E sorok írásakor már megkezdődött és még tartott az Izrael Fesztivál. Az évente megrendezett kulturális esemény nyitónapja 11 kortárs művészeti előadásból állt.
Ziv Koren megrázó fotóit láttuk a Covid19 osztályokról (ő volt, aki Izrael egyetlen fotósaként dokumentálhatta a járvány kitörését) Keren Peles A világ végét túlélni című dala kíséretében. Fellépett Shaanan Streett, a Dag Nahash énekese, laterna magica produkcióban (a díszlet: videóinstalláció) énekelt egy padról a parkban, s az izraeli–palesztin konfliktusról. Yehezkel Lazarov mozgásprodukciója az Utolsó vacsora címet viselte, egy Puskin-verset kombinált össze Adi Ness ikonikus, 1999-es fotójával, ami maga is idézet: Leonardo Utolsó vacsorájának újjáalkotása katona szereplőkkel. A közönség maszkban ült, de a hangulat emelkedett volt a tekintélyes Jeruzsálem Színházban, a nemzetközi delegációt mintha csak mi tel-aviviak képviseltük volna – és akkor elkezdődött a Kis requiem című táncelőadás.
A vészkorszakról szól a darab, az előadást a kor hangulatát idéző ruhában egy feltűnően szép mozgású nő indítja, aki egyszer csak elszámol tízig. Magyarul! Felkapjuk a fejünket. Magyar táncos a Kameában! Így indul a Beer Seva-i táncegyüttes koreográfusa, Tamir Ginz személyes táncsztorija, a fesztivál nyitónapjának utolsó száma. Összesen csak ez a tíz szó hangzik el a darabban. A holokauszt képei csak felvillannak, a túlélés megrendítő megjelenítése azonban belénk ég, valószínűleg jó időre. A kulisszák mögül nők tűnnek fel, mindegyikük kezében egy kupac könyv. Avi Belleli zenéjére a legfelső könyvet maguk elé helyezik, és rálépnek. Majd leteszik a következő könyvet is, és átlépnek rá. Így átlózzák végig a színpadot, és szökkennek bele egyenest a szívünkbe.
Az előadáshoz az inspirációt Amir Guttfreund könyve, A mi holokausztunk adta. Koreográfusa, Tamir Ginz a Krajotban született, túlélők gyermekeként. Ezzel a darabbal állít mementót apja 2020-ban bekövetkezett halálának – emlékeket és vágyakat fogalmaz meg, reflektál az emberi szellemre, a kölcsönös garancia felbomlására, táncban mond kádist.
A magyarul számoló táncos pedig Pretzer Zsuzsanna. Zsuzsit az Instagramon értük el, ott mesélte el, hogy tízévesen kezdte a pályát a Balettintézetben Budapesten, hogy felkészüljön táncos karrierjére. Nem akar időt veszíteni a katonasággal ebből az alapvetően is rövid pályából. 35 évesen egy balett-táncos már öregnek számít; egy kortárs táncos talán tovább is húzhatja a profi karrierjét, „de az attól függ, hogy mennyire tudod karban tartani magad, és meddig találsz örömöt a fellépésekben.” Már Gaaton kibuc is nagy váltás volt Zsuzsi számára Budapest után, de a természet elvarázsolta. Amióta a sivatagi Beer Seván él, szintén magára talált. „Jó emberek vesznek körül – mondta –, és rátaláltam olyan dolgokra, amelyek boldoggá tesznek. Azért is szeretnék alijázni, hogy része lehessek a közösségnek – és még hozzáfűzi: Az ittlétemnek legjobban a nagyszüleim örülnek, meg a dédnagymamám.”
A Kamea honlapján így ír magáról:
„Tamir Ginz koreográfiáiban lehetőségem van arra, hogy megmutassam a személyiségemet és feszegessem a saját fizikai határaimat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Kamea Dance Company tagja lehetek.”
Pretzer Zsuzsanna Budapesten született 1999-ben. 2018-ban diplomázott a Magyar Táncművészeti Főiskolán, tanulmányai tíz éve során számos díjat nyert. A 2018/19-es évadban a Sadna keretein belül a Danceworkshop Gaaton programon vett részt Izraelben. 2019 augusztusában csatlakozott táncosként a Kameához, most pedig ideiglenes állampolgár.
Az Izrael Fesztivál tánc, zene, színház, előadóművészet, videoművészet és installációk sokféle rétegét mutatja be. Minden évben gazdag választékot kínál izraeli és a világ minden tájáról származó művészeti produkciókból; társulatok és független művészek mutatkoznak be hagyományos játszóhelyeken, valamint a szabadtéri, utcai előadásokon. Az alapítása óta eltelt 60 év alatt a fesztivál rangos, úttörő és innovatív eseményként szerzett hírnevet. A gazdag művészeti program ismert és nagy hírű művészek előadásait mutatja be, de olyan fiatalok alkotásait is, akik új, eredeti formákat és irányzatokat visznek közönség elé.
