Régóta terveztem már, hogy az ezer éve készülőben levő dolgozatomhoz interjút készítek Haifa polgármesterével. Olyan régóta, hogy amikor először eszembe jutott, hogy jó lenne vele beszélni, még nem is volt polgármester. Mindketten fekete övesek vagyunk, és jó ideig csak mint edzőtársamat ismertem. Edzés után, normális időkben egy teremben, most éppen Zoomon, mindig eszembe jutott, hogy kérjek egy időpontot. Most végre tényleg kértem, és bár nagyon elfoglalt, telefonon tudtunk egy órát beszélni egy december végi estén.

Einat Kalisch-Rotem az első nő, akit izraeli nagyváros vezetésére megválasztottak. 2018 óta ő a harmadik legnagyobb izraeli város polgármestere. Elegáns, nagyon kedves, de határozott, okos nő, két nagy fiúgyerekkel. Sikeres építész, és polgármestersége előtt is dolgozott már az önkormányzatnál.

Haifa egy 270 ezres, Izraelben nagynak számító város, és a legnagyobb vegyes, azaz arab és zsidó lakosságú település. Arra voltam kíváncsi, hogy városvezetőként hogyan látja az izraeli arabok helyzetét, a kihívásokat, teendőket, hogy milyen kihívások keletkeznek Haifa vezetésében kifejezetten a város vegyes jellege miatt.

Muszlim dajka?!

Einat azt mondja, hogy szerinte meglepő módon a multikulturális Haifa a legjózanabb város Izraelben. Az emberek számára az együttélés nagyon természetes, nagyon normális dolog, nincs feszültség köztük. Ha néha szólnak is hírek arról, hogy valamilyen feszültség volt a városban, az nem a haifai emberektől jön, hanem a Galilban vagy északon lakóktól. Haifai emberekre ez nem jellemző, az emberek (zsidók és arabok) közös társasházakban laknak, Einat egyik jó barátjának a közvetlen szomszédja keresztény, a felső szomszédja muszlim, mindenki együtt él és ez így természetes.

Einat gyerekeinek a dajkája is egy muszlim nő volt annak idején, nagyon szerették egymást, a családjával is jó viszonyt ápoltak. Akkoriban, olyan 15 évvel ezelőtt, Einat barátai, amikor elmondta nekik, hogy muszlim dajkát fogadtak, azt kérdezték tőle: meg vagy őrülve? Azt válaszolta, miért ne, hiszen tökéletes, fantasztikus nőről van szó, ráadásul ismer olyan zsidó dajkákat, akikre soha nem bízná rá a gyerekeit. Mindenki bolondnak nézte, de Haifán ez így működik.

Nem gondolja, hogy ebben a városban ez egy kivételes dolog volna,

az emberek egymás üzleteiben vásárolnak, egymás kávéházaiba járnak, ugyanabba a színházba mennek, itt mindenki együtt él.

Ez nem Jeruzsálem, ahol rengeteg a feszültség, vagy Akkó, ami szintén eléggé feszült. Haifa más, Haifa DNS-ében van valami egészen más. Egy kozmopolita város atmoszférájával rendelkezik, ami azért furcsa, mert ez nem egy nagy város, és a kozmopolita városok általában hatalmasak. Ez egy közepes méretű város egy nagy kozmopolita város mentalitásával, ami ritka együttes.

Megemlítem, hogy a haifai interjúalanyaim szerint a zsidó és arab emberek külön-külön kerületekben laknak, és nagyon ritka az, hogy egy társasházon belül keveredjenek. Einat azt feleli, hogy van több olyan kerület, ahol kizárólag arabok élnek, de nagyon sok olyan kerület van, ahol zsidók és arabok is együtt laknak. Talán nem is veszik ezt észre igazán.

Az új építésű Ramat haNasi kerület magas házaiban a lakók majdnem fele arab.

Az emberekben nem igazán tudatosul ez. Vagy itt van Karmel Tsarfati esete, amely az elmúlt években szintén nagyon vegyes kerületté vált. Van tehát sok vegyes terület, de persze léteznek csak zsidó vagy csak arab városrészek is. A keveredés az elmúlt körülbelül egy évtized demográfiai változásainak eredménye. Ő is ismer olyan embereket, akik vegyes kerületben élnek. Az talán előfordul, hogy keresztény arabok és muszlim arabok között nézeteltérések támadnak, néha több is, mint arabok és zsidók között.

