mint amikor az ember
új helyre fésül választékot a hajába
és keresi a hajszálak helyét a fején
ez még jobbra megy
de ez már balra
vagy nem
mégis inkább jobbra
vagy nem?
így keresi barukh azt
hogy hol kezdődik ő
és hol kezdődik
a született izraeli kosztüm
hol kezdődnek azok a viselkedésminták
amiket csak
akar adaptálni izraelből
és hol kezdődnek azok
amik
valóban
ráillenek
amik
igazán
ő
azt például
hogy itt
ismeretlenek
az utcán
a boltban
a bankban
a buszmegállóban
úgy szólítják meg
mintha a rokonuk volna
őszintén
szereti
annak a hajszálnak
tényleg a választék bal oldalán a helye
olyan elszigeteltnek érezte magát
magyarországon
és olyan könnyen kuckózik be itt is
rendezkedik be remete-életmódra
hogy őszintén örül
amikor rokonai időről időre
áttörik a falakat körülötte
de
az
viszont
amikor ő kezd
hasonlóan spontán beszélgetésbe
ismeretlenekkel
az utcán
a boltban
a bankban
a buszmegállóban
már csak kosztüm
másfél évvel ezelőtt például
a járvány kezdetén
amikor judittal sétáltak
és barukh meglátott
három fickót az utcán
aki korona sört iszogatott
és beszélgetett
és ő
mármint barukh
rusztikus pajtáskodással
így szólította meg őket:
נו
די
קורונה!
na
nemár
korona!
az például
egyáltalán nem
az igazi önmaga volt
hiába nevettek a fickók
és hiába nevetett velük ő is
az már csak az a barukh volt
aki megszállottan szeretne
asszimilálódni
annak a hajszálnak jobb oldalon a helye —
aztán
van ez a
magyar szemmel
mogorvának
barátságtalannak tűnő
izraeli arckifejezés
ami olyan
mintha az arc gazdája
soha életében
nem mosolygott volna
sőt
mintha egyenesen
haragudna
mindenre és mindenkire
pedig nem haragszik az
nem ér rá arra
ahogy szíre-szóra mosolyogni sem
éppen csak
pihen
és tesz a látszatra
na
az
egy olyan izraeli dolog
amit az igazi barukhnak
nagyon könnyű volt őszintén adaptálnia
mert neki is van
egy ilyen resting bitch face-e
pókerarca
amit normális esetben visel
ami nem tükröz
semmiféle érzelmet
és mint ilyen
magyarországon
mogorvának
és barátságtalannak tűnt
és ezért
a minden áron
asszimilálódni akaró barukh
kifejlesztett
egy ilyen
széles mosolyt
amire magyarországon
jól reagáltak az emberek
de ami ugyanakkor
nagyon sokat kivett belőle
mert többnyire
nem volt őszinte
na
és azt a mosolyt
itt nem kell viselnie
egyáltalán
hacsak
nem akar
valamilyen megmagyarázhatatlan okból
amerikai turistának látszani
itt elég
csak akkor mosolyognia
amikor oka van rá
és ez nagyon jó érzés
és nagyon könnyű
asszimilációs technika
barukh számára
ahogy az is
hogy nem kell
sem tarka
sem elegáns
ruhadarabokat hordania
mert egy fekete pólóban
farmerben
és bakancsban
itt egy egész életet le lehet élni
egy egész
decens életet
és ha nem akar politikus lenni
(nem akar)
akkor várhatóan
soha nem fog
olyan helyzetbe kerülni
hogy azt várják tőle
hogy nyakkendőt kössön
és ez megint egy olyan
izraeli viselkedésminta
amihez könnyűszerrel
és őszintén tud adaptálódni
szemben azzal
a fizikalitással például
ami itt a mindennapok része
a barukh körül élő
született izraeliek
olyan magától értetődéssel
érnek egymáshoz
pasolják meg
egymás hátát
karját
kezét
olyan keresetlenséggel
ölelkeznek össze
karolnak egymásba egy fotó kedvéért
ami barukh számára
mindig is egy vágyott élet része marad
emlékszik
hogy eilátban
uriellel
az egyik munkatársával
egyszer megpróbáltak összepacsizni
és egymás vállához érinteni a vállukat
de barukh olyan esetlenül viselkedett
(igazából
olyan kényelmetlenül érezte magát)
hogy többet azután
nem is próbálkoztak semmi hasonlóval…
amióta barukh rájött
hogy soha nem lesz született izraeli
mert nem izraelben született
hanem magyarországon
és izrael már mindig
“csak” a választott hazája marad
és ő egész életében
vándor arameus lesz
עולה חדש
új bevándorló
szóval
azóta barukhnak muszáj dolgoznia azon
hogy kibogarássza a hajszálakat
és rájöjjön
hol kezdődik ő
az igazi barukh
az igazi izraeli barukh
az igazi magyar-izraeli barukh
és hol kezdődik ez a másik fickó
ez a barukh-kosztüm
ez a wannabe-született-izraeli valaki
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről