A Filléres regény és a Tollhegy

A később Filléres regény néven működő könyvkiadót a harmincas évek elején alapították Magyarországon. 1939 és 1961 között, egy nemzedéken át a héber népszerű irodalom legfontosabb terjesztője és a héber ponyvairodalom első, hosszabban működő kiadója volt (Erec-)Izraelben.

A magyarországi kezdetek

A Filléres regény könyvkiadót Faragó Miklós újságíró Magyarországon alapította a harmincas évek elején. Faragó 1920-ban politikai okokból Bécsbe menekült. 1927-ben azzal a feltétellel térhetett haza, hogy felhagy az újságírással. Faragó visszatért Magyarországra, és egy napilap szerkesztőségét vezette, majd a harmincas évek elején alapította a Világvárosi Regények füzetsorozatot megjelentető kiadót.

A Magyarországon működő kiadó kezdetben németből fordított füzeteket jelentetett meg, de hamarosan áttért kizárólag magyar írók műveinek kiadására.

Faragó Miklós főképp az ismert magyarországi íróktól kért írásokat. Akkori mércével mérve magas honoráriumot ajánlott föl, és az írók közül sokan elvállalták a felkérést.

A füzetek hatvannégy oldalon jelentek meg 11 × 15 centiméteres formátumban, terjedelmük csak a kiadó magyarországi korszaka végén csökkent a felére. A Magyarország egész területén terjesztett kiadványok példányszáma tizenöt–húszezer között mozgott, és a füzetek valószínűleg a határon túli magyar nyelvterületekre is eljutottak. Kezdetben hetente jelentek meg, később kétszer egy héten. Fiai szerint Faragó Miklós be akarta bizonyítani, hogy „olcsón, a népszerű irodalom árszintjén is lehetséges színvonalas ponyvairodalmat kiadni”.

A kiadóban Faragó Miklós mellett dolgozott fiatalabb fia, Faragó István, felesége és idősebb fia, Faragó András is besegített a munkába. Miután a kiadó már ismert lett, Magyarország minden részéről érkeztek kedvtelésből írogatók kéziratai a budapesti szerkesztőségbe. Az évek során mégis csak három-négy új szerző csatlakozott az indulás óta foglalkoztatott írókhoz, mivel a Faragó testvérek szerint az írások zöme „nem volt elég jó”. A kiadóba olyan sok kéziratot küldtek be, hogy mind a négy családtag az olvasásukkal foglalkozott, és választotta ki belőlük a megfelelő írásokat.

1939–1940-ben Faragó Miklós Erec-Izraelben tartózkodott. A magyarországi kiadót Faragó felesége és testvére irányította. Az irodalmi szerkesztő ideiglenesen Lovászy Márton, a kiadó egyik szerzője volt. Faragó Miklós 1940-ben visszatért Magyarországra, és átvette a kiadó vezetését. A zsidók tevékenységét korlátozó törvények miatt egy Kovács Dénes nevű keresztény (stróman) volt névleg a kiadó szerkesztője.

A Magyar Újság 1939. november 21-én megjelent cikke éles támadást intézett Faragó Miklós és kiadója ellen, a tényeket elferdítő, gyalázkodó antiszemita stílusban.

A pesti aszfalttól – Tel-Avivig: Be kell tiltani a Világvárosi Regényeket, Magyar Újság, 1939. november 21.

