Gut Árpád (Ábrahám) 1921 márciusában alijázott Budapestről Erec Izraelbe. Az utolsó csepp a pohárban egy háborúban megsérült híd felavatása volt. Gut részt vett a híd helyreállítási munkálataiban, de nem hívták meg a híd felavatási ünnepségére, mert zsidó volt. Jól menő tervezőirodát hagyott hátra, amelyet 1908-ban alapított üzlettársával és barátjával, Gergely Jenővel, és amely a legfontosabb tervezőirodák közé tartozott Magyarországon. Tizenkét éves közös munkájuk eredménye hidak, köz- és lakóépületek, gyárak, ipari létesítmények, víztározók és víztornyok, gabonasilók, székházak és katonai bázisok, összesen hatszázötvennégy vasbeton és acélszerkezetes épület tervezése és megépítése Magyarországon és külföldön.

Gut 1877-ben született a nyugat-magyarországi Kéthelyen, apja tanár volt. Az elemi iskolában zsidó nevelést kapott. Középiskolába Budapestre küldték, a Markó utcában működő híres Pesti Császári és Királyi Katolikus Főgimnáziumba, ahol felfigyeltek kiemelkedő matematikai tehetségére, és kiváló tanulónak számított. A gimnázium után a Műegyetemen folytatta a tanulmányait, ahol 1901-ben avatták mérnökké. Gyakornokként a Ganz Danubius tervezőirodájában hidak, vasbeton és acélszerkezetes nagy méretű építmények tervezésére szakosodott.

Gut Árpád az első világháborúban orosz fogságba került; amikor visszatért, és újra dolgozni kezdett, érzékelte a háború után fokozódó antiszemitizmust. Alijázását nem a cionizmus motiválta. Nem volt tagja a Makkabea diákegyesületnek, ahol kapcsolatba kerülhetett volna a cionizmus eszméjével, de cionista barátai – Beregi Ármin és Bisseliches Mózes – nagy hatást tettek rá. Aztán jött az utolsó csepp a pohárban… Ekkor – 1921-ben – határozta el véglegesen, hogy elhagyja Magyarországot, és letelepszik Erec Izraelben. Egy évvel később a felesége és két fia is követte. Gut „csodálatos sivatagként” tekintett Erec Izraelre, ahol a semmiből valami újat lehetett teremteni – emlékszik vissza életrajzírója, dr. Feuerstein Emil.

Gut Árpád Tel-Avivban halt meg 1948. május 24-én, az Izraeli Állam kikiáltása után tíz nappal. Huszonhét Erec Izrael-i termékeny év után lenyűgöző életművet, rendkívüli építményeket hagyott hátra. Gut Árpádot a hivatásszeretete, a kreatív gondolkodása, a bonyolult szakmai feladatok megoldása iránti vágy vezette, és az, hogy a felépülő Erec Izraelt európai szintre fejlessze. Az általa tervezett és épített több mint harminc létesítmény örökre megőrzi emlékét.

- Hirdetés -

Gut közel-keleti munkássága

Gut szakmai tapasztalatának köszönhetően Erec Izraelbe érkezése után azonnal munkát kapott. A tengerparti Gale Aviv Kaszinó eklektikus stílusban épült, az építész, Jehuda Magidovics Odesszában tanult, és a kávéházat odesszai mintára álmodta meg. Gut a tervezés szerkezeti megoldásához járult hozzá: az épület vasbeton vázát tervezte meg, amely lehetővé tette az építész elképzelésének megfelelő térformálást. A források tanúsága szerint Gut pillérekre helyezte az épületet. Abban az időben senki sem tudta megoldani a pillérek tengerbe süllyesztésének mérnöki problémáját. Gut hídépítésben szerzett tapasztalatának köszönhető, hogy sikeresen mélyesztette és rögzítette a pilléreket a tengerfenékbe.

A kaszinót 1922-ben nyitották meg, a zenés kávéház és étterem az 1920–1930-as években a művészek, a szellemi elit és a tel-avivi hírességek találkozóhelyévé vált. Az évek során a kaszinót súlyos veszteségek érték: télen a viharos időben zárva tartott, a hullámok is roncsolták, megrepesztették a pilléreket. A városháza végül az épület szanálása mellett döntött. A kaszinót 1939-ben felrobbantották.

Az első megbízást egy másik tel-avivi munka követte. Gut átjáróházat épített Jaffában, a Herzl utca 16.-ban. 1921 őszén felkérték a Rothschild család alapítványa által finanszírozott haifai nagy malmok terveinek az elkészítésére. 1922 őszén egy másik óriásprojekt, a Neser cementgyár infrastruktúrájának és épületeinek megtervezésével és kivitelezési munkáinak felügyeletével Spiegel Béla, a szintén magyar származású mérnök bízta meg, akit Erec Izrael cementiparának megalapozójaként tartunk számon. Az 1922–24 között emelt épületek egy része ma is látható.

