Művész kérdezi: szent vagy szar Jeruzsálem?

Csak két nap telt el a Ramat Gan Múzeum újranyitása óta, és máris itt a legújabb művészeti-politikai skandallum, az alkotás és a szólásszabadság határait feszegető és fenyegető lokális vita.

Carmel Shama-Hacohen Ramat Gan-i polgármester azt követeli a városi múzeumtól, hogy távolítsák el onnan David Reeb „Jeruzsálem” című alkotását.

David Reeb a helyi és nemzetközi művészeti életben is elismert, politikai témákkal is előszeretettel foglalkozó festőművész „Jeruzsálem” elnevezésű alkotása négy téglalapból áll, ezek közül kettő egy ultraortodox zsidót ábrázol, amint a Siratófalnak támaszkodva imádkozik. A másik kettőn a következő feliratok találhatók: „Arany Jeruzsálem” (Naomi Semer dalát idézve) és „Szar Jeruzsálem”. A képet nem az ünnepélyes megnyitásra rendezett „Intézmény” nevű kiállítás részeként tették ki, hanem a múzeumnak a nagyközönség előtt nyitva álló raktárában lehet a gyűjtemény részeként megtekinteni.

A négy évig tartó felújítás után a képzőművészeti múzeumot az „Intézmény – Múzeum és izraeliség” című kiállítással nyitották meg Svetlana Reingold, a múzeum főkurátora rendezésében, aminek a témája nem más, mint az intézménykritika (institutional critique) az izraeli művészetben.

Shama-Hacohen polgármester a Facebookon adott hangot felháborodásának, és felhívta a nagyközönséget, szavazzanak a posztja alatt, hogy eltávolítsák-e a képet a múzeumból.

„A véleménynyilvánítás szabadsága legfontosabb értékünk mindaddig, amíg nem fenyeget annak a veszélye, hogy a felbujtás és a sértés szabadságává válik, és a rasszizmus illatát kezdi terjeszteni… Jeruzsálem egy szimbólum, minden zsidó szíve csücske, és minden vallás számára szent hely, már a nyitórendezvényen is voltak, akik nem bírták eltűrni ezt a sértést, és emiatt azonnal el is hagyták a múzeumot. Megborzongok, ha belegondolunk, mit éreznénk és tennénk, ha ez a kép egy lengyelországi, németországi vagy francia múzeumban lenne kitéve… Az állami és nemzeti jelképek jogos kritikáját túlhaladja ez a kirívóan megosztó mű, ami sérti Izrael fővárosát és a zsidó nép legszentebb helyét, a Siratófalat, emellett mélyen rasszista az ultraortodoxokkal szemben, akik lehet, hogy más életmódot választanak, mint a miénk, de attól még testvéreink voltak és lesznek.”

Ramat Gan alpolgármestere viszont, aki egyben a helyi múzeumok felügyeletéért is felelős, nemcsak támogatásáról biztosította a kiállítás szervezőit, de ellenvéleményének is hangot adott a helyi fórumokon: „A művész abból a politikai és társadalmi valóságból merített ehhez a képhez, amelyben jelenleg élünk. Ez az alkotás is fontos kérdéseket vet fel, és már maga a mű körül kialakult vita azt jelzi, hogy a kiállítás által bemutatni kívánt tartalom milyen közvetlenül kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, hogy milyen műnek lehet vagy nem lehet helye egy múzeumban, tehát az állami intézményrendszer és a művészet kapcsolatáról szól… Milyen mértékben avatkozhatnak tehát bele a politikusok művészeti kérdésekbe? A művész véleménynyilvánítási és alkotási szabadságába? Hol a határa a múzeum, mint kulturális intézmény autonómiájának, milyen a kapcsolata az intézményekkel, az állammal? Jeruzsálem városa nem tökéletes, nem volt az soha, sem a középkorban, sem ma… Jeruzsálem pont annyira nem szar, mint amennyire nem arany.”

David Reeb további nyolc festménye kapott helyet a kiállításon. „Úgy gondolom, hogy a kurátor feladata, hogy megvédje a művészeket” – nyilatkozta a művész a vitával kapcsolatban a Haaretznek. „Elképesztő látni, hogy a politikusok meg vannak győződve saját fontosságukról, és azt gondolják, hogy a kultúra annyira semmiség, hogy ilyen felületes vitákat folytathatnak róla a Facebookon.”

Az elmúlt években többször is napirendre került a helyi vezetők és a politikusok beavatkozásának határa az izraeli művészeti élet szabadságába. Dina Zilber akkori főügyész-helyettes annak a véleményének adott hangot, hogy egy politikus nem szólhat bele művészi döntésbe, és ellenezte azt a törvénytervezetet is, ami szerint a mindenkori miniszter tartalmi-ideológiai okokból megtagadhatja vagy csökkentheti az izraeli kulturális intézmények költségvetését.

Tavaly a kérdést a Legfelsőbb Bíróság is tárgyalta a Polgári Jogok Egyesületének beadványa nyomán. Akkor a legfelsőbb bírák nem jutottak egyértelmű döntésre, ítéletük szerint „összetett ügyekről van szó, és egy polgármester fenntarthatja magának a jogot, hogy véleményt nyilvánítson a közvéleményt felkavaró ügyekben”. Ugyanakkor úgy döntöttek, hogy a Múzeumokról szóló törvény és a szólásszabadság elvei alapján egy polgármesternek nincs joga beavatkozni az egyes múzeumok által kiállított tartalomba.

Akkor hát David Reeb alkotása egy szatirikus, ironikus és humoros kikacsintás, ami arra a jelenségre kíván reagálni, hogy egyes képmásokat – mint például a siratófali imádkozás ábrázolását – szentséggel és érinthetetlenséggel kell kezelni, vagy a művészeknek is szabni kell egy határt, amit nem léphetnek át, amennyiben sérelmet okozhatnak vallási, nemzeti érzelmek kigúnyolásával? Szavazzunk:

 Betöltés ...

Politzer Maymon Krisztina

Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.