Vége a koronavírus járványnak, vagy legalábbis szusszanásnyi szünetet adott, és ismét megnyílhattak végre Izrael határai. Március 1-től boldog-boldogtalan, akarom mondani oltott-oltatlan külföldi szabadon beléphet az országba, miután a reptéren PCR tesztet végzett, s az néhány óra elteltével bebizonyította, hogy nem vírushordozó. Újraindulhatott hát a Sar-El katonai önkéntes program, és két éves szünet után, március közepén megérkezett az első idei magyar csoport.
Ebben az önkéntes-programban általában két hetes turnusokat szerveznek, de lehet azt is választani, hogy csak egy hetet töltsenek Izraelben azok, akik a munkájuk miatt nem tudnak hosszabb időre elszabadulni. Vasárnaptól csütörtökig egy laktanyában önkéntes munkát végeznek, majd eltávozást kapnak hétvégére a következő vasárnapig. Akik csak egy hétre érkeztek, csütörtöktől gépük visszaindulásáig szabadok.
Az Izraelinfo ellátogatott hozzájuk egy Tel-Aviv melletti laktanyába, ahová csütörtökön elhozták őket a déli katonai bázisról, ahol vasárnaptól dolgoztak. Néhányan megosztották történetüket olvasóinkkal.
Jordán Dániel már hatodszor jár Izraelben, és harmadszor vett részt a Sar-EL programon.
“A bázis raktárában takarítottunk, átmozgattuk az anyagokat, a leselejtezett anyagokat kivittük, kitakarítottunk. Nagyon szép rendet csináltunk belül a raktárakban, és körülöttük, kívül is, logisztikai munkát végeztünk. Már nyugdíjas vagyok, korlátlan a szabadságom, és szeretek dolgozni, főleg Izraelben. Magyarországon nem voltam katona, és itt, önkéntes alapon egyenruhába bújtam. Remélem még el tudok jönni párszor. Nehéz lenne itt letelepedni, mert arra nincs pénzem” – mesélte.
Daróczi Zsolt a következőket mondta:
“Nagyon fontos, hogy ez egy civil program. Mindannyian Magyarországról jövünk, tulajdonképpen csak segítünk a hadseregben logisztikai, háttérmunkákat elvégezni. Megcsinálunk minden munkát, amire szükség van: takarítás, pucolás, rendrakás, lőszerválogatás. Hogy hol hallottam a Sar-Elről? A médiából néha hozzá lehet férni információkhoz, bár nincs nagy reklámja Magyarországon a programnak. Én zsidó vagyok, de a csoportban sokan nem. Nagy kaland ez, ezért jönnek a résztvevők. Sokba kerül, százezer forintnál is többe fejenként, de ebben benne van minden, a repülőjegy is. A laktanyában ugyan semmi sem kerül pénzbe, de Izrael nagyon drága, ezt nem kell mondanom. Ráadásul már megszűnt a díjmentes szálláshely hétvégére Tel-Avivban, mindenki saját pénzéből intézi a hétvégi szállását. Sokba kerül, de azt gondolom megéri” – hangsúlyozta az Izraelinfo olvasóinak.
“Maga az élmény is megéri szerintem, és meg lehet ismerni egy idegen ország kultúráját, mindent” – mesélte a szintén Budapestről érkezett Zsuzsi. “És kiszakadni az otthoni mindennapokból. Voltunk konyhán, gazoltunk a szabadban, raktárban takarítottunk, festékeket, zsákokat pakoltunk, ruhákat válogattunk, hajtogattunk, nagy élmény volt, és jó poén, kikapcsolódásnak is kiváló. Rengeteget bohóckodtunk, nevettünk, nagyon jól éreztem magam. Cukrász vagyok, van egy műhelyem, ahol rengeteget dolgozom, és nagyon jól jött, hogy kizökkenhettem a munkából. Zsolttól hallottam a programról, vissza is jönnék szívesen, újra” – mesélte.
“Régi, nagy álmom volt, hogy eljöjjek Izraelbe, lássam ezt a katonaságot. Nagyon élvezem, tetszik minden” – mondta az Erdélyből, Marosvásárhelyről Izraelbe induló Csaba. “A Zsolttól hallottam erről a lehetőségről. A testvérem Esztergomban él, ő ismerkedett meg Zsolttal, és ez a kapcsolat már egyenesen ide vezetett. Egyáltalán nem zavart a munka, nagyon elégedett vagyok a programmal” – foglalta össze élményeit.
Fotó: Izraelinfo