Nincs a lakóhely közelében elég arab iskola

Az arab emberek társadalmi-gazdasági helyzete tehát nagyjából ugyanolyan, mint a zsidó embereké? – kérdem.

Mindegyik csoportban vannak gazdag és szegény emberek is – feleli Einat. Talán a keresztények közül többen tartoznak a felsőbb osztályokba, természetesen nem mindegyikük, de ez a tendencia. A muszlimok között mindenféle helyzet előfordul, van egy nagyon szegény muszlim arab városrész Haifán, az itt élők nagyon alacsonyan vannak a társadalmi-gazdasági létrán. A zsidók között is vannak nagyon-nagyon gazdagok és nagyon-nagyon szegények. Ha engem kérdezel, akkor

Haifán az igazi probléma a szegények és gazdagok közötti szakadék, nem pedig a vallások közötti.

A szegény városrészekben mindenféle származású ember lakik, etiópok is természetesen.

Több embertől is hallottam, hogy arab emberek azért sem költöznek zsidó városokba, mert ott nem találják meg a nekik, a nyelvüknek, kultúrájuknak megfelelő szolgáltatásokat, iskolákat.

Ez egy valós, súlyos probléma, mert az egyházi intézmények, iskolák, óvodák ott maradnak, ahol megépültek 40-50-60 évvel ezelőtt az arab kerületekben, miközben az arab lakosság más helyekre költözött, ahol nincs hozzáférése a szolgáltatásokhoz. Nincsenek közösségi központok a gyerekek számára, ahol arabul tanulhatnának vagy ahol a kultúrájukhoz közelebb kerülhetnének, tehát igen, ez egy nagyon nagy probléma. A gyakorlatban tehát

a teljes arab népesség ingázik a lakóhelye és az arab kerületek között, ahol az iskolák vannak,

hiszen a lakóhelyük közelében nincsenek iskolák, órákat ülnek a dugóban, rengeteget várakoznak, a város másik felére kell autózniuk minden nap, amit el kellene kerülni.
Ez egy kiemelt fontosságú kérdés Haifán. Éppen néhány hónappal ezelőtt elkezdtünk dolgozni egy mesterterven, hogy felmérjük a helyszíneket, a közösségek igényeit, és nyilvántartásba vegyük, hogy milyen iskolákra, intézményekre van szükség. Most, hogy elkezdtük a helyzet felmérését, látjuk, hogy hatalmas szakadék van az igények és aközött, amit a város nyújt ezeknek az embereknek. Az elmúlt 40-50 évben nemigen épültek új iskolák a városban, most kezdjük az új iskolaépületek építésének tervezését, új kerületekben is, ahol már laknak emberek, de nemigen mérte fel senki, hogy az ott élőknek mire van szüksége valójában.

Ehhez a problémához kapcsolódik a tömegközlekedés kérdése is. Többen mondták nekem, hogy a megoldásnak a tömegközlekedés, a szombati buszok indítása is része kell hogy legyen.

Az iskolák kapcsán ezzel kapcsolatban nincs kérdés, mert a gyerekek nem járnak iskolába szombaton. Valamint

Haifa az egyetlen város az országban, ahol van tömegközlekedés szombaton,

bár nem az összes vonalon, de itt járnak a buszok. Azt én sem tudom, hogy mióta van így, de más izraeli városban ez nem található meg.

Korábban ajánlottál nekem interjúalanyokat, akikkel le tudtam ülni beszélni. Mennyire működsz együtt például az SDC-vel vagy a Mossawával (azokkal a szervezetekkel, ahol én is jártam), illetve mennyire kooperáltok az előző polgármesterhez képest?

Szervezetek százai működnek a városban, és mindegyik szeretne velem együttműködést akár napi szinten is, de erre sajnos nincs lehetőségem – nem azért, mert nem szeretném, hanem mert fizikailag lehetetlen lenne. Van egyébként kooperáció, éppen a múlt héten volt egy nagyszabású esemény, de a több száz szervezettel egyszerűen nem tudjuk tartani a napi kapcsolatot. Nem hiszem azt, hogy az előző polgármesterhez képest én szorosabb kapcsolatban volnék a civilekkel.

