Izraelbe az orosz agresszió nyomán menekültek százai érkeznek naponta. Egy részük az úgynevezett hazatérési törvény szerint, tehát letelepedési joguk révén alijázik, izraeli állampolgárságot kap. Egy kisebb részük egy korábbi ukrán-izraeli kétoldalú egyezmény alapján családi, rokoni meghívásra érkezik a háború elől, és maradhat az országban három hónapig, illetve addig, amíg békében hazatérhet. Ezen felül Izrael befogad a menekültkvótában a kormány által meghatározott számú háborús menedékkérőt is.

Kedden reggel szokatlan, csontig hatoló hidegben indultunk el a Ben Gurion reptér 1-es termináljához, hogy lássuk az arcukat, halljuk a hangjukat azoknak, akik érkeznek, és megtudakoljuk, mi vár rájuk Izraelben a közeljövőben. A fogadócsarnokba most tilos belépni, ott végzik a PCR teszteket az érkezőknek, az ajtóban rokonok toporognak.

Fotó: Izraelinfo

Sheli Kibuc Eilonból, Észak-Izraelből érkezett, ő a rokonok beutazása keretében az unokahúgát, Katerinát, és annak kisfiát várja fiával együtt. Lvivből (Lemberg) menekülnek. Elmondása szerint a húga még ottmaradt a városban, mert nem akarják őrizetlenül hagyni a lakásukat. Azért csak a csonka család érkezett, mert a katonaköteles apát nem engedték ki. Az izraeli külügyminisztérium segíti őket, ennek érdekében még Ukrajnában kérvényezték a kiutazást, és az izraeli fogadócsalád is kérvényt adott be, miszerint vállalják befogadásukat.

Izraelinfo: Mennyi ideig tarthat még ez a háború?

Sheli: Senki nem tudja ezt, de az ukránok szerintem a végsőkig kitartanak. Szörnyű, ami ott történik. Azt mesélik, hogy mindenkire lőnek, gyerekekre, nőkre válogatás nélkül. Mindenki várja, hogy vége legyen, mert mindenki élni szeretne. Már egész jó sorsuk volt ott az embereknek az utóbbi időben, a Nyugat felé haladtak, mindenki szabadon élhetett, utazhatott, ezért ezt, ami most történik, még nehezebb elfogadni. Nem akarnak visszatérni egy olyan korszakba, mint amilyen a Szovjetunióban volt, aki élt akkor, tudja, milyen ez, a litvánok, az észtek is.

- Hirdetés -

A család által befogadott menekülteket a kibucba viszik Sheli fiához, az unokatestvérhez fognak költözni. Sheli még hozzáteszi, hogy reméli, itt nem lesz háborúban részük…

A terminál kijárata előtti járdán Dani Adano Ababa, a Befogadási Minisztérium szóvivője egy orosz tolmácsot keres a katonák között. Azért van itt annyi katona, mert a hadsereg polgári védelmi alakulatát (Pikud Haoref) bevonták a szervezésbe és az irányításba, miután az első napokban elfogadhatatlan káosz uralkodott. A repülőtéren a televízió rögzítette az olykor napokig a földön, matracokon várakozó ukrán menekülteket – ekkor hívták segítségül a katonaságot. Dani szerint a katonaság tapasztalatai és szakértelme óta gördülékeny a szervezés, a menekültek és a bevándorlók, az olék fogadása és ellátása.

Izraelinfo: Hány olét várnak ma?

Dani: A mai napon közel 600 új bevándorló érkezik, harmaduk Oroszországból, a többiek Ukrajnából, de ez az arány változni fog. A hivatal leegyszerűsíti az új bevándorlók alija kérelmének intézését, ami leginkább azt jelenti, hogy először is lehetővé teszik számukra a beutazást, és majd innen intézik az ehhez szükséges adminisztrációt. Új, egyre több munkaerőt alkalmazunk az alija eljárás elintézéséhez.

Dani arra kéri a katonákat, hogy enni- és innivalót osszanak a várakozóknak. Az érkezőket jelenleg kérésüknek megfelelő helyen szállodákban helyezik el. Mi, régi olék csodálkozva nyugtázzuk, amikor Dani elmondja, hogy már nincsenek befogadó központok (merkaz kliták).

