Vadászni indultam, egy nagyobb fotóanyagon dolgozom. Megható és érdekes nekem az izraeli apák és gyerekek viszonya. A kora esti sétáik gyakran kínálnak témát, így volt ez tegnap este is, de most egy nagyon különleges történet jött szembe. 

A város legforgalmasabb terén, a Dizengoffon, a szökőkút melletti pázsit szögletén egy gyerekszobaszőnyeg volt leterítve, rajta egy öt év körüli kisfiú játszott. Elmélyülten, mintha otthon volna a saját kuckójában, és nem az esti csúcsforgalom tengelyében.

Kisautók, plüssállatok, robotok, nagy műanyag járművek, munkagépek, gyerekkönyvek vették körül, és egy kis kézzel írt kartontábla: “A játékaim eladók. Pénzt gyűjtünk Apával, hogy segíteni tudjunk azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs mit enni.”

Fotó: Silló Sándor

Apa épp egy üzletet bonyolít, egy markológép és egy maci ára folyik be a kasszába. Sűrűn jönnek a kuncsaftok, de azért van közben ideje elmesélni, hogy került a gyerekszoba ide a térre.

- Hirdetés -

“Én eleinte óvodákat támogattam olyan környékeken, ahol tudtam, hogy a családok mélyszegénységben élnek, és gyakran gyerekeiknek sem tudnak enni adni. Már nem emlékszem, hogy kezdődött, de a fiam kérdezgetni kezdett erről. Meséltem neki a szegénységről és arról, hogyan segítenek az éhezőknek azok, aki megtehetik. Azóta felkapja a fejét, ha a tévében hall erről, és kérdezgeti a felnőtteket, hogy ismernek-e olyan családokat, ahol a gyerekeknek nincs mit enni.

Aztán előállt az ötlettel: adjuk el a játékaimat és a pénzt küldjük el az éhezőknek. Én egyesületeket kerestem – több ilyen is van –, akik fogadni tudják a pénzt, és biztosan jó helyre juttatják. Aztán jött az ötlet, hogy költözzünk ki esténként a Dizengoffra. Nagyon örülök, hogy ilyen fontos neki ez a gesztus.”

Nem a kissrác néhány sékelje fogja megállítani a vészesen nyíló szociális ollót, a szegénységet, a gyermekéhezést, de a hozzáállása talán igen. Gyűjtögetés helyett adni. Egyszerű képlet, és ilyen könnyű beletanulni. Kapok tőlük néhány tippet, hol tudok segíteni, linkeket, ahol olvashatok az éhezőkön segítőkről.

https://www.hom.org.il/

https://www.latet.org.il/en/

https://notnim1.co.il/

A Latet (Adni) civil szervezet szerint Izraelben a gyermekek egyharmada élelmezési bizonytalanságban él. Ez az éhezés eufemizálására való kifejezés.

A tavalyi évkezdéskor az iskolások szüleinek mintegy 36%-a arról számolt be a szervezetnek, hogy a gyerekek kihagynak egy-egy étkezést, hogy segítsenek kibírni a pénzügyi válságot. A gyerekek 26%-át ebéd küldik az iskolába. 

A szervezet által készített tanulmány előre megjósolta a recesszió valódi hatásait, a középosztálybeli izraeli családok elszegényedését. Ezekben a családokban kevés a gyermekek lehetősége a tanulásra, a munkaképesség megszerzésére. Az esélyük, hogy a munkaerőpiacra kerüljenek, majdnem nulla.

Fotó: Silló Sándor

Megdöbbentő az aránya azoknak a gyerekeknek, akik nem rendelkeznek az iskola sikeres elvégzéséhez szükséges alapfeltételekkel. Ez nemcsak az elégtelen technológiai hozzáférést jelenti, de a megfelelő táplálkozás hiányát is.

A jelentés adatai azt mutatták, hogy a szegénység valóban behatolt az izraeli társadalomba, és a családok jelentős százalékában valósággá vált. A tavaly januárban közzétett jelentés (amely 2019-re vonatkozik) komoly visszhangot keltett.

1,8 millió ember, köztük 841 000 gyermek élt a szegénységi küszöb alatt 2018-ban. Ez akkor 3593 sékel volt, egy pár esetében 5750 sékel. Egy hattagú család esetében a szegénységi küszöb 12 218 sékel volt. A háztartások számára lefordítva: az izraeli családok 18%-a él a szegénységi küszöb alatt. És ezek a felmérések még a koronaválság előtt készültek. 2021-ben ez a folyamat várhatóan felgyorsul majd.

A másik tanulmányt Izrael legnagyobb segítő élelmiszer-bankja, a Leket Israel készítette. Eszerint az idén várhatóan újabb 145 ezer embert érint majd a táplálkozási bizonytalanság. Az élelmiszerbank több ezer önkéntest mozgósít, akik felkutatják és összegyűjtik a felesleges mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket. A szétosztásban főként a helyi szervezetek, a menhelyek és az ingyenkonyhák segítik őket az egész ország területén. Egy izraeli diáknak ahhoz hogy érettségi bizonyítványt kapjon teljesítenie kell bizonyos számú társadalmi-munkaórát. Sokan választják ehhez a szegényeket támogató szervezeteket.

A koronavírus gazdaságra gyakorolt ​​katasztrofális hatásáról még nem tettek közzé hivatalos adatokat, de az Izraeli Társadalombiztosítási Intézet kutatási osztálya már végzett néhány felmérést, hogy megértse a válság mértékét. Röviden összefoglalva: 2020-ban olyan mértékben esett vissza az életszínvonal (4.4%), hogy ennek hatására a szegénységi küszöb szintje is zuhant – ez egy főre számítva mindössze 2403 sékelt jelent. Az az abszurd helyzet állt elő, hogy amíg egyszerűen a számokat nézve a szegénység elvileg csökkent, a valóságban a szegénységben élők száma nőtt, az állami biztosító intézet tanulmánya szerint 2019-hez képest fél százalékponttal a felnőttek, egy százalékkal a gyermekek körében. A koronaválság miatt bevezetett progresszív segélyezés, főleg a munkanélküli segély mértékének és az arra jogosultak körének kiterjesztésével ezt a folyamatot 2020 végére sikerült megállítani, mivel a legalacsonyabb bevétellel rendelkező családok kapták a támogatások zömét, és így esélyt a “túlélésre”.

Zsong a fejem az adatoktól. Becsukom az oldalakat, és inkább a téren játszó kisfiúra gondolok. Szimbólummá nő a szememben. A leszakadókon segíteni akaró társadalom ígéretévé.

Fotó: Silló Sándor

Az írás megjelent a Mazsihisz oldalán is.

- Hirdetés -