Masszív agymosás
Az új diktatúrák és diktatórikus törekvések legfőbb eszköze a tömegek tudatának befolyásolása, módosítása a látszatdemokrácia fenntartása, a választások megnyerése érdekében. A tömegmédia tervszerűen és előre átgondoltan manipulál álhírekkel, hírek meghamisításával, szűrésével, átalakításával, és legfőképp a közbeszéd “tematizálásával”: a médiában, sőt a közösségi médiában szereplő témák meghatározásával, s az ott elhangzott viták és álviták irányításával, koordinálásával. (Ezen utóbbit gyakran törvénytelen eszközökkel végzik, lásd Cambridge Analytica, Putyin Facebook bot-hadserege, stb.)
Az új diktátorok “az emberek fejében játszanak”, tudatukat alakítják számukra kívánatos irányba. Ehhez megszerzik a polgári demokráciák kritikus és liberális, a demokrácia védelmének egyik hagyományos eszközét jelentő médiát, a hírforrásokat, az újságokat, a rádiót és a televíziót, és gyakran észrevétlenül, a színfalak mögött megkezdik a közösségi média uralmuk alá hajtását is.
A valódi problémák, vagyis a korrupció, a demokratikus fékek és ellensúlyok lebontása, a diktatórikus lépések helyett a lakosságot megosztó, és egyébként sokadrangú, periférikus témákkal terhelik le a médiát. Indulatokat, érzelmeket korbácsolnak, s mindehhez beemelik a fősodorba az ezeket a témákat eddig is gyakran felvető periférikus és szélsőséges hangokat, médiumokat. Szalonképessé teszik a gyűlöletkeltő szélsőséges irányzatokat, szándékosan megbontják a társadalmi egység szövetét, hogy az így keletkező káoszban és kakofóniában szabadon halászhassanak a zavarosban.
Célba veszik a “mainstream” médiát, folyamatosan támadják az ott megszólaló, ellenségnek megnevezett “liberális” hangokat, megfosztják a társadalmat egyik legfontosabb demokratikus önvédelmi eszközétől. A főáram átformálása érdekében vagy maga a diktatórikus hatalmi központ, párt vagy személy, vagy a hozzá közel álló, s korrupciós ügyletekkel, kedvező kormányzati szabályozással lekötelezett oligarchák felvásárolják a legfontosabb médiumokat, ahol tisztogatást hajtanak végre, a mikrofonok, kamerák és számítógép-billentyűzet elé ültetik saját szócsöveiket, s eltávolítják, ellehetetlenítik és folyamatosan hiteltelenítik a valódi újságírást gyakorló szakembereket.
A közösségi médiát is manipulálják, gyakran törvénytelen eszközökkel, pl. a Facebookkal történt megállapodásokkal, amelyben kormányzati szabályozás – vagy annak elmaradása – fejében elősegítik a számukra kedvező tartalmat, miközben hátráltatják, vagy megakadályozzák a nekik hátrányos tartalmak megjelenését. Fizetett trollseregek kérdőjelezik meg a hatalom számára kellemetlen állításokat, álvitákat provokálnak, melyek elriasztják az általában nyugalomra és lelki békére törekvő nagy többséget az ellenzéki tartalmaktól.
Ezen körülmények közepette beszűkülnek az emberek gondolkodása formálásának a lehetőségei, hátrányos helyzetbe kerülnek a diktatúra elleni politikai szereplők, egyre reménytelenebb a liberális polgári demokrácia megmentése. Mégis, mit lehet tenni, hogy legalább esélyük legyen az áldemokratikussá vált választásokon a diktatúrával szemben álló, demokratikus erőknek?
Izrael példaértékű
Izraelben is lezajlottak az elmúlt években, a Netanjahu-korszakban a médiában a fenti folyamatok, bár korántsem olyan mértékben, mint például Magyarországon. Mégis sikerült megakadályozni a polgári demokrácia intézményeit leépítő és kiüresítő Netanjahu újabb kormányalakítását. Mivel a mainstream média már nagyrészt a korrupciós ügyek miatt bíróság elé állított kormányfőt szolgálta, és csak nagyon korlátozottan töltötte be bíráló szerepét, a demokrácia megmentésének és helyreállításának feladata elsősorban az alulról jövő kezdeményezésekre, az utca népére maradt. A 2020-as választások, majd az azt követő Netanjahu–Ganz kormány megalakulása után országszerte széles körű mozgalmak indultak Netanjahu eltávolítására, és harcukkal sikerült megakadályozniuk az újabb Netanjahu kormányt, segítségükkel megszülethetett a “változás kormánya”, a Netanjahu nélküli nagykoalíció.
