Az antiszemitizmus nemcsak a németek korábbi nemzedékeinek szégyene, hanem a jelenkori német társadalom problémája – emelte ki Bärbel Bas, a német szövetségi parlament (Bundestag) elnöke csütörtökön az auschwitz-birkenaui náci haláltábor felszabadításának 77. évfordulóján tartott ünnepi ülésen.
A legfőbb német közjogi méltóságok és az izraeli parlament (Kneszet) elnökének részvételével tartott emlékülésen a Bundestag elnöke a német társadalom átalakulásáról szólva aláhúzta, a lakosság egyre nagyobb részének nincsenek német felmenői, és ezeknek az embereknek a huszadik századi borzalmak német történelme nem a saját történelmük. Ez még fontosabbá teszi az iskolák, emlékhelyek és múzeumok munkáját.
Ugyanakkor az emlékezés és a történelem ismerete önmagában nem ad védettséget az ordas eszmékkel szemben. Ezt mutatja, hogy a német lakosság egyharmada úgy gondolja, hogy a zsidók a kelleténél nagyobb befolyással rendelkeznek.
A többséget ugyan nem sikerült gyűlölködésre uszítani és elszakítani a demokráciától, de „az antiszemitizmus köztünk van”, a jobboldali szélsőségesek, a revizionisták és a nacionalisták választási sikerei pedig azt mutatják, hogy legfőbb ideje cselekedni – mondta a szociáldemokrata (SPD) politikus.
Hangsúlyozta, hogy „több bátorságot kell venni az intoleranciához”, megértés és türelem nélkül kell fellépni az embergyűlölettel, antiszemitizmussal és rasszizmussal szemben.
A demokrácia nem viseli az örökkévalóság pecsétjét, hanem olyan polgároktól függ, akik értékelik és élettel töltik meg – tette hozzá Bärbel Bas.
Miki Levy, a Kneszet elnöke a német-izraeli barátságról szólva aláhúzta, hogy mindkét nemzetnek sikerült kiemelkednie egy történelmi traumából, és az európai zsidók holokausztjának örökkévalóságig élő szörnyű emlékéből pedig erőt merítenek a közös értékeken és álmokon, a demokrácián és a szabadságon nyugvó jövő építéséhez.
A Kneszet elnöke köszönetet mondott az előző német kancellárnak, Angela Merkelnek a két ország kapcsolatának elmélyítéséért. Hozzátette: Izrael állam számít Merkel utódjára, Olaf Scholzra, és tudja, hogy az új kancellár folytatja ezt a sokéves hagyományt.
Miki Levy beszédét könnyekkel küszködve zárta, az elhunytaknak szóló ima, a Kádis egyik részletével. A szöveget olyan imakönyvből olvasta fel, amely egy német zsidó fiúé volt a holokauszt előtt.
A Bundestagban 26. alkalommal tartottak emlékülést a náci diktatúra áldozatainak tiszteletére. Az 1996 óta kialakult hagyományoknak megfelelően az emlékülésen egy túlélő, szemtanú is beszédet mondott. Ezúttal az 1934-ben Kippenheimben született Inge Auerbacher, aki elmondta, hogy ő az utolsó zsidó lány, aki a Baden-Württemberg tartományi faluban jött világra. Mint mondta, kisgyerekként „a borzalom és a gyűlölet” világában élt, és koncentrációs táborba hurcolták csak azért, mert zsidó volt, noha családja mindent megtett Németországért, több rokona el is esett az első világháborúban, édesapja pedig kitüntetést kapott vitézségéért.
Kiemelte, hogy már 75 éve New Yorkban él, mégis mindenre emlékszik a hazájában elszenvedett gyötrelmekből, amelyek forrása, a zsidókkal szembeni gyűlölet „rákos daganata” ismét burjánzik sok országban, így Németországban is. Ezt a betegséget le kell győzni, minél hamarabb – figyelmeztetett Inge Auerbacher.
Az auschwitzi haláltábort 1945. január 27-én szabadították fel a szovjet Vörös Hadsereg katonái, ennek emlékére az ENSZ Közgyűlése 2005-ben január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az egyhangúlag elfogadott ENSZ-határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.
