„Remélem, hogy ezzel a pár nappal is segítettünk”

Október óta tervezi, hogy eljön Izraelbe önkéntes munkára. Most itt ül velem szemben Tel-Avivban, egy munkanapja van még hátra…

Silló Sándor: A 23. szülinapját is itt ünnepelte Dahlberg Lisa orvostanhallgató Pécsről. Mesélj!

Dahlberg Lisa: Október 7-én, amikor felébredtem és ránéztem a telefonon az oldalaimra, mindent elárasztottak azok a hírek. Az első két hét annyira sötét volt és kilátástalan, hogy nem ettem, csak a testem járt iskolába, de volt, hogy hazamenekültem, mert rám tört az őrjöngő sírás. Egy nap 10-12-szer hívtuk egymást a barátaimmal, akiknek családjuk él Izraelben. Én is sok izraelit ismerek az orvosi egyetem előkészítőjéről, és régebbről is. Jártam már itt többször. Távoli rokonaim is vannak. Az egyik nagyon fontos izraeli barátom már az első napon bevonult… 

A Magyarországon tanulók naponta hívták az otthoniakat, hogy mi a helyzet. Teljes volt a kétségbeesés. Aztán próbáltam a híreket redukálni, mert szorongatott a teljes tehetetlenség.

Ez indított arra, hogy Izraelbe gyere önkéntesnek?

Először megkerestem a budapesti zsidó szervezeteket és regisztráltuk a házunkat, hogy szívesen fogadnánk Magyarországon ragadt izraelieket. Tehetetlennek éreztem magam, de tenni akartam valamit, ami tényleg segít. Barátnőmmel már október elején el akartunk indulni.

Az első körben csak olyan lehetőségek voltak, ahová izraeli állampolgárok jelentkezhettek. Később találtunk több lehetőséget is, de azok hosszú idejű turnusokra kerestek önkénteseket, mi meg az egyetemről nem tudtunk volna hetekre, hónapokra kimaradni. A december-januári vizsgaidőszakban aztán jött egy kör-email a Spitzer Andrástól, aki 2019-ben a Taglitos csoportunkat vezette, hogy lehet menni önkéntes munkára Izraelbe. Azonnal regisztráltam. Ezen az oldalon 8 napos turnusokra kerestek embereket. Én szívesen jöttem volna hosszabb időre is, és most, hogy itt vagyok nagyon maradnék, de az egyetemen harmadévesként nem hiányozhatok pár napnál többet. 

Pár hétre rá jeleztek csak vissza, nyilván addigra lett elég jelentkező. (Mi vagyunk az eddigi legnagyobb létszámú csoport: 40 fő.) Amikor felvették velem a kapcsolatot, ki kellett tölteni egy csomó papírt, és volt egy Zoom-interjú is. 

Mire voltak kíváncsiak?

Arra, hogy miért szeretnék jönni. A zsidó kötődésre is rákérdeztek. Én anyám családja révén vagyok az, ő élt is itt Izraelben néhány évet. Úgy szólt a kérdés, hogy zsidónak vallod-e magad, de nem ástak mélyre ebben a kérdésben. Nem érdekelte őket, hogy tartod-e a sabatot, kóserül étkezel-e. Csak az életkor volt megkötve – 18 és 40 év közöttiek –, és európai országok állampolgárait keresték, de ez időközben megváltozhatott, mert most itt a csoportunkban vannak amerikai, dél-amerikai önkéntesek is. Azt is kérdezték a beszélgetésen, hogy nem aggódok-e, nem tartok-e attól, hogy egy háborúban álló országba indulok, de bennem az első percek óta nincs félelem.

Ugyanazok szervezték, akik korábban a Taglitot?

Az Israel Experience a fő szervezet, és a Taglit meg a BIRTHRIGHT ISRAEL ONWARD programja – amivel most itt vagyok –, ők a fiókjai.

Az interjú után már felgyorsultak az események. Megírták a pontos programot, azt, hogy mezőgazdasági munka lesz, gyümölcs- és zöldségszedés. A pontos helyét nem tudták még, de azt igen, hogy Tel-Avivban lakunk majd, és onnan visznek-hoznak minket a munkahelyre. Megírták, hogy ott folyamatosan lesz velünk őr. Ez megnyugtatónak tűnt az aggódó hozzátartozóinknak, de bennem inkább izgalom volt, hogy indulhatok. 

