Kár, hogy nem fotóztam le, így ti is láthattátok volna, amit abban a pillanatban láttam benne – írja Paula Rosenberg természetgyógyász-műsorvezető Facebook bejegyzésében az új kormány legfiatalabb miniszterével való találkozás során szerzett benyomásáról.
Tegnap délután befejeztem az adást a „Herzliya Studios”-nál, és kimentem a kapuhoz, hogy a taxira várjak. A mobil alkalmazás jelezte, hogy késik, ezért bementem az őr bódéjába, hogy feltöltsem a mobilomat.
Miközben az őrrel beszélgettem, láttuk, ahogy a stúdióból a kijárati kapuhoz közeledik valaki. Vékony, hosszú hajú nő, gyors léptekkel, egyik kezében fogas, elegáns kabáttal, a másikban két táska.
Amikor közelebb ért hozzánk, felismertem, hogy ez az új, társadalmi egyenlőségért felelős miniszternő, Meirav Cohen.
Nem igazán ismerjük egymást, de menet közben felénk fordította a tekintetét azzal a szándékkal, hogy üdvözölje az őrbódéban ülőket. Amikor észrevett, azt mondta: „Hahó, mi újság?”
Sok sikert kívántam neki új tisztségében, és megkérdeztem, hogy meg van-e hatódva.
„Pontosan két órám volt arra, hogy meghatódjak – felelte, – utána már azzal voltam elfoglalva, hogy kitanuljam a munkát. Olyan sok a munka. Hú, remélem, nem okozunk csalódást, mert tudom, hogy nagyon magas az elvárás.”
Ilyen egyszerűen közölte, hogy mennyire fél, hogy csalódást okoz. Nem voltak ott kamerák, senki, hogy valaki idézze. Éreztem, hogy valódiak és őszinték a szavai, tényleg azt mondta, amit gondolt. Ma teljesen abnormális, ha egy politikus így beszél.
Ismét sok szerencsét kívántam neki, ő pedig elköszönt tőlünk, és az autójához sétált.
Az őr megkérdezte tőlem, hogy ki volt ez, én pedig elmondtam neki, hogy egy miniszter az új kormányban, erre ő azt felelte, hogy ez lehetetlen, mert teljesen úgy néz ki, mint egy lány, és az is furcsa, hogy normálisan beszélt velünk.
Azt hiszem, az őr nem csak a külseje miatt látta fiatalnak, hanem az öntelt fontoskodástól mentes emberi magatartása miatt is.
És higgyetek neki, mert ő aztán tudja. A tévéstúdiókban őrként dolgozók találkoznak az összes fontos politikussal, akik bejönnek az arcukat barnítani a különféle műsorokban, és sokan közülük – enyhén szólva – nem így viselkednek.
Én általában nem hatódom meg a politikusokkal való találkozásoktól. Ezúttal azonban Meirav Cohen távozása után éreztem valamit a szívemben. Lehetetlen ilyen hitelességet és érdekünkben hozott sikerre való vágyat meghamisítani, ilyen szorgalmat, amely a szívből fakad, és nem az egóból.