Meg kell állítani a korrupciót!

Nem mindenki elégedett a polgármesteri munkáddal, mindenki többet várna, például az összes utcát és járdát szeretnék felújítva látni.

Olyan várost és önkormányzatot vettem át, amit mélyen áthat a korrupció. Több százmillió sékel ment el úgy, hogy senki nem érti, a pénz miért oda került, ahová, nem tudok tehát mindenkinek megadni mindent, amit szeretnének. Először vissza kell állítanom az önkormányzatot a helyes pályára, meg kell állítani a korrupciót, biztosítani kell, hogy minden sékelt jól költsünk el. Százmilliók mennek rossz helyre. Sokan kérik rajtam számon, hogy miért nem ezt vagy azt csinálom, az emberek nem értik, hogy az önkormányzat milyen rossz helyzetben van.

Hogyan állítod fel a fontossági sorrendet a teendők esetében?

Néha egyszerűen nincs választási lehetőségem, hiába szeretnék megcsinálni valamit, ha nincs rá pénz.

Az első számú prioritás most az, hogy kiderüljön, hová tűnt a pénz.

Ez időbe kerül, egyes esetekben hónapokba. Most ez tölti ki a legtöbb időmet. A prioritás az, hogy az önkormányzat el tudjon kezdeni törvényesen működni.

A közeli munkatársaid között vannak-e az arab kisebbség tagjai közül valók? Hoztál-e olyan tudatos döntést, hogy szeretnél arab kollégákkal is együtt dolgozni?

Természetesen az önkormányzat munkatársai és a képviselőtestület tagjai között is vannak arabok. A polgármester-helyettesi választás fél év múlva lesz, erről a testület fog szavazni, nem egyedül az én döntésem lesz, de mindenképpen szeretnék arab alpolgármestert. Tehát fél év múlva kiderül, mi lesz.

Szeretném, hogy egy arab nő üljön mellettem mint alpolgármester.

De hogy hogyan fog szavazni a testület, azt nem tudom. Ez egy fő politikai kérdés, majd kiderül.

Arab pártok a koalícióban?

A parlamenti választások körüli vélemény jellemzően az, hogy senki nem akar arab pártokat látni a koalícióban.

Talán én vagyok az egyetlen az országban, aki szívesen látná őket ott.

A Közös Lista vajon valóban képes lenne-e együttműködni a kormánnyal? Ha Haifán arabok és zsidók együtt tudnak működni a város vezetésében, működne ugyanez országos szinten is?

Természetesen tudna működni, bár nem azokkal az emberekkel, akik jelenleg kormányon vannak. Természetesen működne, muszáj működnie. Ez a politika.

Bár tudom, hogy ez egy utópisztikus kérdés, de mi kellene ahhoz, hogy arab pártok legyenek a kormánykoalícióban?

Ehhez valószínűleg kell néhány generáció, az emberek gondolkodásmódja meg kell hogy változzon. Ez a legnagyobb akadály, ahogyan az emberek gondolkodnak, az oktatásnak sok dolga van ezzel kapcsolatban.

Ha Izrael minden állampolgára csak egy hétig haifai polgár lenne, ez lehetségessé válna.

Komolyan mondom. Ha egész Izraelben megtalálható lenne a haifai DNS, működne, hiszen Haifa egy külön világ, saját gondolkodásmóddal.

Az igazi arab-zsidó együttélés

Igen, hiszen az emberek nem ismerik egymást, és az ember mindig attól fél, amit nem ismer. Szerinted mennyit segítenek azok a programok, amik egymás megismerését tűzik ki célul, például a közös nyári gyerektáborok? Néhány hónapja láttam a Bet haGefen házat. Azt gondolom, ezek a dolgok segítenek, de nem vagyok biztos benne, hogy elegendőek.

