Az életművész divatkreátor

Stefan Braun, Pozsony, 1914 – Tel-Aviv, 1990

Stefan Braun
Stefan Braun

Magam előtt látom az 1930-as évekbeli Tel-Aviv poros, forró homokdűnék szegélyezte utcáit, amelyeket kortársak leírásaiból is ismerhetünk, és oly gyorsan oly sokaknak kedvét szegték. A jaffai pályaudvart, ahová a huszonéves fiatalember megérkezhetett, a legyeket elhessegető kezeket, az Allenbyn korzózó embereket, akik megpróbálnak úgy járni és úgy viselkedni, mintha nem is a Közel-Keleten, hanem valahol Európában élnének.

Stefan Braun, a későbbi tel-avivi divatkreátor, szőrmebundaszalon-tulajdonos 1914-ben született Pozsonyban. Nagybátyjától tanulta a szűcsmesterséget. 1938-ban vándorolt ki az akkori brit mandátum területére.

Tel-Aviv az Angol Mandátum idején

Divatot teremtett. Itt sosem voltak könnyebb évek. Míg a kezdetekkor a második világháború adta a taktust, addig később a fiatal állam megalakulását követő honvédő háborúk fosztották meg az itt lakókat a felhőtlen élet reményétől. Furcsa, fordított párhuzam, hogy ezekben a vészterhes korszakokban virágzott Braun szőrmeszalonja, és mire igazán megérkezett a jólét, az üzlet is bezárt. Mondhatjuk, hogy szőrmekölteményeiben álmokat árusított, egy olyan világét, amelyben nem számít, ha esik az eső, hamszin van, pára és negyven fok, a tikkasztó valóság nem létezik, csak a képzelet és annak nagyszerű alkotásai.

A meg mai szemmel is izgalmas szőrme költemények..
“Szőrmekölteményeiben álmokat árusított”

Életművész, divatkreátor. Hol voltak akkor még a mai trendek, amikor egyáltalán nem csodálkozunk, ha egy-egy jó nevű divattervezőről megtudjuk, hogy homoszexuális? Ebben az időben még börtönbüntetésre ítélhették azt, akiről kiderült a „ferde hajlama”.

Stefan Braun következetesen ott és akkor volt az és ami, ahol józan számítás szerint nem lehetett volna – sem homoszexuális, sem világhíres szőrmeszabó.

Fiúk a parton
Fiúk a parton

Szó szerint megelőzte a korát. 1950-ben nyílt szőrmeszalonjának alkotásait nemcsak a hazai jómódú polgárok, de olyan világhírességek is viselték, mint Marlene Dietrich, Elizabeth Taylor, Sophia Loren.

Mindig sok ember gyűlt köréje
Mindig sok ember gyűlt köréje

Színes, izgalmas mikrokozmosz alakult ki körülötte. A korabeli filmeken, fényképeken feltűnik a kényes ízlésű divatkreátor, ahogy női ügyfelei vállán igazgatja a gyakran mai szemmel is izgalmasan ható kabátkölteményeit, máshol az éjszakai bárok, éttermek, partik közkedvelt alakjaként látható, barátok gyűrűjétől övezve.

Nagy hozzáértéssel igazgatja a készülő bundát női vendége vállán
Nagy hozzáértéssel igazgatja a készülő bundát női vendége vállán

Nők és férfiak, akik élvezték a sármos ember társaságát. Otthona a bohém élet központja, titkos összejövetelek, partik helye, ahol a vendégek bátran vállalhatták önmagukat. Nem a szabadosság, hanem a szabadság helye.

Otthona a bohém élet központja
Otthona a bohém élet központja

Az életéről készült dokumentumfilmben élettársa, Laci mesél ezekről az évekről, a szerelmükről, majd arról a keserűségről, amikor Stefan megcsalta, aztán újabb és újabb fiatal és szép férfi szeretők követték őt a sorban. Egy idő után bejelentette, hogy elhagyja, és egy luxushajóra szegődik pincérnek.

Szerelmeslevelek gyűjteménye
Szerelmeslevelek gyűjteménye

Szerencsétlenségére hajóra szállása előtt súlyos tüdőgyulladást kapott, és a hűtlen szerető meglepő odaadással ápolta a beteget. Mikor meggyógyult, visszafogadta magához. A pár végül együtt maradt, pedig ez Lacitól teljes alárendelődést követelt, és gyakorlatilag szolgai szerepre kárhoztatta.

Kettesben Lacival
Kettesben Lacival

Az egyik riportalany, Stefan Braun rokona mondja, hogy milyen gazdagság volt a szalonjában – a bútorok, az egész berendezés. Elcsodálkozom: rég nem hallottam ilyen kontextusban emlegetni a gazdagságot, régmúlt korok embereinek vélekedését idézve, akik képtelenek a különbségtételre a szellemi és a pusztán anyagi értékek közt. Stefan Braun szalonja nem a bútorok esetleges drágasága miatt volt „gazdag”, hanem az ízlés, a szépérzék, a fantázia munkálta tér miatt, amelynek kialakítása ma belsőépítészek, lakberendezők dolga.

A sármőr
A sármőr

A keserédes évek boldogsága után az 1980-as évekre az állatvédő szervezetek munkája nyomán egyre inkább ellehetetlenült a szőrmekereskedelem. Hiába méltatlankodott Stefan Braun, hogy nem érti, a bőrcipőkkel szemben miért nincs az embereknek hasonló ellenérzése. Ez sem segített.

Az édes-kesernyés boldog évek
Az édes-kesernyés boldog évek

Az oly sok éven át legendás szőrmeszalon az 1980-as évek végére tönkrement, és bezárt. Az akkor már a hetvenes éveiben járó Stefan Braun hamarosan, 1990-ben meghalt. Gyermeke nem volt. Vagyonát – családja meglepődésére és csalódására – hűséges, kitartó élettársára, Lacira hagyta.

A legendás védjegy
A legendás védjegy

„Az élet célja a halál” – idézte, ma sem tudom, kitől, a magyartanárom, egy életen át tartó vitára sarkallva engem. Nem! Az élet célja – ezzel a bölcselettel ellentétben – a késztetéseink, a vágyaink legteljesebb kiélése a legkevesebb megalkuvás árán.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Stefan Braun története, azé az emberé, aki mert és tudott azzá válni, amivé akart. Aki képes volt átalakítani – pusztán vágyai által – a pőre valóságot.

Stefan és egy boldog kliens
Stefan és egy boldog kliens

Az írás megjelent a #Izrael70magyar című könyvünkben is. Megvásárolható >>