Látom a szekulárisok öngyilkosságát, és valami megtörik bennem

Rogel Alper írása

Határozottan érzem, hogy valami eltört bennem, amikor az ultraortodoxokok karanténszabály-megsértéseiről készült, folyamatosan közölt adásokat nézem, a szegényes, hatástalan és óvatos végrehajtatásról, valamint az ottani pszichotikus, Tel-Avivnál mérhetetlenül nagyobb megbetegedési adatokról.

A pozitív tesztek aránya körülöttem 4%, míg Beitar Illitben ez már 29%-ra (!), Eladban 24%-ra, Bnei Brakban 20%-ra, Beit Semesben pedig 18%-ra emelkedett.

Kérem, ne meséljék nekem tovább, hogy a pozitív tesztek aránya magas, több mint kilenc százalék országosan. A pozitív tesztek aránya alacsony az utasításokat betartó általános szektorban, és ez lehetővé tenné ennek a pusztító, felháborító, felesleges, hatalmas gazdasági és pszichológiai károkat okozó zárlatnak az azonnali abbahagyását.

Ahol élek, ott nem gond a zárlat megszüntetése. Ahol élek, ott teljesen tönkretették az életmódot, a kultúrát, az oktatást, a kereskedelmet, szétverték a gazdaságot.

Nem látom, hogy az ultraortodox szektor kultúrája és oktatása megsemmisülne. Határozottan nem. Épp ellenkezőleg, tovább folytatódnak az imák és az esküvők. Életmódjuk a szokásos módon folytatódik. Ami a gazdaságot illeti: az ultraortodox szektor minden nap tönkreteszi az izraeli gazdaságot.

Sok pénzt elvesznek tőle, és kevéssel járulnak hozzá, Sokkal kevesebbel, mint a potenciális munkaerejük relatív aránya lenne. Arra lehetne számítani, hogy ettől most kényelmetlenül érzik magukat, hogy még jobban elpusztítják tudatosan és szándékosan, viselkedésükkel, amely zárlatok bevezetésére készteti a döntéshozókat, amiket nem azokra az emberekre kényszerítenek, akik nagyrészt felelősek értük – vagyis éppen nem rájuk.

De nem, nem érzik magukat kényelmetlenül.

Ez az anarchia, ez a diszkrimináció – az izraeli kormány hivatalos politikája. És a média terjedelmes riportjaiban ezek teljesen normalizálódnak. A lakosság már megszokta a képeket és mindazt, ami belőlük következik. Az elmúlt korona-évben az izraeli nagyközönség világossá tette az ultraortodoxok számára, hogy fölényük elfogadható számára.

A nagyközönség kész az ultraortodoxokat a hátán hordani. Szenvedni értük. Feláldozni értük az érdekeit. Finanszírozni őket. Feladni értük a szabadságát. Elfogadni a hozzájuk képest hátrányos megkülönböztetést, és rájuk hagyni, hogy a törvény felett álljanak.

És mindez miért? Ez roppant furcsán néz ki, hisz ilyen nagylelkűség, vagy inkább frájerség, sőt mazochizmus nem jellemző errefelé.

Ma az ultraortodoxok aránya a népességben körülbelül 11%, 2040-re már 20% lesz.

A szekulárisoknak meg kell szabadulniuk ebből a rabszolgaságból. De nem ez történik. Ehelyett nyugodt szívvel nézik a televízióban közvetített katasztrófát. Passzívan, engedelmesen, tehetetlenül figyelik. Figyelik és elfogadják az ultraortodoxok rájuk mért igáját.

Talán azt hiszik, hogy ettől számítanak majd igazi zsidóknak. Nem tudom. De kétségtelen, hogy az ultraortodoxoknak való behódolással kínozzák magukat, és öngyilkosságot követnek el – gazdaságilag és kulturálisan.

Ez egy lenyűgöző pszichológiai jelenség, amelyet még nem vizsgáltak meg kellőképpen.

FORRÁSHaaretz