Az izraeli példa azt mutatja, hogy két terület maradt, ahol sikeresen lehet megvívni a választások előtti politikai csatát, ahol formálni lehet az emberek tudatát, visszavezetve őket a demokratikus értékekhez.
Egyrészt a közösségi média bizonyos szegmenseit mindeddig nem tudta uralma alá vonni a központi hatalom, pl. a WhatsApp, a Telegram vagy a Signal alkalmazásoknál az egyes csoportok tagjai mindig megkapják az üzeneteket, szemben pl. a Facebook központilag szűrt és manipulált tartalmával.
Másrészt az utca, az állandó, és élményszerű tüntetések teszik lehetővé az egészen másfajta, valóban fontos társadalmi kérdések napirenden tartását, s egyben képesek ellensúlyozni a központi “tematizálást”.
Az ellentábor kezében Izraelben összefonódott ez a két eszköz, az összes WhatsApp stb. csoportban folyamatosan hírt adtak az utcán, a tüntetéseken történtekről, melyekről a mainstream média soha, vagy csak elvétve számolt be. Ezzel a módszerrel az ellenzék a rendkívül sikeres oltási kampányra épített, és a mainstream médiát teljesen leuraló propaganda-hadjárat ellenére megakadályozta az egyre nyíltabban diktatúrát építő Netanjahu ismételt kormányalakítását.
Miként működött a Balfour-mozgalom, miként történhetett meg az izraeli csoda? A miniszterelnöki rezidencia címéről “Balfour”-nak elnevezett tüntetéshullám legfőbb titka sokszínűsége és decentralizáltsága, elszántsága és kitartása, céltudatossága, szervezettsége és kreativitása volt.
Kezdetben vala…
Három fő mozgalom összefogása, összefonódása jellemezte: az első a korábban már évek óta Petach Tikván, a legfőbb ügyész Mandelblit házánál tüntető, a korrupciós ügyek felgöngyölítését követelő Crime Minister csoport, második a választások után megalakult Fekete Zászlós mozgalom, és a harmadik a nyár közepén csatlakozó fiatalok Rózsaszín Frontja volt.
A decentralizáció, a valódi alulról szervezettség különösen fontos. Nem volt olyan vezető, aki ellen rágalomhadjáratot lehetett volna vezetni, vagy akit megvesztegetéssel, zsarolással el lehetett volna tüntetni a mozgalom éléről. Nem lehetett “lefejezni” a mozgalmat, ahogy a 2011-es “Rotschild” tüntetéssorozatnál tették. A Crime Minister egyik idős, nyugalmazott katonatiszt hangadója ellen megpróbálták bevetni a karaktergyilkosság eszközét, azt állították róla hamisan, hogy megpróbált származása miatt megalázni egy etióp rendőrnőt, de ezek a kísérletek elbuktak, sőt minden meghurcolási kísérlet után, a következő szombaton szolidaritásból többen mentek tüntetni a szokásosnál.
Az erőszak sem segített, mert azzal is éppen ellenkező hatást értek el: minél erőszakosabban lépett fel a tüntetőkkel szemben a rendőrség, minél durvábban vetették be a vízágyúkat, minél több embert tartóztattak le, és vittek legalább egy éjjelre a fogdába, a következő hétvégén annál többen utaztak Jeruzsálembe demonstrálni. A hatóságok önkényével szemben megjelent az anyakommandó, sárga autó-elakadás mellénybe öltözött 40-es, 50-es, 60-as nők, láncba álltak a fiatalok és a rendőrök között, testükkel védték a “gyerekeket”. A tüntetések végén a földre ülő huszonéveseket, akik rendre bejelentették, hogy addig nem mozdulnak el a forgalmas kereszteződésből, amíg Netanjahu le nem mond. Szintén felálltak a jogvédő ügyvédi csoportok, önkéntes jogászok, akik a tüntetések utáni éjjelen és másnap díjmentesen és általában sikeresen képviselték a bíróság elé vitt fiatalokat, és megakadályozták a jogi eljárást ellenük.
