Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

Miután elmúltak 90 évesek, az Alexandroni brigád harcosai úgy döntöttek, hogy beismerik: 1948-ban az IDF tömegmészárlást követett el Tantura faluban – írja Adam Raz a Haaretzben.

“Elnémították ezt az ügyet – mondja a szavakkal fukarkodva Moshe Diamant egykori harcos. – Nem mondhatok semmit, ebből nagy botrány lehet. Nem akarok beszélni róla, de megtörtént. Mit tegyek? Megtörtént.”

Huszonkét év telt el azóta, hogy Tantura falunak a függetlenségi háború idején történt elfoglalása körül kitört a vihar, egy Theodor Katz nevű diák szakdolgozata nyomán, amely bizonyítékokat tartalmazott az Alexandroni brigád arab foglyokon elkövetett rémtetteiről. A munka eredményeként megjelent egy cikk a Maarivban “A tanturai mészárlás” címmel, de a harcosok rágalmazási pert indítottak, mire Katz visszavonta állításait.

A Katz összegyűjtötte bizonyítékok közül nem mindegyiket vizsgálták meg az ügy kirobbanásakor, s mindez történészek közötti szakmai vita maradt.

Most, hogy elmúltak 90 évesek, a dandár harcosai közül többen bevallották, hogy valóban mészárlás történt Tanturában – a mai Dor tengerparti strand közelében –, a Nachsolim kibuc mellett. A harcosok különféle gyilkossági jeleneteket írnak le, amelyek azt mutatják, hogy a faluban a halottak száma jóval meghaladta az akkor jelentett “mintegy 20” áldozatot. Mivel a halottakat nem számolták össze a csata és az azt kísérő véres események végén, nincs egyetértés az áldozatok számában. Az évek során felhalmozott bizonyítékok különböző számokról beszélnek, néhány halottól az egyik helyen említett több mint 200 áldozatig.

Diamant szerint a falu lakóit a csata végén egy “vadember” géppisztollyal lőtte agyon. Diamant azt állítja, hogy amikor Katz ellen pert indítottak, a harcosok úgy tettek, mintha semmi rendkívüli nem történt volna a megszállás után. “Azt mondták: Nem tudtuk, nem hallottuk. Természetesen mindenki tudta. Mindenki.”

- Hirdetés -

Chaim Levin egykori harcos elmondta, hogy az egyik katona odament egy 15-20 fős fogolycsoporthoz, “és mindet megölte”. Elmondása szerint az eset sokkolta őt, és a többi katonához fordult magyarázatért. – “Fogalmad sincs, hányat öltek meg ezek közülünk” – válaszolták.

Micha Vitkon – a dandár egy másik harcosa – egy olyan tisztről beszélt, aki “később nagy ember lett a védelmi minisztériumban, és saját fegyverével egymás után ölte meg az arabokat”. “Kicsit eszeveszett volt, ami ebben is megnyilvánult” – mondta. Vitkon elmagyarázta, hogy azért tette, mert a foglyok nem voltak hajlandók elárulni, hová rejtették el a faluban maradt fegyvereket.

Egy másik harcos így írt le egy másik incidenst, ami a faluban történt: “Nem szép ezt mondani. Beletették őket egy hordóba, és úgy lőttek rájuk. Emlékszem a vérre a hordóban.” Egy harmadik harcos szűkszavúan csak annyit mondott, hogy a katonák egyszerűen nem viselkedtek emberhez méltóan a faluban, és ismét hallgatásba burkolózott.

Ezek a tanúvallomások további beszámolókkal együtt Alon Schwartz rendező lenyűgöző dokumentumfilmjében láthatóak. A “Tantura” című filmet csütörtökön mutatták be az egyesült államokbeli Sundance Filmfesztiválon, és úgy tűnik, megfordítja azt a képet, amely Katz rágalmazási pere és bocsánatkérése nyomán kialakult az izraeli köztudatban. Bár a filmben a harcosok vallomásai mondattöredékekben hangzanak el, az összkép egyértelmű:

a dandárban lévő katonák a harc után fegyvertelen férfiakat mészároltak le.