Anyám októberben még nagyon ellenezte ezt az utat, de amióta biztossá vált, hogy jövök, mindenben támogat, sőt büszke rám.

Hogy telt itt a heted?

Én pár nappal korábban jöttem. A hivatalos érkezés másnapján már dolgoztunk, reggel 7-től 2-ig egy farmon paradicsomot és uborkát szedtünk, de volt olyan csoport, akik hosszabb időre jöttek, ők gyümölcsöt, például grapefruitot szüreteltek. 

Az a farmer, akinél mi voltunk 38-an, rögtön az első nap azt kérte, hogy végig maradjunk nála, mert annyira nincs embere a betakarításhoz, így aztán egész héten ott voltunk. Nem tudom a falu nevét, de egyórás út Tel-Avivtól északra. Péntek, szombat kimaradt a sabat miatt, így a vasárnappal együtt öt munkanap maradt.

A madrichunk – csoportvezetőnk –, aki egész héten velünk volt és mindenben segített, több önkéntes óra pluszt is felkínált a délutáni szabadidőre. Katonáknak főzni, segélycsomagokat összeállítani, és még sok más érdekes munkalehetőség közül választhattunk.

A mezőgazdasági munkát is élveztem – vidéki lány vagyok –, az a pár óra sitty-sutty eltelt. 

Láttatok valamit Izraelből?

Volt egy délutáni jeruzsálemi kirándulás, jártunk a Kotelnél (Siratófal). Nagyon megható volt ott lenni együtt. Aztán esténként kicsit sétáltunk Tel-Avivban, és én próbáltam minden ismerősömet meglátogatni, akit csak tudtam.

Az látszik, hogy az élet továbbment, de érezhetően itt maradt valami a tragédia hónapjaiból. 

Lett volna egy lehetőség elmenni a Nova Fesztivál színhelyére, de úgy éreztem, hogy arra nem állok készen. A többiek el akartak menni leróni a kegyeletüket. Nekem volt olyan ismerősöm, akit ott öltek meg, és még nem vagyok elég erős szembenézni ezzel.

A péntek esténk viszont szép volt. Elmentünk egy zsinagógába. Otthon csak ímmel-ámmal járok a nagy ünnepekre, de ez egészen más volt. Nem volt megszervezve, de végül az egész csoport ott kötött ki. Érdekes, hogy az épületben két imaház volt, egy szefárd és egy askenázi, és a sabat-fogadás párhuzamosan ment a kettőben. Nem láttam még ilyet korábban. Azután mi néhányan egy magyar családnál voltunk sabati vacsorán.

Ezek szerint vannak rajtad kívül is magyarok a csoportban?

A barátnőm, akivel együtt terveztük el, hogy jövünk és néhány hozzánk hasonló korú, de vannak nálunk idősebbek is, 30 felettiek. Mindenkinek más a története. Van akinek izraeli a családja, van aki élt már itt, és van egy srác, aki most jár itt először, de mindenki azzal az érzéssel jött, hogy most itt a helye. Jó volt együtt dolgozni, de nem csak velük. Voltak a farmon rajtunk kívül izraeli gimnazisták és egy idősebbekből álló francia csoport is. Jó hangulatban telt a munka. Nagyon megható volt látni, hogy ennyi különböző országból jött más-más korú ember egy célért dolgozik. 

Visszajössz?

Legszívesebben el se mennék! Eléggé döcögtem a vizsgáimon. Ha félévet kellett volna halasztanom, akkor egy hathetes programra jöttem volna, már ki is néztem egy ilyet, de aztán minden vizsgám sikerült.

Remélem, hogy ezzel a pár nappal is segítettünk!

Mindenképpen vissza akarok jönni! 

Ha nem ezzel, akkor egy másik programmal. 

https://onwardisrael.org/

Címlapkép: “Volt egy jeruzsálemi kirándulás, jártunk a Siratófalnál.” – Fotó: Facebook