Vidék, főváros, periféria
A decentralizáltság földrajzi és társadalmi szinten is megjelent. Akik nem tudtak, vagy akartak esetleg járványügyi félelemből elutazni a zsúfolt Balfour tüntetésre, azok helyben is tüntethettek a Fekete Zászlósok szervezésében. Tavaly nyáron a legészakibb Kirját Smonától a legdélibb Eilatig fekete és izraeli zászlós tüntetők lepték el Izraelt. Ott álltak a Netanjahu távozását követelő helyiek közel egy évig, győzelmükig, minden nagyobb kereszteződésben és minden közúti hídon szombat délután 5-6 tól egészen este 7-ig 8-ig, a sötétedéstől függően. A hazatérő kirándulók mind látták őket, bárhová is utaztak, hiába nem adott hírt a tüntetésekről a központi média, az egész ország szeme elé került az elégedetlenségi mozgalom.
A Balfour mozgalom társadalmi szinten is rendkívül sokszínű és decentralizált volt, hiába próbálta a mainstream média valamiféle askenázi elit tüntizgetésnek bemutatni őket. A társadalom minden szegmense jelen volt jól látható módon, arab országokból származó zsidók és askenáziak, etiópok és fehérek, sőt arabok is, gazdagok és szegények: mindenkit befogadtak, és képviselték érdekeiket. Új, a megosztó, árokásó politikával szemben támogató, elfogadó viszonyt követeltek. A demonstráción rendre egyformán igazságot követeltek az óvárosban tévedésből lelőtt fogyatékos palesztin fiatal, és a Gázai övezetben fogvatartott fogyatékos izraeli etióp-zsidó fiatal számára. A legfőbb közös cél a demokrácia fenntartása, illetve helyreállítása, a diktatúra és a korrupció elutasítása volt.
Hazafias népfront
A Netanjahu-korszakban Izrael népét pozitív, hazafias, az ország javait szolgáló jobboldaliakra, és áruló, az országot eladó és feladó baloldaliakra próbálta felosztani a kormányzati és a Likud pártpropaganda. Ezzel szemben a tüntetők szájba rágósan azt ismételgették, hogy nincs bal- és jobboldal, hanem a tisztességesen politizáló, korrupciómentes “egyenes” oldal küzd a korrupt és diktatúrát építő hatalommal, vagyis Netanjahuval. Befogadást, egységet hirdettek a megosztó politika fárasztó évei után nemcsak az Izraelt alkotó különböző nemzetiségek, bevándorló csoportok, hanem a különböző politikai irányzatok számára is, ami nagyban előkészítette, és lehetővé tette a későbbi nagykoalíció felállítását. A tüntetők állandóan patriotizmusukat, hazaszeretetüket hangsúlyozták, a fekete, majd a rózsaszín zászlók mellett mindig magasba emelték a kék-fehér izraeli nemzeti zászlót, és ezzel elejét vették a Netanjahu propaganda “áruló baloldaliak” rágalmainak, előre kicsavarták kezükből a nacionalista lózungok fegyverét.
Mi a siker titka?
A tüntetéssorozat sikerét sokan annak kitartásával és elszántságával magyarázzák. Noha nem történt hétről-hétre látványos változás, de a közel egy éves kitartás, hogy minden szombaton ezrek gyülekeztek egy adott köztéren, mégis meghozta gyümölcsét. A tömegmédia hallgatása ellenére az elégedetlenség, a Balfour utcaiak hangja és követelései beszivárogtak a köztudatba. Fontos volt a legfőbb szlogenek állandó, már-már unalmas ismételgetése, a Finkelstein-lecke megtanulása: a Netanjahu elleni korrupciós ügyek folyamatos napirenden tartása, a Netanjahu-család ellenszenves dolgainak felhánytorgatása, a társadalmi igazságtalanságok, az ország bajainak megfogalmazása, rigmusokba rendezése és folyamatos kiabálása. Egyik legfőbb szlogenjük így szólt: “Ez a mi országunk, és nem Netanjahué” (זה המדינה שלנו ולא של נתניהו). Hatásos és fontos volt a gondok verbalizálása, a közös “Balfour-nyelv” megteremtése: ezen a nyelven beszélt, a Balfour mondatait mondta el a másik oldalra átálló Likud politikus, Zeév Elkin is tévés beszédében, ezeket a mondatokat visszhangozták az izraeli politikusok is, amikor megindokolták a változás kormányának megalakítását. Az utcákról teljes sikerrel a politikai mainstreambe kerültek a gondolatok és a nyelvezet.
