Tegnap (szeptember 13.) egy jeruzsálemi üzletben újabb késes merényletre került sor.
A riasztásra a környéken járőröző katonai egységgel érkezett a helyszínre az a harci alakulatnál szolgáló lány, aki végül, helyi kifejezéssel élve, neutralizálta a merénylőt.
Reggel interjút láthattunk a tévében a biztonsági okoknál fogva a kamerának háttal álló, szőkített lófarkas katonával. Ahogy beszélt, szépen festett körmei megcsillantak a napfényben. A hátán harci alakulatának szükséges kellékeivel, melyekről nem tudtam megállapítani, hogy milyen célt szolgálnak.
Elmondta, miként érkeztek a támadás helyszínére az üzlet két, különböző oldalon lévő bejáratán át. Miként pillantotta meg azonnal a merénylőt, amint az egy vásárlóval dulakodik késével, ezzel lehetetlenné téve, hogy azonnal lelőjék. Nem tett mást – mondta –, mint azt, amit begyakoroltak hasonló esetekre.
Hallgatva elbeszélését világos, hogy ennél sokkal többről volt szó: pillanatnyi improvizációról, kimért nyugalomról, pontos helyzetértékelésről. Először is figyelmeztette a túloldalról belépő katonatársait, hogy ne tüzeljenek, mert megsebesíthetik egymást, majd a merénylővel dulakodó polgárt utasította, hogy próbálja ellökni magától támadóját, és abban a fél másodpercben, amikor ez megtörtént – tüzelt.
Pontosságát dicséri, hogy azzal az egyébként elfogadhatatlan gyakorlattal szemben, mely szerint a merénylők neutralizálása alatt tulajdonképpen a helyszíni kivégzésüket értik – itt a támadó is életben maradt.
Külön elégtétellel tölthet el minket, hogy a nőket semmibe vevő közel-keleti macsóság is komoly pofont kapott, amikor a fényesre lakkozott körmű, lófarkas katonalány elsütötte fegyverét.
Festőművész
