Kedvenc dalom – A szilárd ciprusfa dala

Az például jó dolog a koronavírus-járványban, hogy az emberek felfedezték a közvetlen környezetüket. Kiderült, hogy még abban a pár kilométeres körzetben, ameddig akár a megszorító szabályozások betartásával is el lehet távolodni, milyen sok kirándulásra, sétára, piknikezésre érdemes hely van, ahova egyedül, vagy közvetlen családtagokkal, kisgyerekekkel is el lehet menni. Itt egy víztározó, ott egy nemzeti park csücske, egy még alig használt futópálya a város körül, az országot teljes hosszában átszelő turistaút, a „Svil Iszrael” meg itt megy el a szomszédos mosáv kertjei alatt.

Ma olyan ragyogóan burjánzó februári szombat volt, mint egy augusztusi nagymarosi kiránduláson. A gyerek miatt most nem a hosszabb sétára alkalmas, megszokott földúton közelítettük meg ezt a nagyvárosok, autópályák által körbezárt óriási, zöld tüdőt, hanem kocsival, egy ültetvény végéről. A vizespalack otthon maradt, mandarinnal oltottuk a szomjat és a nyafogást.

Erről az oldalról is teljes pompájában látszott a ciprusfa. Persze, mert óriási, és egy domb tetején áll, egyedül. Még sohasem láttam közvetlen közelről, az is lehet, úgy nem lenne ennyire meghatóan erőteljes?

Én a Kodály-módszeren nevelkedtem, a gyerek az izraeli oktatásban, ahol minden alkalomra dalolnak: régi csasztuska, ismert slágerek, megzenésített versek, válogatás nélkül. Itt egyébként sem lenne szükség egy nemzeti-dal-napjára, mert a média – külön utasítás nélkül – nagyon sok helyi zenét sugároz, nem kell attól tartani, hogy akár a régi, akár az új zenészek munkái feledésbe merülnének.

Ezért egyszerre kezdtünk bele a dalba, én és a gyerek, és nem is bírtuk abbahagyni többé ezt a végteleníthetően énekelhető verset, amit franciás sanzon stílusban zenésített meg a hetvenes években Ariel Zilber.

Ehud Manor verse egy magányos, életerős ciprusfáról szól, ami a természet nehézségeivel keményen szembeszáll. Lehet szél, lehet vihar vagy tűző nap, mindent túlél, még magasabb, még sudárabb. Ha a túlélés miatt úgy kell, akár a földig lehajtja a koronáját, de végül talpra áll. Állítólag Ehud Manor is egy bizonyos ciprusfáról írt, amit az ablakából látott napra nap, és a versben is egyes szám első személyben kicsinyíti magát „csecsemőnek”, aki egyből feladja, ha nehéz az élet, ha gyűlnek a bajok. De amikor a fát követendő példának hozza fel, az mindannyiunknak szól: „bárcsak tanulhatnánk tőle, ettől az egyetlen fától”.

Ehud Manornak, a Kodály-módszernek, az oltásnak és a zöldkártyának – de leginkább ennek a szomszédos dombon szilárdan álló ciprusfának hála, most majd mi is újra talpra állunk, még erősebben, még egyenesebb derékkal. A következő viharig.

Még kedvenc izraeli dalom:

https://izraelinfo.com/category/magazin/kedvenc-izraeli-dalom/

Politzer Maymon Krisztina

Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.