Így váltsuk le diktátorainkat – a Balfour tanulságai

Masszív agymosás

Az új diktatúrák és diktatórikus törekvések legfőbb eszköze a tömegek tudatának befolyásolása, módosítása a látszatdemokrácia fenntartása, a választások megnyerése érdekében. A tömegmédia tervszerűen és előre átgondoltan manipulál álhírekkel, hírek meghamisításával, szűrésével, átalakításával, és legfőképp a közbeszéd „tematizálásával”: a médiában, sőt a közösségi médiában szereplő témák meghatározásával, s az ott elhangzott viták és álviták irányításával, koordinálásával. (Ezen utóbbit gyakran törvénytelen eszközökkel végzik, lásd Cambridge Analytica, Putyin Facebook bot-hadserege, stb.)

Az új diktátorok „az emberek fejében játszanak”, tudatukat alakítják számukra kívánatos irányba. Ehhez megszerzik a polgári demokráciák kritikus és liberális, a demokrácia védelmének egyik hagyományos eszközét jelentő médiát, a hírforrásokat, az újságokat, a rádiót és a televíziót, és gyakran észrevétlenül, a színfalak mögött megkezdik a közösségi média uralmuk alá hajtását is.

A valódi problémák, vagyis a korrupció, a demokratikus fékek és ellensúlyok lebontása, a diktatórikus lépések helyett a lakosságot megosztó, és egyébként sokadrangú, periférikus témákkal terhelik le a médiát. Indulatokat, érzelmeket korbácsolnak, s mindehhez beemelik a fősodorba az ezeket a témákat eddig is gyakran felvető periférikus és szélsőséges hangokat, médiumokat. Szalonképessé teszik a gyűlöletkeltő szélsőséges irányzatokat, szándékosan megbontják a társadalmi egység szövetét, hogy az így keletkező káoszban és kakofóniában szabadon halászhassanak a zavarosban.

Célba veszik a „mainstream” médiát, folyamatosan támadják az ott megszólaló, ellenségnek megnevezett „liberális” hangokat, megfosztják a társadalmat egyik legfontosabb demokratikus önvédelmi eszközétől. A főáram átformálása érdekében vagy maga a diktatórikus hatalmi központ, párt vagy személy, vagy a hozzá közel álló, s korrupciós ügyletekkel, kedvező kormányzati szabályozással lekötelezett oligarchák felvásárolják a legfontosabb médiumokat, ahol tisztogatást hajtanak végre, a mikrofonok, kamerák és számítógép-billentyűzet elé ültetik saját szócsöveiket, s eltávolítják, ellehetetlenítik és folyamatosan hiteltelenítik a valódi újságírást gyakorló szakembereket.

A közösségi médiát is manipulálják, gyakran törvénytelen eszközökkel, pl. a Facebookkal történt megállapodásokkal, amelyben kormányzati szabályozás – vagy annak elmaradása – fejében elősegítik a számukra kedvező tartalmat, miközben hátráltatják, vagy megakadályozzák a nekik hátrányos tartalmak megjelenését. Fizetett trollseregek kérdőjelezik meg a hatalom számára kellemetlen állításokat, álvitákat provokálnak, melyek elriasztják az általában nyugalomra és lelki békére törekvő nagy többséget az ellenzéki tartalmaktól.

Ezen körülmények közepette beszűkülnek az emberek gondolkodása formálásának a lehetőségei, hátrányos helyzetbe kerülnek a diktatúra elleni politikai szereplők, egyre reménytelenebb a liberális polgári demokrácia megmentése. Mégis, mit lehet tenni, hogy legalább esélyük legyen az áldemokratikussá vált választásokon a diktatúrával szemben álló, demokratikus erőknek?

Izrael példaértékű

Izraelben is lezajlottak az elmúlt években, a Netanjahu-korszakban a médiában a fenti folyamatok, bár korántsem olyan mértékben, mint például Magyarországon. Mégis sikerült megakadályozni a polgári demokrácia intézményeit leépítő és kiüresítő Netanjahu újabb kormányalakítását. Mivel a mainstream média már nagyrészt a korrupciós ügyek miatt bíróság elé állított kormányfőt szolgálta, és csak nagyon korlátozottan töltötte be bíráló szerepét, a demokrácia megmentésének és helyreállításának feladata elsősorban az alulról jövő kezdeményezésekre, az utca népére maradt. A 2020-as választások, majd az azt követő Netanjahu–Ganz kormány megalakulása után országszerte széles körű mozgalmak indultak Netanjahu eltávolítására, és harcukkal sikerült megakadályozniuk az újabb Netanjahu kormányt, segítségükkel megszülethetett a „változás kormánya”, a Netanjahu nélküli nagykoalíció.

