Izraelt az alpesi sísportban Noa Szőllős és Barnabás Szőllős képviseli majd Pekingben a Téli Olimpián.
Nem akartam a történetük első, magyarországi fejezetét érinteni az interjúban, ezért röviden össze kell foglalnom: A magyar sísport legeredményesebb versenyzői voltak…
Innentől tipikus magyar történet következik. 2017-ben tele volt a Szöllős-üggyel a magyar sajtó.
A Magyar Sí Szövetség egy mondvacsinált fegyelmi üggyel a három Szőllős testvért Benjamint, Noát és Barnabást 2017-ben két év eltiltással sújtotta. Ez nagyon súlyos büntetésnek számít.
A három versenyző így elveszítette a lehetőségét is, hogy elinduljon a 2018-as Phjongcshang-i Téli Olimpián. Egy lehetőségük maradt, hogy ne veszítsenek el két évet a sportkarrierjükből: nemzetet váltani.
Édesapjuk, edzőjük, menedzserük Szőllős Péter izraeli állampolgár, versenyzőként és edzőként is dolgozott már Izraelben. Egyértelmű volt tehát, hogy hol folytatja a három Szöllős-gyerek.
A siralmas magyar történetnek így izraeli happy endje lett.
A három sportoló Izraelnek hozza a sikereket!
Noa a Lillehammeri Ifjúsági Olimpián 2020-ban egy bronz és egy ezüst érmet szerzett, Barnabás pedig a világbajnokságon a 13. lett, és ezzel kiemeltként kvalifikálta magát a Pekingi Téli Olimpiára.
Innen folytatjuk az interjúval. A két olimpikonon kívül csapatfőnökük, édesapjuk Szőllős Péter is velünk van a vonalban.
Silló Sándor: Itt Izraelben nincs olyan téli olimpia-láz, mint Ausztriában, vagy mondjuk Finnországban, de azért sokan vagyunk, akiket érdekel, hogy alakul majd az olimpiai szereplésetek.
Noa: Reméljük kicsit lázba hozzuk majd az izraelieket az olimpiai produkciónkkal.
Mikor érkeztetek meg Pekingbe?
Noa: 30-án éjjel indultunk, és 31-én elég későn érkeztünk meg ide a pálya szomszédságába, a szállásunkra.
Ezen a pályán még nem versenyeztetek. Van módotok bejárni azokat a lejtőket, ahol a futamok lesznek?
Noa: A pályán a verseny előtt nem lehet edzeni, azt nem nagyon tudjuk megnézni. Mellette vannak edzésre alkalmas helyek, ahol legalább a havat meg tudjuk érezni. Ausztriában, ahol készültünk, egészen más a hó, itt csak műhó van. Azt azért nagyjából látjuk majd, hogy mennyire meredek.
Fekszenek nektek ezek a pályák, a műhó?
Noa: Ma még nem mentünk fel, de azt már tudjuk, hogy elég meredek, és az nekem kedvezni szokott.
Barnabás: Nekem jó a meredek is, a lapos is. Síeltünk mi már mindenen, az nem probléma. Holnap az edzésen ki fogjuk próbálni, hogy milyen a hó, mert az teljesen más minden kontinensen. Amerikában is teljesen más a hó, mint Európában.
Más ez az olimpia előtti versenystressz, mint egy „szimpla” világkupa verseny előtt?
Noa: Minden versenyláz ugyanolyan, de itt kevesebb a problémánk. Időben megérkeztünk, és ugyanazon a helyen maradunk két hétig. Nem kell minden futam előtt utazni, itt a lift mellettünk, nincs akkora stressz a cuccok miatt se, de azért ez a verseny más lesz.
Van valami speciális lelki felkészülés egy ilyen komoly verseny előtt?
Barnabás: A futamok előtt zenét szoktunk hallgatni, mint sok más versenyző. Olyankor már nem a versenyre koncentrálsz, hanem megpróbálsz lenyugodni.
Milyen zenét hallgattok?
Barnabás: Ami a legjobban relaxál. Metált.
Jártatok itt Izraelben? Az itteni két pályán?
Noa: Többször is voltunk Izraelben, de síelni még nem. Télen a szoros versenyprogram miatt nem volna rá időnk, de remélem, hogy egyszer majd kipróbálhatjuk.
Milyen az élet nyáron? Egy sízőnek is van nyári szünete?
Barnabás: Nyáron messzebbre kell utazni, Svájcba, Franciaországba, vagy Olaszországba a gleccserekre, hogy síelni tudjunk. Folyton utazunk, az egyik gleccserről a másikra. Nem sokat vagyunk egy helyen.
Noa: Néha azért van olyan, hogy egy-két hetet otthon vagyunk. Akkor ott edzünk konditeremben, vagy biciklizünk. A nyár abban különbözik, hogy hosszabb szünetek vannak a síelések között, és ha elutazunk, akkor hosszabb ideig vagyunk egy hegyen.
És a klasszikus fürdőnadrágos nyaralás, az befér?
Noa: Egy-két hét.
Barni: Horvátországban szoktunk nyaralni, de az is inkább edzőtábor, mint nyaralás. Fürdőgatya csak akkor van, amikor néha úszni, vagy búvárkodni megyünk.
Mikor jártok legközelebb Izraelben? Van már valami terv? Az olimpia után lesz valami kötelező protokoll?
Noa: Még nem tudjuk pontosan. Az olimpia előtt novemberben voltunk a sportorvosi vizsgálatokon. Két éve az ifjúsági olimpia előtt is jártam ott. Minden évben meghívnak minket a Wingate-be egy-két hétre edzőtáborba, de abban a melegben nekünk, akik a télhez szoktunk nem, volna jó edzeni.