Legalább ennyire fontos volt politikai szempontból a céltudatosság. A tüntetők elejétől fogva egyértelmű célként Netanjahu leváltását határozták meg, és bejelentették kitartásukat annak eléréséig. Az egyik legfőbb szlogen a “nem adjuk fel, amíg Netanjahu le nem mond” (לא נוותר עד שביבי יתפטר) volt, és az a tény, hogy ezt minden szombaton hónapokig ismételgették, valós politikai fenyegetéssé vált, mely a korábban teljhatalmúnak hitt politikus bukásához vezetett.
A szellem ereje (רק בגלל הרוח)
A Balfour mozgalom sikerének újabb fő záloga a résztvevők kreativitása volt. Netanjahu körei, és az ezt visszhangzó média anarchistáknak, csodabogaraknak nevezte a tüntetőket, mire a következő szombaton ET figurák és mindenféle szörny-jelmezbe bújt tüntetők árasztották el a demonstrációk terét a rezidencia mellett. Állandó tüntető volt egy Wonder Woman jelmezben “küzdő” fiatal lány, akit egyszer be is vittek a rendőrök, mert fölkapaszkodott egy vízágyúra, így próbálta megakadályozni, hogy a tüntetőkre irányozzák a vízsugarakat. Szintén mindig jelen volt egy unikornis jelmezes fiatalember, egy Ben Hurnak, zsidó szabadságharcosnak öltözött fiú, és a Becalel művészeti egyetem diákjai az egyik tüntetésen összeraktak egy hatalmas trójai falovat, belemásztak többen, majd valóban, kerekeken megindultak a tömeg kiabáló, tapsoló őrjöngése közepette a kormányfői rezidencia felé. Menő volt tüntetni, minden tüntetésre jutott valami érdekes, szórakoztató jelenet. Volt olyan este, amelyen hat fiatal, félmeztelen lány felpattant a téren álló szökőkút karimájára, és demokratikus követeléseiket tartalmazó táblákat emeltek magasba.
A tüntetéseken magasba tartott táblák túlnyomó többsége házilagos gyártmány volt, nem a szervezők osztogatta egyentábla. Az emberek szellemesen megfogalmazták a számukra legfontosabb követeléseket, majd egész este azzal köröztek a téren, és büszkék voltak rá, ha sokan megállították őket, és lefényképezték feliratukat.
Hatalmas lökést jelentett nyár közepén a Rózsaszín Front nevű, huszonévesekből álló művészcsoport megjelenése, akik rózsaszín jövőt, női egyenjogúságot, a nőies értékek, a tolerancia, a párbeszéd és a béke tiszteletét hirdették talpig rózsaszínben, előre elkészített performance-okkal.
A különböző tüntető csoportok, és a magányos harcosok is egyre több megafont vásároltak maguknak, a demonstrálók gyűjtéseket rendeztek dobok és hangszórók beszerzésére. Tavaly augusztusra már zengett a Balfour, hatalmas dobzenekarok rögtönzött előadásokat tartottak a megzenésített szlogenekből, minden szombat este újabb Netanjahu-ellenes gúnydalok és programadó rigmusok jelentek meg, gyakran ismert gyermekdalok és mondókák átalakításával. A Balfour sohasem volt unalmas, a tüntetők elszórakoztatták magukat és egymást minden héten a szellemes szlogenek és dalok segítségével. Az izraeliek kreativitása nélkül valószínűleg unalomba fulladt volna, és elhalt volna a tüntetéssorozat.
Mindennek tanulsága, hogy az elszánt ellenzék még az ellenséges médiával szemben is képes lehet megfordítani a diktatúra felé tartó ország szekerét, s visszavezetni azt a demokratikus értékek felé. De ehhez rengeteg munka, kitartás, türelem és szellemi potenciál szükséges. Valamint összefogás.
Korábbi cikkeink a témában:
- Zeng a Balfour
- Mit szült a Balfour negyvenhetes tiltakozómozgalma?
- A rendőrök erőszakkal szétverték a Balfour utcai tüntetést
- Élő adás a Balfour utcából

Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.