Az izraeli példa azt mutatja, hogy két terület maradt, ahol sikeresen lehet megvívni a választások előtti politikai csatát, ahol formálni lehet az emberek tudatát, visszavezetve őket a demokratikus értékekhez.

Egyrészt a közösségi média bizonyos szegmenseit mindeddig nem tudta uralma alá vonni a központi hatalom, pl. a WhatsApp, a Telegram vagy a Signal alkalmazásoknál az egyes csoportok tagjai mindig megkapják az üzeneteket, szemben pl. a Facebook központilag szűrt és manipulált tartalmával.

Másrészt az utca, az állandó, és élményszerű tüntetések teszik lehetővé az egészen másfajta, valóban fontos társadalmi kérdések napirenden tartását, s egyben képesek ellensúlyozni a központi „tematizálást”.

Az ellentábor kezében Izraelben összefonódott ez a két eszköz, az összes WhatsApp stb. csoportban folyamatosan hírt adtak az utcán, a tüntetéseken történtekről, melyekről a mainstream média soha, vagy csak elvétve számolt be. Ezzel a módszerrel az ellenzék a rendkívül sikeres oltási kampányra épített, és a mainstream médiát teljesen leuraló propaganda-hadjárat ellenére megakadályozta az egyre nyíltabban diktatúrát építő Netanjahu ismételt kormányalakítását.

Miként működött a Balfour-mozgalom, miként történhetett meg az izraeli csoda? A miniszterelnöki rezidencia címéről „Balfour”-nak elnevezett tüntetéshullám legfőbb titka sokszínűsége és decentralizáltsága, elszántsága és kitartása, céltudatossága, szervezettsége és kreativitása volt.

Kezdetben vala…

Három fő mozgalom összefogása, összefonódása jellemezte: az első a korábban már évek óta Petach Tikván, a legfőbb ügyész Mandelblit házánál tüntető, a korrupciós ügyek felgöngyölítését követelő Crime Minister csoport, második a választások után megalakult Fekete Zászlós mozgalom, és a harmadik a nyár közepén csatlakozó fiatalok Rózsaszín Frontja volt.

A decentralizáció, a valódi alulról szervezettség különösen fontos. Nem volt olyan vezető, aki ellen rágalomhadjáratot lehetett volna vezetni, vagy akit megvesztegetéssel, zsarolással el lehetett volna tüntetni a mozgalom éléről. Nem lehetett „lefejezni” a mozgalmat, ahogy a 2011-es „Rotschild” tüntetéssorozatnál tették. A Crime Minister egyik idős, nyugalmazott katonatiszt hangadója ellen megpróbálták bevetni a karaktergyilkosság eszközét, azt állították róla hamisan, hogy megpróbált származása miatt megalázni egy etióp rendőrnőt, de ezek a kísérletek elbuktak, sőt minden meghurcolási kísérlet után, a következő szombaton szolidaritásból többen mentek tüntetni a szokásosnál.

Az erőszak sem segített, mert azzal is éppen ellenkező hatást értek el: minél erőszakosabban lépett fel a tüntetőkkel szemben a rendőrség, minél durvábban vetették be a vízágyúkat, minél több embert tartóztattak le, és vittek legalább egy éjjelre a fogdába, a következő hétvégén annál többen utaztak Jeruzsálembe demonstrálni. A hatóságok önkényével szemben megjelent az anyakommandó, sárga autó-elakadás mellénybe öltözött 40-es, 50-es, 60-as nők, láncba álltak a fiatalok és a rendőrök között, testükkel védték a „gyerekeket”. A tüntetések végén a földre ülő huszonéveseket, akik rendre bejelentették, hogy addig nem mozdulnak el a forgalmas kereszteződésből, amíg Netanjahu le nem mond. Szintén felálltak a jogvédő ügyvédi csoportok, önkéntes jogászok, akik a tüntetések utáni éjjelen és másnap díjmentesen és általában sikeresen képviselték a bíróság elé vitt fiatalokat, és megakadályozták a jogi eljárást ellenük.