A rágalmazási per megindításakor valójában nem volt komoly vita a Katz által összegyűjtött bizonyítékokról, s a felvételek azt jelzik, hogy ha a bíróság már akkor elmélyült volna bennük, Katz nem kényszerült volna bocsánatkérésre. A harcosok által neki elmondottak gyakran valóban utalásszerűek és részlegesek voltak, de egy egyértelmű igazsággá álltak össze.

„Mit akarsz?” – kérdezte Katzot Shlomo Ambar, későbbi dandártábornok és a HAGA (הג”א – egykori, polgári védelemmel foglalkozó katonai egység) főnöke. „Hogy széplélek legyek, és versekben beszéljek? Félreálltam. Ennyi. Elég.” Ambar egyértelművé tette, hogy nem tetszettek neki a faluban zajló dolgok, “de mivel akkor nem emeltem fel a hangom, nincs rá okom, hogy ma beszéljek róluk”.

Schwartz filmjének egyik legdurvább beszámolója Amitsur Cohen egykori harcosé, aki így mesélt a háború első hónapjairól: “Gyilkos voltam. Nem ejtettem foglyokat.” Cohen elmondja, hogy ha egy rajnyi arab katona állt volna feltartott kézzel, mindet lelőtte volna.

Hány arabot ölt meg a csatán kívül? “Nem számoltam. Volt egy géppuskám 250 tölténnyel. Nem tudom megszámolni.”

Az alexandroni harcosainak vallomásai kapcsolódnak ahhoz, amit Yosef Ben-Eliezer harcos írt a múltban. “Tantura megszállásában részt vevő katonák egyike voltam – vallotta Ben-Eliezer. Tudtam a faluban történt gyilkosságról. A katonák egy része saját kezdeményezésre követett el gyilkosságot.”

Schwartz filmhez összegyűjtött tanúvallomásai és dokumentumai azt mutatják, hogy a mészárlás után a halottakat egy tömegsírba temették el, amely ma a Chof Dor parkolója alatt található. A sírt kifejezetten erre a célra ásták ki, és a temetés sokáig tartott. Május végén, egy héttel a megszállás után az egyik, a helyszínen állomásozó parancsnokot még megrovásban is részesítették, mert nem kezelte megfelelően az arabok temetését. Június 9-én a közeli bázis parancsnoka így számolt be: “Tegnap megnéztem a tanturai tömegsírt. Azt tapasztaltam, hogy minden rendben van.”

A filmben a tanúvallomások és dokumentumok mellett azt is bemutatják, hogyan hasonlították össze szakemberek a település megszállása előtti és utáni légifelvételeket. A fényképek és a háromdimenziós szimulációk korszerű eszközökkel végzett összehasonlítása nemcsak a sír helyének pontos meghatározását teszi lehetővé, hanem a méretének becslését is – 35 méter hosszú, négy méter széles.

“Ügyeltek rá, hogy úgy rejtsék el – mondja Katz –, hogy a jövő nemzedékei anélkül járhassanak rajta, hogy tudnák, min taposnak.”

***

Az Alexandroni harcosainak vallomása új megvilágításba helyezi a Tantura-ügyet és a történelmi igazságért folytatott harcot. Katz 1998 márciusában nyújtotta be disszertációját a Haifai Egyetem Közel-keleti Történelem Tanszékén. A dolgozat címe: “Az arabok távozása a dél-Karmel lábánál fekvő falvakból 1948-ban.” Az akkor ötvenes éveiben járó Katz 97-es osztályzatot kapott (a lehetséges 100-ból), a munkát szokás szerint átadták az egyetemi könyvtárnak, készítője pedig úgy tervezte, hogy doktori dolgozattá bővíti. Ám a terv meghiúsult.

2000 januárjában történt, hogy Amir Gilat újságíró kikölcsönözte a tanulmányt a könyvtárból, és közzétett egy cikket a Maarivban a mészárlásról. A megjelenés nyomán óriási botrány tört ki. Az Alexandroni Egyesület kezdeményezte rágalmazási per mellett az egyetem is úgy határozott, hogy bizottságot hív össze a dolgozat újbóli megvizsgálására. A bizottság úgy döntött, hogy elutasítja azt, annak ellenére, hogy Katz szakdolgozata eredetileg kitűnő értékelést kapott.

