lehetnek erre. Drucker szerint Biden soha senki ellen nem számított volna erős jelöltnek, de a „csak-ne-Trump” szavazatok ereje győzelemre segítette. Azon is elgondolkodik a szerző, hogy vajon az amerikai példa nyomán megnőhet-e az izraeli média magabiztossága, és lesz-e arra precedens, hogy megszakítsák Netanjahu beszédeit, amikor az izraeli kormányfő például az ellene benyújtott büntetővádakkal kapcsolatban tesz bizonyítékok nélküli, hamis kijelentéseket az igazságszolgáltatás tisztviselői ellen („személyes üldöztetés”). 

A szerző Haaretzben közzétett írása szerint Netanjahu ugyan sokkal tehetségesebb politikus, hozzáértőbb is és tapasztaltabb, mint a távozó amerikai elnök, mégis nagyon sok döbbenetes hasonlóságot lehet felfedezni a két vezető politikai megnyilvánulásai között: mindkét politikus előszeretettel támadja a médiát, az igazságszolgáltatást, egyébként pedig bármely őket bíráló szervezetet. Trump az alkotmány második cikkelyéből meríti a felhatalmazását magának a kizárólagos kontrollra, míg Netanjahu a „kormányzásról” szól egyedüli döntései kapcsán, ráadásul Trump ugyanígy szétverte Amerikában a republikánus pártot, ahogy Netanjahu Izraelben a Likudot.

Trump sikertelen koronaválság kezelése is oka Biden győzelmének, így Netanjahu szintén kudarcba fulladt koronaválság kezelése után hasonló váltás történhet Izraelben is – vélekedik Drucker.

Az izraeli média ugyanakkor zömmel egyetért abban, hogy Joe Biden hosszú politikusi pályája azt bizonyítja: ő is kiáll majd Izrael érdekei mellett.

Drucker szerint pédául hamarosan Biden nagyon népszerű elnök lesz majd, és nem csak azért, mert hajlamos olykor magát elszólva igazat mondani, hanem azért is, mert nagyon emberiek a jellemvonásai: nagyapás, békéltető figura. „Álmos Joe” személyisége a lehető legtávolabbi Donald Trumptól és Benjamin Netanjahutól egyaránt. 

Tanuljunk tisztességet

Chemi Shalev szerint Biden győzelmi beszéde és az abban megfogalmazott üzenetek korábban unalmasnak hatottak volna, de most szinte megrázóak voltak. Shalev kiemeli, hogy a Trumpot támogató nagyszámú izraelit meglepte a vereség. Ők meggyőzték magukat, hogy feltartózhatatlan a nemzetiségi, elitellenes, sokszor rejtett, sokszor nyílt rasszista populizmus, amelyet Trump ma kiemelkedően képvisel. Abban bíztak, hogy Trump Netanjahuhoz hasonló „bűvész”, és egyszer csak az utolsó percben ő is elővarázsol egy nyulat a kalapjából.

Shalev szerint Biden liberális, progresszív és toleráns szóhasználata Izraelben nem hangzik jól, mert az izraeliek a világ más demokráciáihoz képest ehhez már régebben hozzászoktak, és ezért jobban elfogadták Trump durva, provokatív és vulgáris stílusát. Izraelnek a megosztottság, a kaotikus ügymenet és a kétpólusú gondolkodás normálisnak tűnt Trump alatt, hozzá képest Netanjahu gyakran botrányos magatartása már-már szolidnak hatott.

Ha Biden továbbra is őszinteséget, tiszteletet, egyenlőséget és egységet, empátiát hirdet, akkor ezzel lassan átalakíthatja Izraelben is a beszédstílust – vélekedik Shalev. Biden emberséggel teli, és ezzel talán Izraelt is meghódítja – összegezi.

Biden egy mensch

Tzipi Livni volt külügyminiszter szerint Izraelnek örömmel kell fogadnia Joe Biden megválasztását. Szintén a Haaretzben tette közzé a véleményét, melyben – Izraelért tett érdemei felsorolása után – nem rejti véka alá Trumppal szembeni fenntartásait sem: Livni szerint ha a világ legfontosabb demokráciájának vezetője rátámad a nemzetközi demokratikus szervezetekre, és nem követi az alkotmányos demokrácia játékszabályait, akkor ezzel hat a többi országok vezetőire, köztük Netanjahura is.