A Magyar Újság egyik előző számában megírtuk, hogy a zsidóság milyen furfanggal igyekszik magát mentesíteni a zsidótörvény rendelkezései alól. Rámutattunk arra, hogy a bérrendszer révén a zsidóság a keresztények háta mögé bújva tovább folytatja tevékenységét gazdasági életünkben. Az alábbiakban a Világvárosi Regények körül tapasztalható visszaélések valóban „kedves kis regényére” kívánjuk felhívni az illetékesek figyelmét. Olyan romantika ez, amellyel érdemes bővebben foglalkozni. A magyar sajtó munkatársai hiába harcoltak évtizedeken keresztül a lélekromboló ponyvairodalom ellen, mégis mindig lehetőség nyílt arra, hogy az utcák tele legyenek tízfilléres regényekkel. A Világvárosi Regények felelős szerkesztője például dr. id. Kovács Dénes nyolcvankét esztendős öregúr. Hogy azonban tényleg ő szerkeszti ezt a regénysorozatot, azt senki sem hiszi komolyan, annál kevésbé, mert talán kétszer sem volt a szerkesztőségben. A Világvárosi Regények tulajdonosa a Literária Kft. A Kft. mögött a zsidó Faragó Miklós és családja áll. Faragó Miklós a kommün után sürgősen emigrált. Később visszajött, s jelenleg Tel-Avivban él. Nyolc hónappal ezelőtt két fiát is „kiajánlotta” az országból, akik azóta szintén Tel-Avivban tartózkodnak. […] Jelenleg Faragó Miklós felesége és öccse teljhatalommal rendelkeznek a Világvárosi Regényekkel, és sok ezer példányban szállítják ki ezt a regényirodalmat Tel-Avivba, hadd legyen a kimenekült zsidóságnak megfelelő szellemi tápláléka magyar nyelven. […] Felhívjuk tehát a Nemzeti Bank figyelmét arra, hogy Faragó Miklós a Világvárosi Regények sok ezreit szállítja ki Tel-Avivba anélkül, hogy ezért a Nemzeti Bank valutát látna. Kérjük az illetékeseket, vizsgálják felül a Világvárosi Regények sötét és zavaros ügyét, és vonják vissza a lapengedélyt [sic!] a lehető legrövidebb időn belül.

A kiadó mégsem állt le, egészen addig működött, amíg a zsidók súlyosbodó helyzete lehetetlenné tette a folytatást. A második világháború végét Faragó Miklós írók és értelmiségiek társaságában a magyar honvédség munkaszolgálatosaként vészelte át. A Világvárosi Regények magyarországi története lezárult.

A Filléres regény Erec-Izraelben

1939-ben Faragó Miklós a két fiával alijázott, segített nekik a kiadó beindításában, majd 1940-ben visszatért feleségéhez Magyarországra. Felesége a holokauszt áldozata lett, Faragó Miklós 1947-ben tért vissza Erec-Izraelbe.

Az alija előtt a Faragó család ládába csomagolta a kiadónál addig megjelent füzetek példányait néhány borítóklisével együtt, majd postára adta, hogy ha lehetséges, Erec-Izraelben újra kiadják a füzeteket. A család semmit nem tudott sem az ereci irodalmi helyzetről, sem a könyvpiacról.

Megérkezésük után felkeresték Avigdor Hameirit, akinek hírét már Magyarországon hallották, és felkérték, legyen a magyar füzeteket héberül megjelentető, majdani nevén Filléres regény kiadójának szerkesztője. Hameiri ideológiai okból és megélhetési gondjai miatt elfogadta az ajánlatot. Lelkesen fogadta a magyar füzetek héber kiadásának ötletét. A népszerű irodalom héber nyelvű kiadásáról a Filléres regény első füzetének (Rejtő Jenő: A halál fia) bevezetőjében írt.

A Filléres regény megmutatja, hogy nem csupán az ocsmány szennyirodalom (Schundliteratur) lehet lebilincselő, és nem minden bűnügyi történet és kalandregény szemét.

Ennek a szemléletnek főbb tételeit Hameiri már évekkel korábban, egy 1931-ben kiadott levelében kifejtette, amely az első héber nyelvű detektívtörténeteket kiadó sorozat (Detektív könyvtár) első füzetének bevezetőjeként jelent meg.

Hameiri csak rövid ideig működött a kiadó szerkesztőjeként. A Faragó testvérek kezdetben rászorultak a munkájára, de miután megtanultak héberül, úgy látták, hogy Hameiri nem felel meg az elképzeléseiknek. A Faragó testvérek a héber köznyelvhez közelítve egyszerűsíteni kívánták a fordítások nyelvét, és Hameiri stílusát túl irodalminak találták. Végül Faragó István látta el a szerkesztői munkát, de Hameiri neve továbbra is megjelent a füzeteken, hol korrektorként, hol irodalmi tanácsadóként, hol szerkesztőként. Hameiri ismert volt a jisuvban, és a Faragó testvérek arra számítottak, hogy neve legitimálja a füzeteket, és népszerűsíti a kiadót.