Nem elég ennyi. Van néhány ötletem, hogy hogyan lehetne a Bet haGefen programját kiterjeszteni, de sajnos egyelőre nem jutottam hozzá a végrehajtásukhoz, mert rengeteg olyan dolgom van, ami sürgősebb ebben a pillanatban. Egy nagyon-nagyon rossz állapotban levő várost vettem át. A programmal foglalkozni most kiváltság lenne, de remélem, hogy a következő néhány évben fogok tudni energiát szánni rá. Sok ötletem van arra nézve, hogy a Bet haGefen modelljét hogyan lehetne nagyobbá tenni.

Kíváncsi vagyok, milyen ötleteid vannak?

Az egyik egy alapítvány létrehozása, mely olyan vállalkozásokat támogatna, ahol különböző vallású vagy különböző, mondjuk úgy, életstílusú emberek dolgoznak együtt. Példa lehet erre egy vallásos zsidó és egy szekuláris zsidó közös üzlete is. Fordulhatna hozzájuk például olyan étterem, ahol az egyik tulajdonos zsidó, a másik arab. Egyetemekkel is szeretnék együtt dolgozni kutatásokkal kapcsolatban, melyek a Haifán már működő, csodálatos projektekkel foglalkoznának. A projekteket világszinten is ismertté kellene tenni.

Úgy gondolom, hogy Haifát a világnak egy nagyon különleges városként kellene elismernie. Legalább évente egyszer egy multikulturális városok konferenciát is kellene tartanunk, hogy Haifa a világ számára ismert multikulturális város legyen. Milliónyi ötletem van. Remélem, hogy egy nap tudok majd velük foglalkozni.

Sokan nem szeretik az „együttélés” szót (coexistence), és azt nem tartják együttélésnek, hogy zsidó emberek néha elmennek enni egy arab étterembe. Milyen más szinteken kellene az együttélésnek működnie, és mi a teendő annak érdekében, hogy eljussunk ezekre a mélyebb szintekre?

Egyetértek, én sem szeretem ezt a kifejezést használni, mert ez egy üres szó. Mindig azt mondom, hogy egy igazi multikulturális város, ahol az emberek együtt élnek, az egy olyan város, ahol mindenki azonos színvonalon él, azonosak a lehetőségei. Amint mindenkinek egyformák a lehetőségei, de legalábbis többé-kevésbé egyenlőek, akkor mondhatjuk, hogy ez coexistence, együttélés.

Nem hiszek a humuszevésre alapozó együttélésben.

Nincs vele baja, de a coexistence így nem fejezi ki pontosan a valóságot. Rengeteg olyan arab vállalkozás van, amit a zsidó ügyfelek tartanak életben. Nagyon fontos egymás vállalkozásaiban vásárolni, ez tény, de számomra az együttélés azt jelenti, hogy mindenki hozzáfér ugyanazokhoz az iskolákhoz, ugyanahhoz az oktatáshoz, lehetőségekhez, közösségi központokhoz, ugyanazok a szolgáltatások elérhetőek mindenki számára.

Minden tanár beszélne arabul és héberül is?

És a nyelvhasználat?

Mindenki a saját nyelvét használná mindeközben. Amikor mindenki egyenlő mértékben fér hozzá a fentiekhez, legalábbis többé-kevésbé, hiszen teljesen pontosan sosem lesz egyenlő, akkor lesz a város igazán az együttélés városa. Nem akkor, ha a másik éttermében esznek humuszt.

Hogyan működne a nyelvhasználat például egy iskolában? Minden tanár beszélne arabul és héberül is?

Tavaly nyitottunk egy ilyen iskolát, amely kétnyelvű, arabul és héberül is beszélnek, minden osztálynak két tanára van, az egyikük héberül, a másikuk arabul beszél, a gyerekek pedig mindkét nyelven tanulnak. Jeruzsálemben is van egy ilyen iskola. Sok-sok éve terveztem már ezt, mert csak óvoda volt, iskola nem, és tavaly sikerült is megnyitni.

Az emberek örülnek-e ennek az iskolának?

Biztos meglepő, de

a legtöbben nem támogatják az ötletet, viszont a gyerekek, akik odajárnak, és az ő családjaik nagyon szeretik.

