Az Állampolgársági törvénynek az izraeli arabokkal házas palesztinok állampolgárságát vagy Izraelben való letelepedését meggátoló, ideiglenesen egy évre szóló törvényi rendelkezése a napokban lejár. Ahogyan erről már korábban beszámoltunk, a 2003-ban hozott ideiglenes törvényi erejű rendelet hatályát közel két évtizede évente meghosszabbítja a Kneszet. Idén azonban ez nem lesz egyszerű. A jelenleg ellenzékben lévő jobboldali (pl. a Likud) és ortodox pártok nem hajlandók együtt szavazni a jobboldali kormánypártokkal a meghosszabbítás végett annak ellenére, hogy eddig mindig a hosszabbítás mellett szavaztak, mert meggyőződésük szerint az izraeli arabokkal házas palesztinok letelepedése demográfiai és biztonsági fenyegetést jelentene Izrael zsidó jellegére. A kormánykoalíció baloldali pártjai sem támogatják a hosszabbítást, mert szerintük a jelenleg hatályos családegyesítési törvény diszkriminatív. Vélemény.
Ez volna az a törvény, ami megakadályozza Izraelt abban, hogy nemzeti öngyilkosságot hajtson végre? A jobboldal palesztinok millióit akarja Izraelhez annektálni – néhány száz családegyesítés rombolná le a zsidó többséget? Sokan inkább lemondanának a Nemzetállam törvényről, vagy a Visszatérési törvényről, de mindenáron ragaszkodnak az Állampolgársági törvényhez, mert szerintük ez a biztosítéka a zsidó állam fennmaradásának.
A Bennett-Lapid koalíció elérkezett eddigi legnagyobb kihívásához. A következő két hétben a Kneszet várhatóan szavaz a családegyesítési törvény „ideiglenes rendelkezéséről”, amelyet 2003 óta rendszeresen jóváhagy. A törvény célja megakadályozni Izrael arab állampolgárjait abban, hogy egyesüljenek a palesztin területeken élő családtagjaikkal, ami nyilvánvalóan sérti a családi élethez és az egyenlőséghez fűződő alapvető jogaikat. De ezúttal politikai probléma merült fel: a Likud és az ellenzéki blokk pártjai bejelentették, hogy nem szavaznak a törvény mellett, és a Raam is közölte, hogy ellenzi azt.
Egy dolog világos: a jobboldal állításával szemben ez a törvény semmiféle „biztonsági kockázatot” nem akadályoz meg. Először is, a Sabak (belső elhárítás) már közölte, hogy a családegyesítésre igényt tartók közül 2018 óta senki nem vett részt semmiféle terrorcselekményben. Másodszor, Edmond Levi bíró – aki 2006-ban a Legfelsőbb Bíróságon csak ideiglenes rendelkezésként hagyta jóvá a törvényt – 2012-ben kifejezetten ellenezte a jogszabályt, és nevetségessé is tette a nemzetbiztonsági érvet, azzal érvelve, hogy Izrael egyébként megengedi azt is, hogy palesztin munkavállalók ezrei lépjenek területére. Harmadszor, ha valóban biztonsági fenyegetést jelentene, maga a Likud sem ellenezhetné a törvényt, hisz nehéz elképzelni, hogy Izrael legnagyobb konzervatív pártja veszélyeztetné az állam biztonságát, csak azért, hogy megbuktasson egy olyan kormányt, amelynek élén nem Benjamin Netanjahu áll. Tehát ha a Likudnak fontosabb az, hogy zavarba hozza a kormányt, mint hogy elfogadja ezt a törvényt, akkor valószínűleg azt gondolják, hogy ez nem is annyira életbevágó kérdés.
Vannak olyan arab családok is, akik elhagyják az országot, és számuk nem kevesebb, mint a családegyesítés eredményeként hozzáadott személyek száma. Az átlagos arab családra jutó gyerekszám szintén kisebb, mint a múltban. Demográfiai szempontból valójában nincs mitől tartani. A zsidó többség a zöld vonal határain belül egyértelmű, és ezt csak az fogja jelentősen aláásni, ha fenntartjuk a területek feletti ellenőrzés- és a zsidó telepek építésének politikáját.
Nem titkolt tény, hogy a szóban forgó törvény mindig is a demográfiai ellenőrzés eszközeként szolgált. Zehava Galon, a Merec párt volt elnöke egy a Haaretzben megjelent véleménycikkében azt fejtegeti, hogy szerinte a törvény azt bizonyítja, hogy az „állampolgárság” egy üres szó Izraelben, hisz senki sem ellenezne egy, izraeli zsidó családtagok ciszjordániai zsidó telepesekkel való családegyesítését biztosító törvényt, pedig a zsidó telepesek körében igenis vannak olyanok, akik terrorcselekményekben vettek részt.
Galon szerint ha azt szeretnénk, hogy az izraeli állampolgárság valódi jelentőséggel bírjon, és az ország ne váljon apartheid rezsimmé (a Human Rights Watch szervezet többek között a családegyesítési törvény miatt lát itt ilyen rendszert) – az arab állampolgároknak tudniuk kell, hogy egyenlő jogokkal rendelkeznek. „Sok tekintetben a Családegyesítési törvény volt a Nemzetállam törvény előfutára, amely az izraeli arabokat hivatalosan is másodrendű állampolgárokká degradálta” – teszi hozzá Galon.
Egyesek szerint ez a fajta érvelés nem csupán a palesztin családegyesítések mellett szól, hanem – hosszú távon – valójában a palesztin menekültek visszatérési jogát támogatja, és mint ilyen azon dolgozik, hogy az egyenlőség és az emberi jogok jegyében megszüntesse a zsidó többséget és a cionista elképzelést, a zsidó államot.
„A palesztin családoknak nem Izraelben, hanem egy palesztin államban kell egyesülniük” – mondják válaszul. Sokan pedig egész egyszerűen kijelentik: “Inkább rendelkezzünk zsidó többséggel és hívjanak fasisztának, minthogy zsidó kisebbséggé válva ‘legyen nekik könnyű a föld’-et kívánjanak nekünk.”
Ajelet Saked belügyminiszter szerint a törvény megújításánal ellenzése a „status quo megsértése”, ezért ellentmond az új kormány irányelveinek. Ez nem igaz. A „status quo” ugyanis nem azt jelenti, hogy „az lesz, ami volt”. Az „ideiglenes rendelkezés” címén évente megújított törvény éppen annak ideiglenességet tükrözi – az állandó „status quo” alóli kivételt. Egy status quo-ról nem szavazunk évente újból és újból, és egy ideiglenes rendelkezés – éppen az ideiglenessége miatt állta ki a törvény az alkotmánybíróság próbáját – ellentmond az egyetemes alapelveknek. Tehát az minden, csak nem egy végleges törvény.
Mindannyian, zsidók és arabok, ennek a sokat szenvedett földnek – egyelőre nem mindenben egyenlő jogú – lakói vagyunk. Ha valóban a változás kormánya állt fel, akkor valószínűleg az, hogy ezt az állampolgárságot csak alibiként használó, de valójában megkülönböztetést és megalázást eredményező, látszólag ideiglenesen az izraeli törvények közé furakodott rendelkezést végleg kiiktassa. De úgy is mondhatnánk, hogy ha a kormánykoalíciónak – az ellenzék aktív közreműködésével – nem sikerül keresztülvinnie a törvényt, az az egyesítésre váró palesztin családok sikere lesz.
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