A füzetek nyomtatása és tipográfiája

A füzeteket a Faragó testvérek maguk nyomtatták, korábban egy bécsi nyomdaipari iskolában sajátították el a nyomdászmesterséget. A nyomdában, ahol elvégezték a szedést, nyomdagépet béreltek, és maguk végezték a tördelést s a nyomtatást. Így csökkenthették a nyomdaköltséget.

A második világháború idején fellépő papírhiány miatt a hatóságok korlátozták a papírellátást. Virágzott a feketepiac, a Faragó testvérek is feketén szerezték be a szükséges papírmennyiséget.

A Filléres regény füzeteinek terjedelme kezdetben, ahogy Magyarországon is, hatvannégy oldal volt, de a második világháború alatti papírhiány miatt a terjedelmet először negyvennyolc, majd harminckét oldalra csökkentették, és ez a későbbiekben sem változott. A terjedelemcsökkentés megváltoztatta a szöveg tipográfiáját is. A helytakarékosság miatt bekezdések összevonásával vagy kisebb sorközzel tovább tömörítették a szöveget. A Faragó testvérek az eredeti, fordításra leadott magyar szöveget is lerövidítették.

Az új sorozat: Tollhegy

1952-ben a füzetek borítóján a Filléres regény sorozatcím Tollhegyre változott. A címváltoztatás szokatlan, hiszen ritkán fordul elő, hogy egy ismert és sikeres sorozatcímet megváltoztassanak, de kényszerűségből új sorozatcímet kellett választaniuk.

A háború utáni gazdasági megszorítások idején ismét papírhiány volt, a papírbeszerzést megszigorították, de a hetilapoknak továbbra is engedélyezték az igényelt papírmennyiséget. A kiadó igazodott a feltételekhez, és hetilapként kívánta folytatni az egyébként is hetente megjelenő füzeteket. A Belügyminisztérium illetékesei szerint viszont a Filléres regény cím nem illik hetilaphoz, ezért a sorozatcímet Tollhegyre változtatták.

A sorozat hetilapformájához a füzetekben állandó rovatokat kellett indítani: viccekkel, rejtvényekkel, anekdotákkal és hasonló rovatokkal egészítették ki a törzsszöveget (keresztrejtvények és reklámok már a korábbi számokban is megjelentek). A hatóságok nyomására, kényszerűségből indították a rovatokat. A sorozatcím-változás óta például keretbe foglalt vicc is megjelent minden füzet közepén. A kiadvány terjedelme nem változott, és hogy a főszöveg ne legyen rövidebb, az előírt kiegészítéseket a borító belső oldalára nyomtatták már a Tollhegy első füzetében is.

A füzetek terjesztése

Az első füzeteket háromezer példányban adták ki. A második világháború elején a példányszám ezernégyszázra csökkent, igaz, még a háború alatt újra elérték az eredeti példányszámot. Bizonyos időszakokban a példányszám négy-ötezer lehetett – talán még több is.

A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a füzetek olvasótábora ennél is nagyobb volt. Köztudomású, hogy a népszerű irodalom általában kézről kézre jár, sokkal inkább, mint a kanonizált irodalom, így minden egyes példányt többen is olvasnak. A példányok vagy közvetlenül, kézről kézre jutnak el az olvasókhoz, vagy a könyvesboltokon és újságosbódékon keresztül, ahol a megvásárolt és elolvasott példányok kedvezményes áron becserélhetők az új számokra. A Filléres regény egykori olvasóitól hallottam, hogy fiatal korukban így olvasták a barátaikkal együtt a füzeteket.

Kezdetben a füzetek tíz milbe kerültek, és az ár az 1941-es 119. számú füzetig nem változott, majd a gazdasági helyzet és a kiadó fenntartási költségei miatt folyamatosan emelkedett. Időről időre új, naprakész árat ragasztottak a borítókon a régi árakra. Az ár a Filléres regény, illetve Tollhegy köremblémájába, a magyarországi embléma héber változatába került.

Idegen nyelvű kiadványok

Faragó Miklós 1950 körül elkezdte a magyar nyelvű sorozat újbóli kiadását; a füzetek 1972-ig folyamatosan megjelentek. 1956 után Izraelből terjesztették a magyar nyelvű füzeteket. A Faragó testvérek kísérletet tettek arra, hogy a sorozat darabjait különböző nyelveken (románul, lengyelül, németül és angolul) is megjelentessék, arab kiadásra is előkészületeket tettek, de a terv nem valósult meg.