Néhány ember azonban nem érti a koncepciót, és a legtöbben nem örülnek neki. Az egyik arab kerületben például vannak zsidó lakosok is, ez egy gyönyörű városrész, egy barátom is ott lakik. Élnek ott arab-zsidó házaspárok, az én gyerekeim is többek között ebbe az iskolába járnak. Olyan zsidó családot is ismerek, akik ide íratták a gyereküket, igazán hisznek ebben a koncepcióban.

Az arab kerületek sincsenek jobban elhanyagolva, mint a város más részei

A haifai arab emberekkel, a kisebbségekkel kapcsolatban mi az az eredmény, amire a legbüszkébb vagy?

A város egyes részeinek, különösen a régi kerületeknek a megkezdődött felújítására vagyok a büszke a leginkább. A régi arab területek is beletartoznak ebbe a projektbe. Ez olyasmi, amibe előttem senki, soha nem fogott bele. Tisztában vagyok a régi arab kerületek problémájának fontosságával. Keményen dolgozunk azon, hogy megtervezzük, hogyan végezzük a felújítást, hogyan tartsuk a kapcsolatot a lakossággal. Nem akarjuk megkárosítani őket,

nem akarjuk megváltoztatni a lakóterüket, szeretnénk megtartani a jellegzetességeket, de úgy, hogy közben átvisszük őket a huszonegyedik századba.

Úgy tudom, a város történelmében először fordul elő, hogy egy polgármester ennyire alaposan foglalkozik a régi arab kerületekkel. Az én kadenciám előtt nem fordítottak elég figyelmet rájuk. A korrupció miatt a pénz elfolyt más helyekre. Nem csak az arabok nem kaptak pénzt fejlesztésre – senki nem kapott. Nem is tudtunk hamarabb hozzákezdeni a felújításokhoz. Az elmúlt néhány hónapban viszont elkezdődtek a beruházások többféle területen, beleértve az arab kerületeket is. Nagyon fontos számomra, hogy a fejlesztések jól legyenek elosztva, mindenki részesüljön belőlük, ne csak a zsidó kerületek. Mindenki kapja meg a megfelelő támogatást. Néhány hónapja kezdtük tehát, és lehet, hogy az arab kerületek nem kapnak nagyon sok pénzt, mert a város többi részét is fejlesztjük közben. Úgy látom, hogy az arab kerületek sincsenek jobban elhanyagolva, mint a város más részei.

A nyár folyamán, amikor egy pillanatra nyitva voltak az intézmények, egy hétvégét Haifán töltöttem, és a haifai városi múzeumot is megnéztem. Nagyon tetszett a kiállítás, amit akkor láttam, mert soha sehol máshol nem találkoztam Izraelben azzal, hogy egy intézmény ilyen nyíltan és őszintén beszélt volna arról, ahogyan a mizrahi (közel-keleti és észak-afrikai bevándorló) zsidókkal bántak annak idején, és ahogyan az arab lakosságot elüldözték.

Ennek is köze van a megválasztásomhoz, hiszen a múzeum vezetősége nagyon liberális, az igazgatónő ugyanannak a pártnak a tagja, mint én. Sok támogatást kap tőlem a múzeum annak érdekében, hogy beszéljünk olyan problémás kérdésekről, mint ez is, amivel kapcsolatban eddig csend volt. Ezeket

a sérelmeket szeretnénk nyilvánosan is kitárgyalni. Igen, ez olyasmi, amiről mindenképpen beszélni kell, nem pedig elrejteni. Nem kezdődhet el a gyógyítás a problémák feltárása nélkül.

Biztosan vannak az arab oldalon is olyanok, akik szélsőséges gondolkodásúak, akiknek ez nem elég, akik többet akarnak annál, mint amit a város adni tud.

Egyetértek. Szerintem ők is látják, hogy a városvezetés új utakon jár, látják az új kezdetet, és talán el is fogadják az ötleteimet, bár nem vagyok teljesen biztos benne. Látják, hogy most valami másról, megújulásról van szó. Sokaknak az, ami most történik, már túl kevés, túl későn, és többet akarnak.

Haifa elveszíti zsidó jellegét a jövőben?

Tudom, hogy a politikai jobboldalon pedig túl engedékenynek tartják a politikádat. Vannak-e módszereid arra, hogy megmutasd az ellenzőknek, hogy miért jó, amit csinálsz?

