Már most meg kell nevezni, ki felelős az uszításért!

Zvi Barel írása

A Sabak nagyon jól tudja, hogy kik a felbujtók, és feltételezhető, hogy pontosabb a potenciális gyilkosok profilja, mint 1995-ben. Ha meggyilkolnak egy minisztert, egy kneszet-tagot vagy a leendő miniszterelnököt, akkor a Sabak vezetője nem tud majd azzal védekezni, hogy “figyelmeztettünk”, “felszólítottunk a beszéd hevességének csillapítására”, “rámutattunk a veszélyre” – írja Zvi Barel a Haaretzben megjelent véleménycikkében.

Nadav Argaman, a Sabak főnöke határozottan figyelmeztette a döntéshozókat és követelte, hogy egyértelmű felszólítással lépjenek fel az uszító és erőszakos kijelentések azonnali leállítására. Ez azonban nem mentesíti őt a közvetlen felelősség alól a felbujtó beszéd következményeinek megakadályozásában. Ahogyan a Sabaknak felhatalmazása van arra, hogy adminisztratív letartóztatásba helyezze, kihallgassa, megfenyegesse és bebörtönözze a palesztin gyanúsítottakat akár már a megszállással szembeni erőszakos ellenállásra felszólító bejegyzéseik gépelésekor a közösségi médiában, úgy a törvény felhatalmazást ad arra is, hogy a szervezet megvédje az ország vezető testületeit, amikor hazai bandák fenyegetik őket. A Sabak nagyon jól tudja, hogy kik a felbujtók, és feltételezhető, hogy pontosabb a potenciális gyilkosok profilja, mint 1995-ben.

Bár Argaman bátran járt el, amikor vádló ujjal rámutatott az erőszakos beszédre, miután rájött, hogy a figyelmeztetettek valószínűleg fütyülnek a figyelmeztetéseire, csalódást keltő módon tartózkodott attól, hogy megnevezze az uszító beszédért közvetlenül felelős személyeket. Hiszen nem árult volna el államtitkot, ha ezt megteszi. Ezek a “felelősök” nem szellemek. Megjelennek a nyilvánosság előtt a televízióban, a rádióban, személyes Facebook-oldalaikon, Twitter-üzeneteikben, parlamenti felszólalásaikban és zsinagógákban tartott prédikációikban.

A palesztinok esetében Argaman nem érné be annyival, hogy felszólítja a lakosság vezetőit, a véleményvezéreket, a vallási bölcseket és tanítókat, hogy legyenek szívesek abbahagyni az uszítást. Nem tudja majd ártatlanságát bizonyítani, ha különbséget tesz a Ciszjordániában tomboló – terrorizmusra szólító – felbujtás, és az Izraelen belüli, állampolgárok és választott tisztviselők életét veszélyeztető cselekedetekre uszítás közt.

Ha meggyilkolnak egy minisztert, egy kneszet-tagot vagy a leendő miniszterelnököt, akkor Argaman nem tud majd azzal védekezni, hogy “figyelmeztettünk”, “felszólítottunk a beszéd hevességének csillapítására”, “rámutattunk a veszélyre”. “Volt konkrét információtok a tett elkövetését megelőzően? És ha igen, mit kezdtetek vele?” – kérdezi majd a gyilkosság után felállítandó vizsgálóbizottság elnöke. “Nem volt konkrét információ, de amit tudtunk, és ez elég súlyos volt, azt továbbadtuk a felelősöknek, még nyilvánosan is figyelmeztettem” – feleli majd Argaman. “De a te feletteseid voltak azok, akik uszítottak, hisz őket figyelmeztetted; arra számítottál, hogy megnyugodnak? Hogy leállnak?” – kérdezi majd az elnök. “Mire számítottatok? Hogy letartóztatom a miniszterelnököt? Osnat Mark képviselőnőt? Chaim Druckman rabbit? Egy demokráciában el kell fogadnom a miniszterelnök utasításait, akinek alá vagyok rendelve. És itt van a szólásszabadság kérdése is” – válaszolja majd Argaman. “Még akkor is, amikor maga a miniszterelnök a ketyegő bomba? Mikor a demokrácia robbanás előtt áll?” – kérdezi majd egy bizottsági tag.

- Hirdetés -

Argaman után a főügyész is vallomást tesz, és felkérik majd, hogy mondja el, mit tudott, mikor és mit tett. Vajon utasította a rendőrséget, hogy hívja be kihallgatásra a parlamenti képviselőt és a miniszterelnököt? Figyelmeztette egyáltalán a kormányfőt, és elmagyarázta neki felelősségét és miniszterei felelősségét, mielőtt a merénylet megtörtént volna? Véleménye szerint a gyilkosságra való uszítás kevésbé súlyos a korrupciónál? “Nem volt lehetőségünk megállapítani, hogy kapcsolat állhat-e fenn a merénylet és a miniszterelnök, miniszterek, rabbik vagy kneszet-tagok nyilatkozatai között” – válaszolja majd a főügyész. “De a Sabak vezetője figyelmeztetett, talán még anyagokat is adott át neked, olvastál újságot, néztél tévét, volt felhatalmazásod” – mondja majd a bizottság elnöke. “Nem lett volna helyénvaló letartóztatni közülük valakit? Vagy legalább nyilvánosan figyelmeztetni, konkrétan nevén nevezni az illetőt?”

A Sabak vezetője, a legfőbb ügyész, a rendőrfőnök, a titkosszolgálatok és nyomozó hatóságok vezetői, több tucat és esetleg száz vezető tisztviselő látják és hallják a hangokat, emlékszenek a közelmúlt történéseire és megértik, hogy egy politikai merénylet után a következő gyilkosságot sokkal könnyebb véghezvinni. Nekik azonnal – és nem az esemény után – kell cselekedni, és mindent megtenni annak érdekében, hogy megakadályozzák a potenciális terroristákat abban, hogy (ahogyan Netanjahu kérte) “mindent megtegyenek” az új kormány megalakulásának megakadályozása érdekében.

- Hirdetés -
FORRÁSHaaretz