A Filléres regény kiadójának további sorozatai

Az évek során a kiadó fenntartása és további működése érdekében a Faragó testvérek más sorozatok kiadását is tervezték a Filléres regény és a Tollhegy mellett.

Az ötvenes évek végén egyrészt szűkült a vásárlók köre, másrészt megnőtt az érdeklődés a vadnyugati történetek iránt. A Faragó testvérek elkezdték a vadnyugati füzetek kiadását Új sorozat címen. A sorozat formátuma a többi füzetnél nagyobb, 15 × 21 centiméter volt. Az Új sorozat darabjai eleinte kéthetente jelentek meg, a legnagyobb kereslet idején pedig hetente. A sorozatban összesen nyolcvankilenc füzetet adtak ki. A borítón a történet címe mellett, a Filléres regény és a Tollhegy kiadványainak jól ismert mintájára, köremblémába foglalták a sorozatcímet, közepén a füzet árával. A hátsó borító szövege és karikatúrája a sorozatok rokonságára emlékeztetett, és a Tollhegyet az Új sorozat kisebb, de idősebb és hírneves testvéreként reklámozta. A sikernek köszönhetően több izraeli kiadó utánozta a vadnyugati történetek sorozatot.

A kiadó a női olvasókat a Kör sorozat romantikus történeteivel kívánta meghódítani. A Faragó testvérek elmondása szerint a True stories című angol sorozat mintája lebegett a szemük előtt, de a Kör sorozat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a kiadása meg is szűnt néhány (talán négy) füzet után.

Közvetlenül a kiadó megszűnése előtt, a fennmaradás utolsó kísérleteként a Faragó testvérek kiadták Rafi Cur kalandjait. A fiktív alak, Rafi Cur izraeli sportoló, bajnokságokon indul mindenféle sportágban, szeretné megnyerni az ötvenmillió dolláros díjat, és a pénzből olimpiai stadiont építeni Izraelben. A sorozat történeteit Abádi Ervin írta Izraelben magyarul. Abádi író, újságíró és grafikus, a magyar nyelvű izraeli hetilap, A Hét Tükre szerkesztője volt. Történeteit a Filléres regény fordítói ültették át héberre. A Rafi Cur kalandjainak megírását a Faragó testvérek kezdeményezték. Gyerekkorukban magyarul olvasták a Mister Herkules hasonló történeteit. Herkules, a sorozat sportoló hőse amerikai bajnokságokon indult. A Faragó testvérek Abádi Ervint kérték fel, hogy hasonló sorozatot írjon egy izraeli sportolóról. Nagy vonalakban elmondták neki a cselekményt, és Abádi megírta a történeteket. A füzeteken nem tüntették föl a szerző nevét, hogy az olvasók azt higgyék, a történeteket héberül írták. A Rafi Cur kalandjainak nem volt túl nagy sikere, ezért alig húsz füzet után meg is szűnt.

Versenytársak és utánzók

A kiadó sikere másokat is arra ösztönzött, hogy próbálkozzanak népszerű irodalom kiadásával. Néhányan a Filléres regény formátumának utánzására tettek kísérletet. A Faragó testvérek a saját füzeteik lapjain az olvasóknak szóló figyelmeztetésekkel igyekeztek felvenni a harcot az utánzókkal.

A formátum utánzásával valószínűleg a Filléres regény olvasóit kívánták elcsábítani, sőt az eredeti látszatával megtéveszteni. De az is lehetséges, hogy a Filléres regény formátuma vált ennek az irodalmi műfajnak a modelljévé, és a sorozattervet az utánzók egy része a műfajjal azonosította. Tény, hogy a többi kiadó hasonló kiadványai a Filléres regény megszűnte után is megjelentek, amikor már nem lehetett szó vetélkedésről.

Az évek során a filléres regény formátumú és terjedelmű kiadvány a népszerű regényt vagy novellát jelentette, sőt a „filléres” jelző önmagában is ezt a műfajt jelölte. A kiadó megszűnése után még évekig használták ezeket a fogalmakat ebben az értelemben.

A kiadó megszűnését követő években újra felbukkant néhány ott megjelent történet. Az 1965–1966-ban Izraelben kiadott zsebkönyvekbe bekerült a Filléres regény néhány írása, sőt a Nyugat csillaga ismét közölt a vadnyugati történetekből.

