Az állam fokozza erőfeszítéseit az oltásellenesek elleni küzdelemben – ami csak tovább fog erősödni, mert közeledik az öt év feletti gyermekek oltásának egészségügyi minisztériumi jóváhagyása és ajánlása. Egyre keményebbek a szankciók az oltásellenesekkel szemben: az oktatási minisztérium bejelentette, hogy azok a tanárok, akiknek nincs Zöld kártyája – októbertől ebbe a csoportba tartoznak majd azok is, akiket nem oltottak be harmadik vakcinával, illetve akiknél több mint fél év telt el a második oltástól, vagy oltatlanok, de megtagadják a negatív tesztek bemutatását – nem taníthatnak (távoktatásban sem) – és ezért az időszakért fizetést sem fognak kapni.
Ez egy igazi konfliktushelyzet az izraeli demokrácia történetében (és most biztos jót nevetnek a megszállást ellenzők). Természetesen az embereket nem szabad akaratuk ellenére beoltani, sem gyermekeik beoltására kényszeríteni. Amennyiben kórházba kerülnek, őket is ugyanúgy kezelni kell, mint az oltottakat.
A vakcinázatlanok megélhetését károsító döntés nem könnyű, és nem problémamentes. De egy ilyen döntésnek – a vele járó nehézségek ellenére – van értelme, sőt ki kell terjeszteni azokra az idősebb diákokra is, akik már beoltható korban vannak. Ez nem csak a súlyos betegek számának emelkedése, a széles körű halálozás és egy esetleges újabb, katasztrofális következményekkel járó zárlat elleni védekezés miatt szükséges, hanem valójában annak a demokráciának a megőrzése érdekében, amelynek az oltásellenesek már a végét gyászolják. Pontosabban annak a finom és törékeny szerződésnek a fenntartására, amely az állam és a polgárok között, valamint polgár és polgár között létezik, és amely a látható valóságból és egzisztenciális logikából nyeri érvényességét.
Eddig csak két intézkedés bizonyult hatékonynak a megbetegedések visszaszorításában: a bezárások és a vakcina. Az első lépés pusztító, és nincs olyan család, amely ne sérült volna miatta testben, lélekben, pénztárcában, vagy ezek mindegyikében. Tiszteletben tartom azok szkepticizmusát, akik ellenzik a második lépést, és tisztában vagyok azzal, hogy még az orvosok nagy része sem tud egyértelműen dönteni az oltás hatékonyságával és biztonságával kapcsolatban, mert nem telt el elég idő a járvány és az ellene előállított vakcina megjelenése óta.
De a szkepticizmus mellett képtelenség, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. Nem lehet a vakcinát is ellenezni, és – e választás miatt – a többszöri tesztelést is megtagadni. Ez egy önző cselekedet, mert egy egész közösséget veszélyeztet – nemcsak közvetlenül a járvány terjedése miatt, hanem az újabb országos lezáráshoz való visszacsúszás megnövekedett kockázata miatt is. Hasonlóképpen nem igazságos az a jelenlegi prioritási mechanizmus, ami alapján a nem oltottak magasabb pontszámot kapnak és előrébb kerülnek a jogosultsági sorban arra a gyógyszerre, amely kimutathatóan megelőzi a koronavírus miatti súlyos morbiditást. Míg az aktív rákos vagy veseátültetéses betegek egy pontra „jogosultak” ennek a gyógyszernek az allokálása során, addig a be nem oltottaknak legalább öt pont „jár”, mivel a vakcinázatlanoknál a súlyos betegség kialakulásának tudvalevőleg sokkal nagyobb a veszélye.
Itt nem autoimmun, vagy más, oltást kizáró betegségben szenvedőkről van szó, akiknek az orvosok azt tanácsolták, hogy ne oltassák be magukat, vagy akiknek a korábbi oltások jelentősen rontották az egészségüket, és – valószínűleg jogosan – félnek a további oltásoktól. Azokról van szó, akik tudatosan, ideológiai megfontolásokból úgy döntöttek, hogy nem oltatják be magukat – vagyis elutasítanak egy orvosi készítményt, de most elsőbbséget kérnek egy másik orvosi készítmény bevételére.
Az ilyen magatartás és ennek védelmezése az egyéni szabadságjogra hivatkozva nem a demokráciáért folytatott harc része, hanem inkább annak aláásása. Attól a pillanattól kezdve, hogy a demokrácia már nem a valós helyzetet veszi figyelembe, és abszurd dolgokba kezd kapaszkodni – már nincs biztonságban. Nem akarod beoltatni magad? Félsz, hogy megrongálod tested templomát? Semmi gond. Teszteltesd magad és gyerekeidet rendszeresen, mielőtt közösségbe mennél. Mi nem logikus ebben?
Héberről fordította: frankpeti