Gut az 1920-as években részt vett a tel-avivi Balfour utcai Strauss egészségügyi palota, a Jehuda Halevi utcában működő mandátumi földmérő hivatal, az elektromos művek Hasmal utcai telepének és a város első víztornyainak építésében. A Maze utcában ma is látható menórás víztornyot Gut egy 1946-os interjúban is megemlíti: „Tel-Aviv az én hazám, az én városom, csak itt tartom az életet elképzelhetőnek, siettem mindig vissza, valahányszor odaát voltam, és úgy éreztem, valóban hazaérkeztem, amikor ismét Tel-Aviv utcáin jártam. A menóra a víztornyon, amelyet én építettem, az én városom fölött árasztotta derűs fényét, a város, amelyet a semmiből láttam jelentőssé fejlődni, ez lett az én hazám.”

Az első időkben a Gut család Tel-Aviv különböző részein lakott, amíg Gut fel nem építette a Trumpeldor utca 13. szám alatt álló villát, amely nagy udvarának és a vendégszerető házigazdának köszönhetően minden szombaton vendégekkel telt meg, egyfajta „magyar szigetté” vált. Ide jöttek azok az új olék, akiknek munkára vagy szakmai átképzésre volt szükségük.

Gut Árpád fektette le a szerteágazó tel-avivi csatornarendszer alapjait, ő kezdeményezte azt a munkát, amelyet később Josua Sufersky mérnök tervei alapján hajtottak végre. Gut létesítette a lodi repülőtér hangárjait, a haifai vasúti műhelyek hatalmas vaskonstrukcióit is. Nevéhez fűződik a tel-avivi nagy zsinagóga kupolájának kialakítása, amelyhez egy speciális kettős kupolarendszert álmodott meg. 

A nagy zsinagóga építésének első tervét a berlini építész, Alexander Baerwald nyújtotta be 1914-ben, de az első világháború miatt a terv nem valósulhatott meg. A háború után, 1920-ban Tel-Aviv műszaki bizottsága pályázatot írt ki az Allenby utca egyik telkén felépülő zsinagóga tervezésére. A pályázatot Jehuda Magidovics építész nyerte el, aki helyi eklektikus stílusú épületet tervezett keleti elemekkel, kupolával és lándzsaíves ablakokkal, valamint zsidó motívumokkal: Dávid-csillagok az ablakokon és törvénytábla a bejárat fölött. 1921 novemberében helyezték el az épület alapkövét, de a dupla falú kupola megépítése technikailag megoldatlan maradt: a nagy súlyt nem bírták el a falak. 1926-ig használták a kupola nélküli zsinagóga elkészült szárnyépületeit, végül Gut oldotta meg a kupolaépítést úgy, hogy megerősítette a tartószerkezetet, kiiktatta a belső kupolát, ezzel csökkentve a súlyát. Acélszerkezetes kupolát tervezett, és kívülről rézzel borította be.

A Gut híd

Gut életművének csúcsa a szíriai Rakka városában, az Eufrátesz folyón átívelő híd, amelyet a tervezése és gyors kivitelezése kiemelkedő mérnöki munkává tesz.

Az 1942 elején kialakult új geopolitikai helyzetben a briteknek fel kellett készülniük a Perzsia felé való gyors visszavonulás lehetőségére. Mielőbb föl kellett építeni egy nagy teherbírású hidat az Eufrátesz stratégiai fontosságú szíriai szakaszán. Az elsődleges tervek alapján az új híd két év alatt készült volna el, de mivel ez túl hosszú időnek tűnt, a brit parancsnokság a hídépítésben jártas neves mérnökhöz, Gut Árpádhoz fordult. A felkérés követelményként írta elő, hogy a munkát három hónapon belül be kell fejezni, és az építőanyag-használattal kapcsolatban felhívta a figyelmet a vashiányra. Gut a szoros határidő és az alapanyaghiány ellenére elfogadta a felkérést. Mindössze három nap alatt elkészült a tervezéssel. A vashiány miatt a brit hadsereg által felajánlott újrahasznosítható anyagokkal dolgozott: Haifa olasz bombázásakor deformálódott olajoshordók adták a nyersanyagot a híd egyik oldalán a kétezer tonna összsúlyú hosszanti gerendákhoz, a híd pillérei pedig a Bagdadból hozott és olajfúrásnál használt csövekből készültek. A hidat a folyó mindkét partjáról kezdték el építeni, két különböző eljárás szerint. A déli oldal acélból, az északi betonból épült, valószínűleg a folyó két partjának eltérő mélysége vagy a szűkös nyersanyagellátás miatt. A hídhoz az előregyártott vaselemek a Gut és fiai vasszerkezetgyárban készültek Rison Lecion ipari negyedében, az üzemet Gut és társa, Gurevich alapította 1937-ben.

A Gut iránti tisztelet jeléül a munkájával elégedett angolok 1942 júniusában ünnepség keretében avatták föl a hídra helyezett emléktáblát. „Itt áll a Gut híd, amelyet építőjéről neveztek el, aki három nap alatt tervezte, négy hónap és huszonkilenc nap alatt építette fel, és a tavaszi áradások idején is folytatta a munkáját. A gerendákhoz ellenséges tűzben kiégett olajoshordókat használtak, a pilléreket bagdadi és más távoli helyekről származó, használaton kívüli olajkútfúró csövekből állították össze.”

Bár háborús célra épült, békében is jó szolgálatot tett. A háború után Szíria megvette a hidat az angoloktól, és a zsidó építőkre vonatkozó minden emléktáblát eltüntettek, és azóta Rakka-hídként emlegetik.


- Hirdetés -