Bár Katz munkája nem hibátlan, de a kritika elsősorban a Haifa Egyetemet illeti, amely a kutatást és annak megírását nem megfelelő módon felügyelte, később pedig hátat fordított neki, és elhatárolta magát hallgatójától.

Ez a cserbenhagyás tette lehetővé a tanturai véres események évekig tartó elhallgatását.

Katznak elég volt egy bírósági tárgyalás, hogy aláírja a bocsánatkérő levelet, amelyben kijelentette, hogy nem volt mészárlás a faluban, és hogy a munkája hibákkal teli. Az feledésbe merült, hogy néhány órával később visszavonta bocsánatkérését, és hogy ügyvédje, Avigdor Feldman nem volt jelen azon az éjszakai megbeszélésen, amelyen Katzot visszakozásra kényszerítették. A bocsánatkérés eltemette a munkában feltárt megállapításokat, és a mészárlás részleteit nem vetették átfogó vizsgálat alá.

Az üggyel foglalkozó történészek – Yoav Gelbertől Benny Morrison át Ilan Pappéig – eltérő és egymásnak ellentmondó következtetésekre jutottak. A Katz munkája elleni küzdelemben kulcsszerepet játszó Gelber kijelentette, hogy a csata során több tucat arab vesztette életét, és nem történt mészárlás. Morris úgy gondolta, hogy lehetetlen egyértelműen kimondani, mi történt, de megjegyezte, hogy bizonyos bizonyítékok hallatán „mély kényelmetlenség” érzése támadt. Pappé médiavitát folytatott a dolgozatról Gelberrel, és megállapította, hogy a szó legszorosabb értelmében tömeggyilkosság történt Tanturában. Úgy néz ki, hogy most eldőlt a vita a tanúvallomások közzétételével Schwartz filmjében.

A film egyik drámai részében Drora Pilpel, a Katz elleni rágalmazási per bírója, az egyik általa készített interjú felvételét hallgatja. Ez volt az első alkalom, hogy a gyorsan bocsánatot kérő, és az elején az eljárást félbeszakító Katz összegyűjtötte dokumentumokkal találkozott. “Ha ez igaz, akkor nagy kár” – mondta a nyugalmazott bírónő a film rendezőjének, miután levette a fejhallgatót. – “Ha ilyen anyagai voltak, akkor végig kellett volna vinnie az ügyet.”

A Tantura-ügy jól szemlélteti, hogy a ’48-as harcosok milyen nehézségekkel találják magukat szemben, ha a háborúban elkövetett elítélendő tettekről szeretnének beszámolni – gyilkosságokról, arabok elleni erőszakról, deportálásról és fosztogatásról. A katonák vallomásaikkal megtörték a Katz beperelésekor tanúsított egységes álláspontot, s fényt derítettek arra, milyen erős kötelék volt az elhallgatás és az egyetértés, hogy van, amiről nem beszélünk. Remélhetőleg az évek múlásával az izraeli zsidók könnyebben tudnak majd beszélni ezekről a kérdésekről. Talán erre utal, hogy az ügyről szóló filmet olyan fontos testületek finanszírozták, mint a HOT8 csatorna és az Új Mozi- és TV-alap (The New Fund for Cinema and TV).

A tanturai véres események szükségessé teszik az ügy további tanulmányozását. Bár a teljes igazságra már nem derül fény, egy dolgot nagy biztonsággal meg lehet határozni: a Földközi-tenger egyik legismertebb és legkedveltebb izraeli üdülőhelyének parkolója alatt vannak eltemetve a függetlenségi háború egyik legnagyobb mészárlásának áldozatai.

Adam Raz az Akevot Institute for Israeli-Palestinian Conflict Research kutatója. Az Akevot Institute (ellenszolgáltatás nélküli) tanácsadói segítséget nyújtott a filmkészítőnek.

Héberből fordította frankpeti

close

Regisztrálj hírlevelünkre!

Melyik hírlevelet szeretnéd kapni?
FORRÁSHaaretz