Livni azt hozza fel példának, hogyan váltak legitimmé ivritre is lefordítva a kezdetben megrökönyödve fogadott Trump-féle Twitter tirádák a demokratikus intézmények és alapértékek ellen, és fokozatosan mindez teret nyert nemcsak az izraeli közbeszédben, hanem egyes politikusok mindennapi munkájának is része lett.

Livni személyes ismeretségére hivatkozva szintén abban hisz, hogy Biden – aki egyrészt ellenzi az egyoldalú annektálást, viszont nem tartozik a demokrata párt radikális baloldali táborába, és ugyanakkor eddigi működése bizonyítéka annak, hogy szem előtt tartja Izrael biztonságát és a palesztinkérdés megoldására törekszik – éppen olyan elnök lesz majd, akivel Izraelnek együtt kell és együtt lehet működnie annak érdekében, hogy a palesztinokkal való elválás Izrael érdekeit szolgálva ha nem is lezárható legyen, de legalább is elkerüljük az egyoldalú, káros lépéseket ezen a téren.

Livni alkalmas és megfelő embernek, a jó ember jiddis szavával „menschnek” nevezi Bident, és visszatérésre sürget ahhoz a korábbi diplomáciai gyakorlathoz, amikor Izrael egyformán jó viszonyt ápolt a demokrata és a republikánis párttal.

Legyen más

Izraelben is megtörténhet az amerikaihoz hasonlatos kampány – vélekedik Oved Yehezkel a Yediot Achronot című újságban. De szerinte ehhez nem karizmatikus politikust, hanem valódi alternatívát kell előtérbe állítani, leginkább pedig abba kell hagyni a regnáló politikussal való állandó szembeállítást, mert ez ellenkező hatást ér el, csak erősíti a vele továbbra is azonosuló szavazók, választók elkötelezettségét mellette.

Yehezkel szerint nem szabad Netanjahu személyére összpontosítani ellene, hanem egy más stílusú politizálást kell megalkotni, meg kell határozni a tőle különböző célokat. És a karizmatikus tábornok (Ganz) helyett egy gerinces, megbízható jelöltet kell keressenek. Yehezkel szerint valójában már meg is indult Izraelben a választási kampány, és ebben a másfajta politizálásban előtérbe kell helyezni a helyi politikai vezetőket, akik ismerik a helyieket, gondjaikat, céljaikat, szemben az országos ügyekkel foglalkozó, a valós problémákat nem értő politikusokkal.

Elég az őrületből

Szintén a Yediot híroldalán olvasható Dr. Baruch Lesehem írása, amelyben a Trump és Netanjahu közötti hasonlóságot elemzi a szerző, és arra a következtetésre jut, hogy annak ellenére, hogy a két politikus neveltetésében, személyes hátterében nagyon is különbözik egymástól, abban nagyon hasonlítanak, hogy céljaik eléréséhez zseniálisan kihasználják a médiát és kommunikációs képességüket. Közös bennük, hogy a társadalom megosztására építik politikai erejüket, és mindkettőjüknek állandó szüksége van egy kitalált ellenségre: Netanjahu esetében ez a „baloldal” – akiket egyben a zsidó állam elárulóiként emleget konzekvensen. Az igazság mind Trumpnak, mind Netanjahunak csak „ajánlás” – Dr. Leshem szerint mindketten művészetté fejlesztették a hiteltelenséget, miközben fake news-ra degradálják le a tényeket, amivel szerintük tilos foglalkozni, azt ugyanis a liberálisok és a baloldaliak terjesztik megbuktatásuk végett.

Nem lehet elfeledkezni arról sem, hogy mindkét politikus komoly büntetőjogi vádak és eljárás elé néz, ezért kétségbeesetten ragaszkodnak hivatalukhoz, és minden erejükkel küzdeni kénytelenek az általuk „deep state”-nek nevezett „háttérhatalommal” – ami nem más, mint államuk igazságszolgáltatási szervei, ami előtt felelősséggel tartoznak.

Azonban a szerző szerint pontosan ez az, ami Trump, és a jövőben Netanjahu végét jelenti: annak ellenére, hogy elvakult követőiknek a fenti megosztó, gyűlölködő narratíva a kenyere, pont ez a stílus okozza, hogy a csendes, „normális”, centrista többség mégis az urnákhoz (jelenleg Izraelben a Balfour – tüntetésekhez) vonul. Elegük van.