Ina sovány és megviselt, de láthatóan megkönnyebbült, hogy biztonságba ért. Jól szituált család, egy kisiskolás korú fiú, Misa és egy csecsemő, Karolina, fejenként egy-egy hátizsákkal, az anyukáéban többnyire játékok. Kivételesen az édesapa is velük várakozik. Kérdésünkre boldogan és titokzatosan mosolyogva nem árulják el, hogyan jöhetett velük a hadköteles korú édesapa.

Ina: Már nem először menekülünk. 2014-ben Donyeckből költöztünk először Poltavába, majd Kijevbe.

Kisfiuk már szépen beszél angolul is, de nem nagyon akar mesélni. Egy héttel ezelőtt hagyták el az ostromlott Kijevet. A gyerekeket kocsiba rakták és Moldován keresztül menekültek. A férj családja zsidó, a rokonság már a reptéren várja őket. Netanjára mennek, mi pedig megígérjük, hogy egy héten belül a szép, napos tengerparton fognak sétálni a kicsikkel.

Katonafiú szólít meg minket oroszul, hogy miben segíthet? Ő Ernesto, a Golani harcos elitalakulatban szolgál, de önként átkéredzkedett a reptérre, hogy orosz nyelvtudását kihasználva segíthessen. A szülei annak idején a Kaukázusból alijáztak, és most ő akar segíteni a menekülőknek: tolmácsol, elkergeti a taxis-hiénákat, mert a bevándorlóknak díjmentesen jár az utazás.

A padon ülőkre mutat, ahol egy szép tizenéves lányra, és egy kis dobozkára leszünk figyelmesek. Natasa és kishúga felnyitják a dobozt, amiben egy “alijázó” hörcsög lakik, a neve Homa. További családtagjaik csomagjai között még két állat van: két fehér cica, Kokusz és Snyeska.

Harkovból menekültek az izraeli külügy által megszervezett buszokkal, a reggeli budapesti géppel érkeztek. Néhány percen belül elindulnak Kfar Yonába, ahol a nagymama és a nagynéni várja őket. Natasha néhány évvel ezelőtt már volt náluk látogatóban.

Mellettük a padon Liza, aki idős és süketnéma édesanyjával és hatéves kisfiával várakozik. Ők a Nof Hagalilba tartó taxira várnak. Liza kiválóan beszél héberül is és angolul is, mindezt Harkovban, az iskolában tanulta. Még sosem járt Izraelben. Az ő férjét nem engedték ki, ottmaradt harcolni. Kisfia láthatóan komoly traumákat élt át, dadogva beszél.

A jesiva boher kinézetű hosszú szakállas, kaftános Smuel, két kipás kisfia és a nagyszülők mintha a huszadik század elejéről bukkantak volna elő. A kisfiúk ivritül is tudnak, a héderben tanulták. Öt napja utaznak Kijevből, autókonvojjal jutottak el a román határig. A szülők megtörtnek és kimerültnek látszanak.

Felgyorsulnak az események, megérkeznek a taxik, a padok kiürülnek, a menekült olékat olajozottan tovább küldik első, még ideiglenes szállásukra.

Vége a reggel óta tartó fogadásnak, mondja egy ukrán zászlós kitűzőt viselő katona srác. Elmeséli, hogy a gépek kora reggel érkeznek, késés, PCR-tesz után a nagyobb tömeg dél körül levonul, legközelebb estefelé kezdődik minden nap a második hullám.

Ekkor egy busznyi vallásos középiskolás lány érkezik. A kfar pineszi ulpanából, vallásos lányiskolából hozták őket. Molinóval, süteményekkel a kezükben körbeállják a kijáratot, vidáman énekelnek, purimi fejdíszekkel zajonganak.

Utolsóként már csak egy család jön ki, édesanya két kisfiúval, egyikük tolókocsiban. A lányok mögé befarol egy mentőautó, a tolókocsiból a mentősök kiemelik az ijedten síró kisfiút, a lányok megszeppenve elhallgatnak.

Megérkeztek végre a Lvivi rokonok.
- Hirdetés -