A „magyar korszak” Erecben

Eleinte a Filléres regény minden füzetét magyarból fordították. Néhány szerző nevét változtatás nélkül meghagyták, néhányat megváltoztattak (például Ákos Miklós nevéből Ákos Niki lett), másoknak angolos vagy franciás hangzású álnevet adtak, például King H. Milford, Hamilton McCarrey, Irving Baxter, Jean-Paul Goben vagy Charle Lamartine. Mindezt azért, mert a Faragó testvérek szerint nem lehet héber nyelvű sorozatot magyar szerzőnevekkel kiadni. A későbbiekben héber álnevek alatt is megjelentek történetek.

A legtöbb esetben a szerzőnevek megváltoztatása együtt járt a szereplők és a helyszínek névváltoztatásával. A névadást nem bízták a fordítókra, hanem még mielőtt fordításra átadták volna, beírták a magyar szövegbe. A névadás nem volt egységes. Például Juhász Lajos történetei Jean-Paul Goben vagy Irving Baxter néven jelentek meg héberül, de ezeket a neveket más magyar írók is használták. Johann Freitag néven Halász Péter és Gergely Márta is közölt történetet, de saját nevükön is kiadták írásaikat, ez időnként a Faragó testvéreket is megzavarta, néhány füzet borítóján és belső címlapján a szerző neve nem azonos. Az egyik kötet borítóján: Jean-Paul Goben, Börtön luxuskivitelben; belső címlapján: Irving Baxter, Börtön luxuskivitelben; a történet szerzője Juhász Lajos. A fejetlenségre az a füzet a legjobb példa, amely Jichak Schnitzer állítólagos héber szerző nevével jelent meg (a borítón és a belső címlapon is), de a kötetnek fordítója is van, M. Nimrod.

A magyar szerzők közül sokan zsidók voltak, például Rejtő Jenő, aki a francia idegenlégióban szolgált. P. Howard álnéven megjelent kalandregényeinek máig nagy olvasótábora van. 1943-ban munkaszolgálatosként pusztult el.

Eredeti és eredetinek álcázott irodalom

Ereci indulásakor a kiadó helyi, illetve külföldön élő héber nyelvű írókat szeretett volna bevonni a Filléres regény sorozat munkálataiba. A 3. számú füzet végén ismertették a Tenger egerei című következő füzetet Hameiri tollából. A kiadó örömmel közölte az olvasókkal, hogy az ismert író felajánlotta számukra munkáját.

A Faragó testvérek próbálkoztak eredeti héber nyelvű irodalom kiadásával. Több fiatal íróval is kapcsolatba léptek – Aharon Amirral, Medad Schiff-fel, Dan Ben-Amoccal –, és buzdították őket, írjanak új műveket a kiadónak. De ezek a kezdeményezések vagy nem valósultak meg, vagy az elkészült művek nem feleltek meg a testvérek elvárásainak. A Filléres regény sorozatban az egyetlen héberül írt mű Hameiri írása, a Tenger egerei.

Valójában Hameiri műve sem felelt meg a kiadó igényeinek. Mivel héberül íródott, tartalmát a költő Cvi Barmeir tolmácsolta magyarul a Faragó testvéreknek. Úgy találták, hogy a történetre nincs szükségük, de már túl késő volt: a füzet a nyomdában volt, sőt a megjelenését előre beharangozták.

Az évek során Erec minden részéről érkeztek a kiadóba az olvasók kéziratai, de a Faragó testvérek szerint „nem voltak elég jók”, és valamennyit visszaküldték a feladóknak. De nem mondtak le az eredeti művekről, és mivel nem jutottak megfelelő eredeti írásokhoz, az áleredeti irodalmat választották. A sorozatot „eredeti izraeli” szövegekkel kívánták változatosabbá tenni. Ösztönösen megérezhették, hogy az „eredeti” füzetek kiadása megfelel az olvasóközönség igényeinek, és a különböző műfajú „eredeti” művek hozzájárulnak a kiadó hírnevéhez.

Az eredeti műveknek álcázott szövegek mögött magyar szerzők rejtőztek. A Faragó testvérek kitalálták a héber szerzőt, Jichak Schnitzert, ezeknek a műveknek az íróját, az Izrael Askelon név pedig több mű fordítóját jelölte. Mindkét név a Faragó családhoz kapcsolódik. Schnitzernek hívták a Faragó testvérek nagyapját, mielőtt magyarosította a nevét, és a menekültekkel, köztük a Faragó testvérekkel érkező hajó Askelonban kötött ki.