Vidék, főváros, periféria

A decentralizáltság földrajzi és társadalmi szinten is megjelent. Akik nem tudtak, vagy akartak esetleg járványügyi félelemből elutazni a zsúfolt Balfour tüntetésre, azok helyben is tüntethettek a Fekete Zászlósok szervezésében. Tavaly nyáron a legészakibb Kirját Smonától a legdélibb Eilatig fekete és izraeli zászlós tüntetők lepték el Izraelt. Ott álltak a Netanjahu távozását követelő helyiek közel egy évig, győzelmükig, minden nagyobb kereszteződésben és minden közúti hídon szombat délután 5-6 tól egészen este 7-ig 8-ig, a sötétedéstől függően. A hazatérő kirándulók mind látták őket, bárhová is utaztak, hiába nem adott hírt a tüntetésekről a központi média, az egész ország szeme elé került az elégedetlenségi mozgalom.

A Balfour mozgalom társadalmi szinten is rendkívül sokszínű és decentralizált volt, hiába próbálta a mainstream média valamiféle askenázi elit tüntizgetésnek bemutatni őket. A társadalom minden szegmense jelen volt jól látható módon, arab országokból származó zsidók és askenáziak, etiópok és fehérek, sőt arabok is, gazdagok és szegények: mindenkit befogadtak, és képviselték érdekeiket. Új, a megosztó, árokásó politikával szemben támogató, elfogadó viszonyt követeltek. A demonstráción rendre egyformán igazságot követeltek az óvárosban tévedésből lelőtt fogyatékos palesztin fiatal, és a Gázai övezetben fogvatartott fogyatékos izraeli etióp-zsidó fiatal számára. A legfőbb közös cél a demokrácia fenntartása, illetve helyreállítása, a diktatúra és a korrupció elutasítása volt.

Hazafias népfront

A Netanjahu-korszakban Izrael népét pozitív, hazafias, az ország javait szolgáló jobboldaliakra, és áruló, az országot eladó és feladó baloldaliakra próbálta felosztani a kormányzati és a Likud pártpropaganda. Ezzel szemben a tüntetők szájba rágósan azt ismételgették, hogy nincs bal- és jobboldal, hanem a tisztességesen politizáló, korrupciómentes „egyenes” oldal küzd a korrupt és diktatúrát építő hatalommal, vagyis Netanjahuval. Befogadást, egységet hirdettek a megosztó politika fárasztó évei után nemcsak az Izraelt alkotó különböző nemzetiségek, bevándorló csoportok, hanem a különböző politikai irányzatok számára is, ami nagyban előkészítette, és lehetővé tette a későbbi nagykoalíció felállítását. A tüntetők állandóan patriotizmusukat, hazaszeretetüket hangsúlyozták, a fekete, majd a rózsaszín zászlók mellett mindig magasba emelték a kék-fehér izraeli nemzeti zászlót, és ezzel elejét vették a Netanjahu propaganda „áruló baloldaliak” rágalmainak, előre kicsavarták kezükből a nacionalista lózungok fegyverét.

Mi a siker titka?

A tüntetéssorozat sikerét sokan annak kitartásával és elszántságával magyarázzák. Noha nem történt hétről-hétre látványos változás, de a közel egy éves kitartás, hogy minden szombaton ezrek gyülekeztek egy adott köztéren, mégis meghozta gyümölcsét. A tömegmédia hallgatása ellenére az elégedetlenség, a Balfour utcaiak hangja és követelései beszivárogtak a köztudatba. Fontos volt a legfőbb szlogenek állandó, már-már unalmas ismételgetése, a Finkelstein-lecke megtanulása: a Netanjahu elleni korrupciós ügyek folyamatos napirenden tartása, a Netanjahu-család ellenszenves dolgainak felhánytorgatása, a társadalmi igazságtalanságok, az ország bajainak megfogalmazása, rigmusokba rendezése és folyamatos kiabálása. Egyik legfőbb szlogenjük így szólt: „Ez a mi országunk, és nem Netanjahué” (זה המדינה שלנו ולא של נתניהו). Hatásos és fontos volt a gondok verbalizálása, a közös „Balfour-nyelv” megteremtése: ezen a nyelven beszélt, a Balfour mondatait mondta el a másik oldalra átálló Likud politikus, Zeév Elkin is tévés beszédében, ezeket a mondatokat visszhangozták az izraeli politikusok is, amikor megindokolták a változás kormányának megalakítását. Az utcákról teljes sikerrel a politikai mainstreambe kerültek a gondolatok és a nyelvezet.

