Izrael elvesztette ezt a gázai menetet?

Eran Etzion, a nemzetbiztonsági tanács volt helyettes vezetője Twitter bejegyzések sorozatában elemezte a jelenlegi helyzetet. Lássuk, mit írt.

Közeleg az összefoglalók ideje. Kezdjük hát.

1. Izrael nem kerül ki győztesen ebből a fordulóból. Kedvezőtlen feltételekkel kezdte, Netanjahu politikai-személyes okaiból.
2. A Hamász a kezdetektől fogva megnyerte ezt a fordulót, amikor a köztudatba ágyazta „Jeruzsálem védője” szerepét, megbénította a kneszetet, majd a Ben Gurion repülőteret és Gus Dant. Igen, így néz ki egy stratégiai köztudat-formálás.
3. Az izraeli hadsereg által a Hamász katonai és pénzügyi infrastruktúrájának okozott nagy kár részben kompenzálni fogja, de nem tudja egyensúlyba hozni a fent említett stratégiai hatást.
4. Igen, ismét beütött a koncepció (tulajdonképpen harmadszor, negyedszer, ötödször, de mit számít már..). Beütött, amikor a hírszerzés most sem helyesen értékelte a Hamász szándékait és képességeit, és befuccsolt, amikor a politikai döntéshozók az erőpolitikát gyakorolják, amikor hibásan azt gondolják, hogy a holttestek, bombák, célpontok és repülőgépek („160 gép több száz bombát dobott le ilyen és olyan célpontokra, és megölt ilyen és olyan terroristákat”) a „győzelem” tudati hatását váltják ki.
5. Ez a koncepció több szinten téves. Először is figyelmen kívül hagyja a közösségek közötti hatalmas különbséget. Három fő közösség van: a palesztinok, az izraeliek és a nyugati világ. Mindenki nézi a képeket (nem ugyanazokat a képeket, de ez egy külön történet), és egy teljesen más világot lát.
6. Csakis az izraeli közönséget nyűgözi le pozitívan az izraeli propaganda vonal. Mindenki más számára a történet kerete egyfajta Dávid és Góliát sztori, és – spoiler – Izrael nem Dávid benne. Az információs vonal, amely Izraelt a támadások elleni védekezőként mutatja be hatástalan, mert Izraelt – helyesen – az egyenlet erős oldalaként érzékelik.
7. A Hamász győzelmének képei – a kneszet tagjai az óvóhelyen, a tel-aviviak tömeges menekülése a tengerparton a menedéket adó helyekre, a rakéták becsapódása a Ben Gurion repülőtér közelében vagy az olajvezetékeknél nem keltenek szimpátiát Izrael iránt a legtöbb célközönség körében, viszont egyre nagyobb szimpátiát váltanak ki a Hamasz célközönségében: a palesztinok, az arabok körében, valamint a muszlim világban.
8. Ez a harci forduló zavaró, mert van benne régi és új elem is. Régi minden, ami már unalmasan ismerős az előző fordulókból Izrael és a Hamász között Gázában. Ugyanez vonatkozik a legtöbb célközönségre. Az új az izraeli belső káosz az utcákon. Izraeli érdeke a két történet elkülönítése. Gázát és a Hamászt egy terrorszervezet problémájaként ábrázolni, amely erőszakosan elfoglalt 2 millió boldogtalan lakost egy megtépázott országban. Az izraeli zavargások pedig belső izraeli kérdés, hasonló az amerikai városokban, Párizsban vagy Londonban látott rasszista feszültséghez. Elkülöníteni egymástól 1967 és 1948 történetét. De a Hamásznak érdeke, és ebben a kérdésben teljes érdekközösség áll fenn az összes palesztin párt (igen, pártok, nem „frakciók”) között, hogy összekapcsolódjanak a történetek és a harcok. És ezúttal ez sikerült is az izraeli kormánynak és kahanista áttéteinek köszönhetően az utcákon és az interneten.

Így a szerencsétlen külügyminisztérium azon kapta magát, hogy az európai országokat dorgálja, amiért azok határozottan tiltakoztak az Izrael utcáin folyó zavargások és tüntetések rendőri kezelése ellen, azt állítva, hogy ez „beavatkozás a belügyekbe”, miközben azt követeli Gilad Erdan ENSZ nagykövet a Biztonsági Tanács minden tagjától, hogy „ítéljék el a civilek ellen lövöldöző Hamászt.”

A történet kiszabadult az ellenőrzés alól, a konfliktus kiszabadult az ellenőrzés alól, és a következő kormánynak át kell gondolnia Izrael politikáját a palesztinokkal szemben minden szektorban. Természetesen, ha még mindig Netanjahu ül a Balfourban, akkor nem lesz ilyen újragondolás.

Ez az ember a szó minden értelemében gúzsba van kötve. Gúzsba köti a túlélésért folytatott küzdelme, az izraeli-palesztin konfliktusban elfoglalt 25 éves nagyon sajátos álláspontja, és kötődése a kahanistákhoz és a vallási-nacionalista rasszizmushoz.

Még ha nem is lenne sorozatos bűnelkövető alapvető összeférhetetlenségben Izrael Állammal és polgáraival, akkor sincs rá semmi esély, hogy 74 évesen és 15 év miniszterelnöki hivatalviselés után megváltozzon.

A közhiedelemmel ellentétben Netanjahunak nagyon rendezett stratégiája volt és van az izraeli-palesztin konfliktusban: az oslói megállapodások felszámolása, és a két állam – Izrael és Palesztina – lehetőségének eltávolítása a történelem színpadáról.

Ezen a célon dolgozott több mint 25 évig minden tisztségében, és legnagyobb döbbenetünkre – sikeresen.

מתקרב זמן הסיכומים. אז נתחיל –
1. ישראל לא תצא מנצחת מהסבב הזה. היא נכנסה אליו בתנאי-נחיתות, מסיבות פוליטיות-פרסונליות של נתניהו.
2. חמאס ניצח את הסבב הזה כבר בתחילתו, כשקיבע את תודעת „מגן ירושלים”, שיתק את הכנסת, ואז את נתב”ג ואת גוש דן. כן, ככה נראה אפקט תודעתי אסטרטגי.
3. הנזק

— 🟣Eran Etzion ערן עציון (@eranetzion) May 17, 2021