Szerintem egyértelműen nincs értelme őket győzködni, mert ez nem olyan dolog, amit kommunikálni lehet.

Szélsőjobboldaliakkal nem lehet erről beszélni, ez nem olyasmi, amit megértenének, csak időpazarlás lenne.

Az a legnagyobb félelem a jobboldalon, hogy Izrael el fogja veszíteni zsidó karakterét, amint az arab lakosság létszáma meghaladja a zsidó lakosságét.

Én ezzel a problémával a városi politika szintjén nem találkozom. Ez az országos politika kérdése.

Haifán ezek szerint egyáltalán nincs erről szó? Kérdés-e az, hogy a város nem lesz zsidó város a jövőben, vagy közmegegyezés van arról, hogy ez egy kevert város, és ezt senki nem kérdőjelezi meg?

Ez a város zsidók és arabok otthona az idők kezdete óta, és ezt senki nem vitatja.

Vannak-e arabok, akik más településekről beköltöznek Haifára?

Igen, rengetegen vannak. A város nagyon jónak és fejlettnek számít, az északi falvakból sokan szívesen települnek át ide.

Milyen az integrációjuk, munkaerőpiaci, kulturális és minden egyéb szempontból?

Ez egy folyamat, az emberek jönnek és mennek, ez része a városi létnek. A város segíti a beilleszkedést mindenki számára, aki Haifára költözik. Attól függ természetesen, hogy mire van szükségük. Ha szegények például, akkor szociális programokat nyújtunk nekik.

Nincs beilleszkedést segítő program kifejezetten az arabok számára. Aki a város új polgára lesz, annak az önkormányzat rengeteg dologban segít, araboknak, zsidóknak, bárkinek.

A haifai keresztény közösségek tagjai jól képzettek, és nagyon erős kapcsolatunk van velük. Nagyon intellektuális, intelligens közösségről van szó. Nem lehet őket egyetlen homogén közösségként kezelni, nagyon-nagyon vegyes közösségről van szó, sok különböző csoportról. Éppen mostanában beszéltem az összes, Haifán jelenlevő keresztény egyház vezetőjével, vannak ortodoxok, maroniták, sok nagyon különböző vallás. Néhány napja, karácsony előtt boldog karácsonyt kívántam nekik.

Einat utánanéz a pontos listának, amíg beszélünk: Katolikusok, ortodoxok, anglikánok, maroniták, örmények, latinok, még hetednapi adventisták is – hét nagy egyház. Nagyon megosztottak, és ők még csak a keresztények.

A legrégebbi városrész felújítása

Beszélünk néhány szót arról, hogy az “Ünnepek ünnepe” nagyon korlátozottan volt megtartva idén. Az előző héten Einat ellátogatott az egyik templomba, és nagyon kevesen voltak jelen. Furcsák az ünnepek a koronavírus miatt. A megszokott, körforgalomnyi nagy karácsonyfát sem állították fel, tízezernyi ember jött volna megnézni a fát. A legtöbb templom kapott egy-egy gyönyörű karácsonyfát és díszkivilágítást, az udvarokat is feldíszítették. Sok arab kerületben karácsonyi dekorációt tettek fel. A járvány miatt azonban a német kolónia területét sem dísztették fel úgy, ahogy szokták, hiszen ott egyetlen este alatt húszezer látogató szokott lenni.

Einat még elmondja, hogy két héttel ezelőtt mutatták be Wadi Nisnas, a legősibb haifai arab városrész felújításának mestertervét. A terveket a Facebookon is nyilvánosságra hozták, az önkormányzat oldalán meg lehet nézni. Két vagy három héten belül fogja az illetékes bizottság megtárgyalni, amit

a Facebookon élőben közvetítenek, tehát bárki, akit érdekel a terv, első kézből értesülhet a részletekről.

A két héttel korábbi megbeszélés az arab közösség tagjainak részvételével rendkívül hasznos volt, az önkormányzat sok kérdést kapott. Az érdeklődők értékelték, hogy nyílt megbeszélést folytatnak a munkákról, megkérdezhetnek bármit, ami érdekli őket, a civil részvétel rendkívül nagy volt.