Legalább ennyire fontos volt politikai szempontból a céltudatosság. A tüntetők elejétől fogva egyértelmű célként Netanjahu leváltását határozták meg, és bejelentették kitartásukat annak eléréséig. Az egyik legfőbb szlogen a „nem adjuk fel, amíg Netanjahu le nem mond” (לא נוותר עד שביבי יתפטר) volt, és az a tény, hogy ezt minden szombaton hónapokig ismételgették, valós politikai fenyegetéssé vált, mely a korábban teljhatalmúnak hitt politikus bukásához vezetett.

A szellem ereje (רק בגלל הרוח)

A Balfour mozgalom sikerének újabb fő záloga a résztvevők kreativitása volt. Netanjahu körei, és az ezt visszhangzó média anarchistáknak, csodabogaraknak nevezte a tüntetőket, mire a következő szombaton ET figurák és mindenféle szörny-jelmezbe bújt tüntetők árasztották el a demonstrációk terét a rezidencia mellett. Állandó tüntető volt egy Wonder Woman jelmezben „küzdő” fiatal lány, akit egyszer be is vittek a rendőrök, mert fölkapaszkodott egy vízágyúra, így próbálta megakadályozni, hogy a tüntetőkre irányozzák a vízsugarakat. Szintén mindig jelen volt egy unikornis jelmezes fiatalember, egy Ben Hurnak, zsidó szabadságharcosnak öltözött fiú, és a Becalel művészeti egyetem diákjai az egyik tüntetésen összeraktak egy hatalmas trójai falovat, belemásztak többen, majd valóban, kerekeken megindultak a tömeg kiabáló, tapsoló őrjöngése közepette a kormányfői rezidencia felé. Menő volt tüntetni, minden tüntetésre jutott valami érdekes, szórakoztató jelenet. Volt olyan este, amelyen hat fiatal, félmeztelen lány felpattant a téren álló szökőkút karimájára, és demokratikus követeléseiket tartalmazó táblákat emeltek magasba.

A tüntetéseken magasba tartott táblák túlnyomó többsége házilagos gyártmány volt, nem a szervezők osztogatta egyentábla. Az emberek szellemesen megfogalmazták a számukra legfontosabb követeléseket, majd egész este azzal köröztek a téren, és büszkék voltak rá, ha sokan megállították őket, és lefényképezték feliratukat.

Hatalmas lökést jelentett nyár közepén a Rózsaszín Front nevű, huszonévesekből álló művészcsoport megjelenése, akik rózsaszín jövőt, női egyenjogúságot, a nőies értékek, a tolerancia, a párbeszéd és a béke tiszteletét hirdették talpig rózsaszínben, előre elkészített performance-okkal.

A különböző tüntető csoportok, és a magányos harcosok is egyre több megafont vásároltak maguknak, a demonstrálók gyűjtéseket rendeztek dobok és hangszórók beszerzésére. Tavaly augusztusra már zengett a Balfour, hatalmas dobzenekarok rögtönzött előadásokat tartottak a megzenésített szlogenekből, minden szombat este újabb Netanjahu-ellenes gúnydalok és programadó rigmusok jelentek meg, gyakran ismert gyermekdalok és mondókák átalakításával. A Balfour sohasem volt unalmas, a tüntetők elszórakoztatták magukat és egymást minden héten a szellemes szlogenek és dalok segítségével. Az izraeliek kreativitása nélkül valószínűleg unalomba fulladt volna, és elhalt volna a tüntetéssorozat.

Mindennek tanulsága, hogy az elszánt ellenzék még az ellenséges médiával szemben is képes lehet megfordítani a diktatúra felé tartó ország szekerét, s visszavezetni azt a demokratikus értékek felé. De ehhez rengeteg munka, kitartás, türelem és szellemi potenciál szükséges. Valamint összefogás.

Korábbi cikkeink a témában:

• Zeng a Balfour
• Mit szült a Balfour negyvenhetes tiltakozómozgalma?
• A rendőrök erőszakkal szétverték a Balfour utcai tüntetést
• Élő adás a Balfour utcából