Hogy született a döntés, hogy izraeli színekben fogtok versenyezni? Hogy lettetek izraeli sportolók?
Noa: Apa régen izraeli színekben versenyzett, és az izraeli csapat edzője is volt jó pár évig. Izraeli állampolgár volt, zsidó család vagyunk, magától érthető volt, hogy itt kell folytassuk.
Ez a sportban szokásos honosítás volt, vagy szabályosan alijáztatok?
Noa: Szabályosan, persze. De nekünk egyszerűbb volt. Az Izraeli Sí Szövetség és az Olimpiai Szövetség is segített.
Azelőtt is Ausztriában éltetek, és ott éltek most is. Változott az életetek valamit?
Noa: Nem nagyon változott. Előtte is többnyire egyedül edzettünk, illetve az osztrák iskolánkkal. Ebben nincs változás. A versenyzés kicsit más, mivel nincs annyi konkurrencia csapaton belül. Meg van az a szabadság, hogy bármelyik versenyre el tudunk menni, ahova szeretnénk.
Péter, hogy néz ki a gyakorlatban ez a váltás?
Péter: A fiúk most már harmadik éve Olaszországban egy nemzetközi csapattal tréningeznek Kronplatzon. Noa pedig, annak ellenére, hogy még egy sí-gimnáziumba jár, már két éve egy osztrák privát edzője van. Én meg hol itt vagyok, hol ott.
Ilyenkor mi a feladata egy papának, csapatvezetőnek, menedzsernek?
Péter: Izraelben két éve feloszlatták a síszövetséget. Ellentétes érdekek feszültek egymásnak és azt mondták, hogy inkább ne is legyen. Úgyhogy a szövetség összes munkáját én végzem. A nevezéseket, az utazásszervezést. És közben a családot is együtt kell tartani. Ha egy csapat csak egy versenyzőből áll, akkor is minimum négy-öt ember dolgozik a versenyző körül. Apa, anya, tréner, nálunk ez a felállás.
Hogy dőlt el családon belül, hogy a gyerekek a versenysportot választják, és erre teszik fel az életüket?
Péter: Amikor befejeztem az aktív versenyzést, akkor született Benjámin. Akkor kezdődött az edzői munkám: sícsapatot építettünk Izraelben 10 éven át. Benjámin is, és aztán Barni is az izraeli sícsapattal együtt nőtt föl. Nem nagyon volt más választás. Noa meg már beleszületett ebbe.
Ez ilyen simán ment?
Péter: (Nevet) Röviden összefoglalva: igen.
Gyerekek, ti hogy emlékeztek erre?
Péter: Nem nagyon emlékezhetnek máshogy, mert együtt mozgott mindig az egész család. A feleségem kiköltözött a két fiúval Ausztriába, Noa meg ott született.
Nem akartam erről beszélni, de mégis, hogyan emlékeztek vissza a nemzetváltásra?
Péter: A keserűség még mindig bennem van. Ahogy mondtam, a gyerekek a izraeli csapattal együtt nőttek fel. 10 évvel voltak fiatalabbak, mint a versenyzők. Ők arra készültek, hogy izraeli versenyzők lesznek. Először az U12-ben indultak nemzetközi versenyen. Én nem akartam helyettük dönteni. Magyar színekben kezdtek el versenyezni. Abban maradtunk, hogy ha már elég idősek lesznek, akkor majd ők eldöntik önállóan. Magyarországon mind a hárman a korosztályuk legsikeresebbjei voltak folyamatosan, de emellett Ausztriában éltek, osztrák iskolába jártak, osztrákokkal edzettek, ezért volt egy folyamatos ellenségeskedés a magyar csapat, a sportvezetés, meg közöttünk. Aztán ez teljesen elfajult. Pont négy évvel ezelőtt Benjamin volt első helyen kiemelve az olimpiára, Barnabás a második helyen. Fél évvel a Phjongcshang-i Téli Olimpia előtt a síszövetség kreált egy fegyelmit, aminek két év eltiltás lett a vége. Belekényszerítettek minket, abba hogy ne várjunk tovább, és döntsünk. Úgyhogy döntöttünk.
Ez viszont elvett a gyerekektől egy olimpiát, ha jól értem.
Péter: Igen, pontosan. Ráadásul Benjamin most nem is tudott jönni. Nagy szerencse kellett volna ahhoz, hogy két izraeli fiú is indulhasson. Barnabás becsúszott 13-nak tavaly világkupán, Benjamin a 21-dik volt. Az első 15-öt kiemelték.
Mik a célok, elvárások, remények?
Noa: Nekem óriás-műlesiklásban az első futamban a top 30 a cél, és utána a másodikban még javítani néhány helyezést. A többi számban ennyire nagy reményeim nincsenek. Barni több sikerre pályázik.
Barnabás: Nekem ugyanaz a cél, mint a világbajnokságon volt. Top 30 az óriásban, a super G-ben, a lesiklásban és így összejöhetne egy top 15-ös helyezés a kombinációban.
Ez nagyon jól hangzik! A színházban azt szokták mondani premier előtt, hogy kéz és lábtörést! De ez a sportban…
Noa: …nem hangzik túl jól! Egy versenyző itt Pekingben már az első edzésen elszakította a térdszalagját. Szegény most három hétig egy pekingi kórház tévéjén nézi majd az olimpiát…
Jó, akkor inkább sok sikert!
Az írás megjelent a Mazsihisz oldalán is.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