Einat azt mondja, hogy ő egyedül nem képes arra, hogy helyesen, minden részletében lássa a dolgokat. Mindenki csak a saját szemszögéből látja és elemzi az adott kérdéseket, ezért azt javasolja, nézzem meg a két héttel ezelőtti közvetítést, hogy lássam a saját szemszögemből. Einat azt szeretné, ha a lakosság érezné, hogy az önkormányzat partnerként kezeli őket, hogy a város valójában a lakóié.

Einat nem politikus

Egy személyes kérdést is felteszek Einatnak: kíváncsi vagyok, honnan hozza ezt a nyitott hozzáállást. Humanista légkörben nőtt fel, sosem próbálták arra nevelni, hogy ő ennek vagy annak született. Ahogyan azt sem érezte soha, hogy nőként ő kevesebbet érne. Azt sem engedték, hogy többnek gondolja magát bárki másnál. Haifán született, itt nőtt fel. A saját életstílusa szerint él, ami nem jelenti azt, hogy ő jobb vagy több másoknál, hogy neki lenne igaza. Nem jelenti azt, hogy más emberek életstílusa jobb vagy rosszabb az övénél – csupán más. Tiszteletben tartja azokat, akik másképp gondolkodnak. Sokan a városban egyetértenek vele, és elismerik ezt a gondolkodásmódot.

A város arab lakossága is lassan elfogadja azt, hogy nem szeretne atyáskodni felettük. Ez az ő városuk is, és képesnek kell lenniük arra, hogy kiálljanak magukért. Nem mindenki érti azt a hozzáállást, hogy segíteni szeretne, de nem leereszkedő módon. Ezt nem lehet szavakkal kommunikálni, a politikusok sok mindent mondanak, miközben nem hisz nekik senki. Einat nem hagyományos politikusként tekint magára, nem született politikusnak. Számára a politika csak egy epizód, nem életstratégia. Ért hozzá, de tudja, hogy ha mond valamit, azt úgysem hiszik el neki. Úgy is kell viselkednie, az életben megmutatnia, hogy úgy cselekszik, ahogyan kommunikál. Azt mondja, amit gondol, és azt teszi, amit mond. Csak beszélni valamiről nem elég.

Félig tréfálkozva azt mondom, hogy remélem, ő lesz a miniszterelnök, mire nevetve azt feleli, csak akkor kívánjam ezt, ha utálom őt.

Elmeséli, hogy egy éve behívatták az egyik (nem az önkormányzatokért felelős) minisztériumba, ahol felelősségre vonták, hogy ezt vagy azt miért csinálja. Azért ment Jeruzsálembe, hogy leszidják. Az egy órás megbeszélés végül két órán keresztül tartott, és a vezető tisztségviselő, aki beszélt vele, azt mondta, hogy Einatnak kellene a miniszterelnöknek lennie. Megértette Einat gondolkodásmódját. De semmiképpen nem szeretne indulni az országos választásokon, sokan nem értenek egyet vele. Nem is próbál mindenkinek megfelelni. Szeretne néhány pozitív változást véghezvinni Haifán, és ennyi elég is neki.

Einat emlékeztet engem arra, hogy figyeljem a Facebook eseményeket, hiszen ott mindent közzétesznek, minden képviselőtestületi ülést közvetítenek, minden nyilvános. Nem hisz abban, hogy bármit is rejtegetniük kellene, nem csinálnak semmi helytelent. A Facebook oldalon megjelenő híreket arabul is közzéteszik. Felajánlja, hogy összeköt a fordítóval, és tudok vele beszélni.

Zárásként megköszönöm a beszélgetést, és elköszönünk.

Később, amikor megnézem az önkormányzat Facebook oldalát, nem csak arab fordítást látok, hanem a közvetítéseknél jelnyelvi tolmácsot is.

Azért osztom meg most ezt a hosszú írást, hogy akinek van ideje végigolvasni, az lássa, hogy így is lehet várost vezetni. Így is lehet a kapott hatalommal élni, ilyen hozzáállás is lehetséges egy politikus részéről. Az átláthatóság, a város polgárainak mindennapi életével való törődés, nyitottság, hosszú távon gondolkodás nem szabadna, hogy meglepő kivétel legyen.


Az írás korábban Ujvári Anna blogján is megjelent.