Faragó István felelt a magyar történetek héber átdolgozásáért. Miután már tapasztalt szerkesztő lett, és Izrael Askelon álnéven több történetet lefordított, a szövegeket ő dolgozta át „eredetivé”. A Magyarországon játszódó történeteket helyi környezetbe helyezte, a szereplők és a helyszínek nevén kívül további részleteket is megváltoztatott.

A kiadó a Rafi Cur kalandjai sorozatot is eredeti irodalomnak álcázta. A történeteket Abádi Ervin írta magyarul. Mindkét esetben a magyar szöveget fordították le héberre. A művek eredetileg vagy magyarul olvasó közönségnek íródtak, vagy Abádi eleve izraeli, héberül olvasó közönségnek írta a történeteket.

Angolból fordított történetek

A második világháború alatt a Faragó testvérek magyar nyelvű készlete megcsappant, Magyarországgal a postai összeköttetés megszakadt, nem érkeztek újabb füzetek (1940–1941-ig apjuk látta el őket utánpótlással). A kiadó a magyarból fordított írások helyett angolból fordított műveket közölt. A Faragó testvérek elbeszélése szerint vég nélkül találtak és könnyen beszerezhettek már korábban olvasott, számukra megfelelő angol nyelvű szöveget.

Antológiákból és füzetes kiadványokból választották ki a nekik megfelelő írásokat. A kiadó működését végigkísérte az angolból és magyarból fordított művek kiadása.

Ahogy a kiadó átállt a magyar szövegek fordításáról részben angol szövegek fordítására, megváltozott a fordítógárda. A magyar szövegeket Hameiri, az újságíró David Giladi és Barkay Mordechai fordította, s természetesen Faragó István – miután megtanult héberül, és a füzetek szerkesztését is átvette. Angolból az író, költő és fordító Aharon Amir (állandó álnevén A. Uzrad) és az író Benjamin Tammuz fordított.

A Filléres regény sorozat témája és tartalma

A Filléres regény történeteinek sem témája, sem zsánere vagy tartalma nem egységes. A történeteket öt fontosabb csoportba sorolhatjuk: romantikus és bűnügyi történetek, kalandregények, vadnyugati és sporttörténetek. Valamennyi történettípusban dominált a romantikus szál, ez volt mindig a meghatározó motívum.

Ha a történetekben volt is erotika, visszafogottan jelentkezett. Működésének utolsó éveiben a kiadó erotikus történetekkel bővítette a kínálatot, de mindez csak óvatos kísérlet volt. Hasonlítsuk össze például Irving Baxter regényének régi és új fordítását. „A bájos, aranyló sörényű hivatalnoknő belépett a szobába” (Fiút keresünk, Filléres regény, 237) – „A szőke titkárnő testhez simuló ruhában, macskamozgással, fenekét riszálva sietett elé” (Cuki fiú kerestetik, Tollhegy, 409).

A romantikus történetek városi környezetben játszódnak (falusi tanyát vagy rejtélyes kastélyt nem találunk a helyszínek között). A nemi erkölcs puritán: nincsen szexuális kapcsolat az esküvő előtt, s a férfiak és nők közti testi érintkezés korlátozott (csók, ölelés, simogatás, és ha a szöveg sugallja is a szexuális kapcsolatot, nem ír róla). Az erkölcsöt kettős mércével mérik: a férfi létesíthet a házasság előtt szexuális kapcsolatot anélkül, hogy alkalmatlanná válna az „erkölcsös férj” szerepére. A férfi egy általában „művésznő” néven említett céda (de nem prostituált) nővel tart kapcsolatot (amit a szöveg természetesen csak sugall), aki pénzt vagy ajándékokat kap a férfitól a nyújtott szolgáltatásért cserébe. Amint a „szolid nő” feltűnik a színen, a céda nő kilép a főhős életéből és a történetből, így a férfi készen áll a „tiszta” szerelemre és a házasságra.

