Izraelben nyílt ki a világ

A mi alijánk novemberi virtuális klubja

Jobbról: Darányi András (Magyarország), Lendler Ervin (Izrael), Hirschberg Gábor z”l, Balázs Gábor (Magyarország), Horn András Avraham (Izrael) – Fisch bácsinál, aki felkarolta a Jeruzsálemben tanuló, Magyarországról érkezett diákokat, 1991. április 28.
Jobbról: Darányi András (Magyarország), Lendler Ervin (Izrael), Hirschberg Gábor z”l, Balázs Gábor (Magyarország), Horn András Avraham (Izrael) – Fisch bácsinál, aki felkarolta a Jeruzsálemben tanuló, Magyarországról érkezett diákokat, 1991. április 28.

Amikor a következő virtuális klub programja körvonalazódik és az ötletekhez megtaláljuk a megfelelő interjúalanyokat, a meghívóban csak a témákat jelöljük meg, és akárcsak a klubközönség számára, számunkra is kérdéses, hogyan fognak a spontán beszélgetések során a szálak összefonódni – ha egyáltalán remélhetjük ezt. Meglepetés, amikor a személyes történetek úgy találnak egymásra, hogy nem is azonos évfolyamból alijázott fiatalok Izraellel ismerkedése hasonló érzelmi-gondolkodásbeli folyamatot tár fel.

Ez történt a novemberi klubtalálkozón.

Az októberi klubmegnyitó után adott volt, hogy a novemberi klubesten a Rabin-gyilkosság huszonötödik évfordulójáról is megemlékezünk. Ketten jöttek, Székely Robi és Keller Zoli, hogy felelevenítsék az 1995. november 4-hez fűződő emlékeiket. Mindketten néhány évvel korábban alijáztak, és a kilencvenes években Magyarországon kezdődő nyitásnak köszönhették, hogy már ott megismerkedtek a cionista ifjúsági mozgalommal, és ki-ki lelkes és odaadó híve lett annak a szervezetnek, ahol közösségre talált. A klub harmadik beszélgetőtársa, Assa Liora évekkel később már belenőtt Budapesten a nyíltan vállalt zsidóságba, és természetesnek tartotta, hogy több zsidó szervezet is közösségi teret kínál a fiataloknak. Az ikertornyok elleni terrortámadás napján érkezett Izraelbe. Ők hárman a klubban találkoztak először.

A többféle kínálatról, a zsidó szervezetek sokféleségéről, a szemléleti különbségekről mit sem tudva, mindhárman egy szélsőségesen egysíkú képet hoztak magukkal. Tájékozatlanságuk és az izraeli valóság nemismerete miatt ez jelentette számukra Izraelt. A Habad, a Hasomer Hacair, a kipa szruga vonzásköréből egyikük sem látta, hányféle szemléletről, meggyőződésről van szó, milyen tartalmat hordoznak és hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző irányzatok. A nyelvet épp hogy tanulni kezdő ole nem is gyaníthatta, milyen ismeretlen jelentések lapulnak a saját mozgalmukban magukévá tett jelszavak mögött.

Robi és Zoli a Rabin-gyilkosság előzményeire és 1995. november 4-re, Liora a 2001. szeptember 11-én kezdődő izraeli életére emlékezve egykori önmaga gondolkodását, viselkedését mai szemmel vizsgálta. Más-más időpontban, más-más előismerettel érkeztek, de mindhármuk számára Izraelben nyílt ki a világ: kezdték befogadni és megismerni a sokféle, egymásnak feszülő vagy egymást támogató, elutasító vagy elfogadó, megértő vagy elzárkózó áramlatokat. És bár ma az izraeli valóság színes tablójának más-más pontján élnek, a maguk világában rátaláltak a sokféleséget befogadó egyensúlyra.

A klubest másnapján levelet kaptam Liorától, többek között ezt írta:

„Nagyon kedves kis társulatotok van, és jó ez a klubozás. Azon gondolkoztam, hogy mennyire érdekes, hogy mind a három interjúalany tulajdonképpen ugyanarra a pontra jutott más irányból. Mindenki egyoldalúan, szélsőségesen kezdte, és ahogy az idő telt, kiegyensúlyozódott, más perspektívákat is felfedezett. Ez nagyon szép!”

***

Gyertek minél többen a klubba, segítsétek minél színesebbé tenni a közösen írt történetünket, gyűjtsünk az alijánkról és a további évekről képeket, dokumentumokat, tárgyakat, jelentkezzetek kérdésekkel, ötletekkel a Facebookon is.

A mi alijánk az Izraelinfón >>

A mi alijánk a Facebookon >>

Töltsétek ki a kérdőívet magyarul >> vagy héberül >>

Az októberi klubmegnyitó >>

A novemberi klubtalálkozó: