Hogyan válhattunk ennyire közönyössé? – Fotó: AFP / Eyad Baba
Fokozódik a vérontás Gázában, még mielőtt az új hadművelet hivatalosan megkezdődött volna. Tegnapelőtt az izraeli hadsereg 107 embert ölt meg, az egyik legvéresebb napon. Köztük volt 32 kitelepített is, akik ideiglenes menedéket találtak egy iskolában az al-Bureidzsi menekülttáborban – kilencen közülük gyerekek voltak. Miközben az izraeli hadsereg kiürítési figyelmeztetést adott ki egy közeli mecsetre, precíziós bombázói egy menedékké vált iskolát találták el. A helyszínről érkező képek a háború eddigi legmegrázóbbjai közé tartoztak: emberek tucatjai feküdtek vérző sebekkel, haldoklás közben a padlón – már senki sem tudott orvosi segítséget nyújtani nekik. Ahogy mindig, a gyerekek tűntek ki közülük a leginkább.
A gyerekek, természetüknél fogva, ártatlanok. Tiszták.
A Gázából érkező képek a halott gyerekekről – amelyeket oly sokan nem vagyunk hajlandók látni – nemcsak egy zajló katasztrófa dokumentumai. Ezek a képek annak a katasztrófának is a tanúi, amelyet mi okozunk.
Időnként mégis átcsúsznak a tagadás és elfojtás falain, amelyeket oly gondosan építettünk magunk köré. Egy hírfolyamban, egy villanásnyi idegen csatornán – és ott vannak, ott maradnak. Mintha ezek a képek kétségbeesett kísérletei lennének annak, hogy áttörjék azt az őrületet, amely október 7-e óta megszállva tart bennünket. Egy őrületet, amely mára csak egyetlen, hideg és kegyetlen hitet ismétel:
Gázában nincs ártatlan ember.
Ez a logika kísértetiesen emlékeztet Ábrahám alkudozására Szodoma felett. Ha találunk ott tíz igaz embert, talán nem pusztul el az egész város. Ha találunk egyetlen ártatlant – egyetlen gyereket – Gázában, talán még visszafordítható az ítélet. Talán nem kell kollektív végzetet mérni egy egész népre.
És ki lehetne ártatlanabb egy gyereknél?
De úgy tűnik, már 18 ezer halott gyerek sem elég ahhoz, hogy megállítsa a kezünket. Semmi sem állít meg bennünket.
Ez a közöny önmagában is vészjelzés.
Ez már nem csak politika. Ez olyan, mint amikor egy szeretett idős ember összetéveszti a saját gyerekeit. Nem csak feledékenység – hanem mély, visszafordíthatatlan sorvadás.
Kérdezzük meg magunktól: Hogyan váltunk ilyen érzéketlenné? Miért hallgatunk a gyerekek haláláról? És ami még fájóbb: hogyan történhet meg, hogy néha azt látjuk, hogy emberek örülnek ennek?
Ez nem „védekezés”. Ez nem „önvédelem”. Ez valami más. Valami, ami egy központi erkölcsi ideget bénít le bennünk.
Azt mondják nekünk: ez mind október 7-e miatt van. Az aznapi borzalmak, az elmondhatatlan bűnök tették lehetővé, hogy ilyen közönnyel nézzük más gyerekek szenvedését.
Mert – így a kimondatlan logika – ők tették ezt velünk.
Ők tették, hogy mi ilyenek lettünk.
És ezért – hallgatólagosan – ők a felelősek a mi közönyünkért is.
De ha ezt elfogadjuk, akkor pontosan azt tesszük, amit máskor oly határozottan elutasítunk: körülményfüggővé tesszük az erkölcsi ítéletet.
Mert mi is következetesen azt mondjuk: semmi, de semmi nem igazolhatja gyerekek legyilkolását. Semmi nem igazolhatja október 7-ét.
És ha ez így van – akkor muszáj feltennünk a kérdést:
Hogyan lehetséges, hogy ami ott és akkor elfogadhatatlan volt számunkra, az itt és most mégis jogosnak tűnik? Hogyan történhet meg, hogy amit mástól soha nem bocsátanánk meg, azt önmagunknak gond nélkül megbocsátjuk?
Nem szabad, hogy a trauma hangosabb legyen a lelkiismeretünknél. Mert ha egyszer igazoltnak látjuk, hogy másokat összetörhetünk csak azért, hogy újra egésznek érezzük magunkat, akkor már elveszítettünk valamit, amit nem lenne szabad elveszíteni.
És azt nem biztos, hogy vissza tudjuk szerezni.
Értékesítési igazgató, Haifa
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
Meddig tart ez a kôzôny!? Nem jò a kèrdès!—— Sorrend! 1.Hamasz terroristàk X.7.en vèrfûrdôt rendeztek barbàr mòdon s pàr òra alatt 1200 plusz fôt gyilkoltak le, s kb 250 fô tuszt raboltak el!!! 2. A tuszok vissza adasa; 50 nap tûzszûnet cserèbe 5 tusz elengedèse,250 gyilkos terrorista szabadon bocsàjtasa, izraeliek kivonulàsa Gàzàbòl! /Mi van emôgôtt? A tûzszùnet alatt újra felfegyverkeznek! A gyilkos terroristàkat újra beszervezik a harcokba! A kivonultak helyère civil lakossagot helyeznek èlô pajzskènt q katonàknak! A palesztin nèp àldozatuk s hasznaljàk ôket propaganda cèlra! Ja, a Hamaszt a palesztin nèp vàlasztotta meg, s most miattuk èheznek. Stb..ès halnak meg tucatszàmra! 3.H a Hamasz felraknà a kezèt a palesztin-nôk, gyerekek, ôregek nem halnànak meg! De ôk nem bèkèt akarnak, hanem Izrael àllam elpusztitàsàt!!!! S gyerekeket is erre nevelik, úgy hogy mire 10 èves màr gyûlôlettel dobàlja a kôveket az izraeliekre! 4.Izrael hivatalos àllam, s az ENSZ nek feladata lenne megvèdeni és elitèlni az arab orszagokat! Nem beszèlve a Hamasz, Hiszballa terror szervezeteket, akiknek nincs lètjogosultsaguk èlni a Nap alatt!5. Ugy hogy a gazai harc folyik ameddig egy Hamasz terrorista is àll a làbàn!
Tisztelt magyar polgárok !
Unti Ildikó iró levázolta a most zajló terror háború, mely az igazságot tükrőzi, amely minden magyar polgár kap izesitőt, azzal a reménnyel, hogy az Izraelhez való hozzá állás meg változik pozitiv értelemben !
Mátrai Iván
Még mindig tartana a II. világháború ha a szövetségesek azon meditálnának, hogy Németország bombázásának mennyi civil áldozata volt, mennyien éheztek, fáztak, szomjaztak, nem volt tamponuk, óvszerük, gyógyszerűk. Mert szenvedni, meghalni csak a megtámadottaknak lehet, az ellenség mind ártatlan.
Abból, hogy Izraelnek – más országokhoz hasonlóan – alapvetö joga területi szuverenitásának, lakosságának védelme – sajnos természetesen van mitöl a térségben – nem következik automatikusan hogy a Netanjahu-kormány politikájával kategorikus imperatívusz egyetérteni. A második világháborús analógia pedig nem teljesen akkurátus, dióhéjban legföbbképpen amiatt mert egyfelöl a Netanjahu-kormánnyal ellenben a szövetségesek igyekeztek mielöbb megnyerni a háborút, illetve volt érdembeli tervük a háborút követö politikai rendezésre illetve gazdasági-társadalmi rehabilitációra ( amelyre – föleg az Egyesült Államok a Marshall-segély keretében – hajlandók voltak anyagiakat is fordítani ), ahelyett hogy Németországot, Olaszországot, Japánt és csatlósaikat – így Magyarországot – letörölték volna a térképröl, önálló állami létezésüket megszüntették volna, a civil lakosságot – a szudétanémet, sziléziai, porosz és más kisebb területeket leszámítva, Lengyelorsz. nyugatra lökése stb. a kollektív bünösség doktrínája, illetve a sztálini SZU geopolitikai pozicionálása jegyében leszámítva – elüzték volna… Márpedig az “illiberalizmus” felé gravitáló izraeli jobboldalnak ( amely nemzetközi öszehasonlításban a magyarhoz hasonlóan inkább szélsöjobboldal ) inkább délszláv-háborúsra emlékeztetö – irredenta – jellegü elképzelései vannak. Arról nem beszélve, hogy az 1945 utáni rendezés keretében bizonyos alapvetö emberi jogi illetve humanitárius normákat legalább elméletben követendö szinten lefektettek, még ha a mostani korszellem szerinti nyers erö(szak), rasszizmus, xenofóbia, etnosovinizmusok – így valóban az antiszemitizmus is, amelyért az Izrael puszta létezése ellen küzdök felelösek és amelyet az izraeli jobboldal a saját irredentizmusa, “illiberalizmusa” igazolására kihasznál – vallási és más bigottságok szociáldarwinista jellegü bálványozásával nem is férnek ezek össze.
Amúgy az egész bigottsággal, ignoranciával, álszentséggel, illetve szabadság, egyenlöség, demokrácia és emberellenes ultrareakciós nézetekkel ( mint pl. a kollektív bünösségnek, esszencializálásnak a primitív, sötét magyarországi feketelyukban különösen népszerü nézetei ) vastagon átitatott, toxikus témában sok újat nemigen lehet mondani.