A Filléres regény sorozat romantikus történeteinek cselekménye néhány bevett sémát követ. Az „anyagi csődtörténet” – sémája például:

1. A főhős anyagi nehézségekkel küzd, sem pénze, sem munkája.

2. A főhős már-már kétségbeesik, amikor felcsillan a remény, hogy kikerülhet szorult helyzetéből.

3a Egy lány vagy nő lép a színre (ez megtörténhet korábban vagy a következő lépés után). 3b A főhős éppen kimászna a csődből, amikor új nehézséggel kell szembenéznie, esetleg régi gondjai súlyosbodnak.

4. A főhős leküzdi a nehézségeket, és tartós kapcsolatra lép a lánnyal (a történet végén összeházasodnak, vagy egyértelmű, hogy ez fog történni).

A Filléres regény legtöbb bűnügyi története a bűnözőt és a bűntényt a történet elején mutatja be. A folytatásban a bűnözőt elfogják, de szökni próbál. Ennek a cselekményszövésnek valószínűleg az az oka, hogy a történetek szerzője, Juhász Lajos maga is bűnöző volt, mielőtt felcsapott volna írónak.

Az izraeli író és komikus, Dan Ben-Amoc paródiája kidomborítja a Filléres regény történeteinek két jellemzőjét: a történetek magyar jellegét és a zavaros (romantikus) cselekményt.

Dan Ben-Amoc, Mit hogyan csináljunk?

A Filléres regény, 1962

A hosszú vörös limuzin megállt Rákos Igen herceg gyönyörű palotája előtt. A gyakorlott szem azonnal láthatta, hogy egy Rolls-Royce az, a legújabb szériából. A limuzin ajtaját az elegáns uniformisban szolgálatot teljesítő Fiden, a fiatal és jóképű kapus nyitotta ki.

– Köszönöm. Maga új itt? – kérdezte a csoda szép Migen hercegnő, amint elment mellette, és kíváncsian a férfi lebarnult arcának nemes vonásaira pillantott.

– Igen, nagyságos asszonyom! – válaszolt a fiatal Fiden, és a kék szemébe fúrta a tekintetét.

„Vagy úgy, nem ismert meg…” – gondolta Fiden, miközben a hercegnő távolodott. Gyerekkorára gondolt, azokra az időkre, amikor beszökött a palota kertjébe, hogy az apjával, Igennel játszó vidám Migent láthassa.

Megjegyzés: az effajta történetekben mindig szerephez jut a gazdag és kövér bankár (Rákos Igen), aki kikezd a szép, bár szegény titkárnőjével. A folytatáshoz jól jön, ha fegyveres rablást követnek el Rákos Igen palotája ellen. A hűséges Fiden megmenti az értékeket, sőt Migen hercegnőt is (mondanunk sem kell, hogy a betörőket is elkapja). Migen hercegnőt elveszi feleségül, bosszút áll ezzel Migen apján, Igen bankáron, aki kirúgta a titkárnőjét – mint kiderül, Fiden húgát –, és a történet végén azt is megtudjuk, hogy Fiden igazi neve Fligen, és nem más, mint Igen herceg törvénytelen fia.

A paródia a műfaj szabályainak megfelelően szélsőségesen túloz, de valószínűleg tükrözi a Filléres regény-történetek izraeli fogadtatását (különösen az első időkben, amikor a történetek magyar jellege feltűnőbb volt).

A kiadó fordítói és szerkesztői gyakorlata

A kiadó fordítói gyakorlata két elven alapult: a teljes szöveg fordítása rövidítések és kihagyások nélkül; egyszerű és olvasmányos nyelvhasználat, a költői képek mellőzése. A fordításokat eleinte Hameiri, később Faragó István ellenőrizte és vetette össze az eredetivel.

A héber nyelvű füzetek harminckét oldalra korlátozott terjedelme a szövegek rövidítésével járt. A teljes szöveg fordításához ragaszkodtak, de a fordító nem az eredeti, hanem a kiadóban már meghúzott szöveget kapta meg, a magyar szövegeket Faragó István, az angol szövegeket a két testvér együtt rövidítette. A fordító saját elhatározásából nem hagyhatott ki részeket, még egy-egy szót sem. A Filléres regény füzeteinek második kiadásában is Faragó István végezte a javításokat, rövidítéseket, és nem a fordítók.

Ahogy a testvérek magyar nyelvű készlete apadt, a korábban megjelent füzeteket ismét kiadták. Úgy gondolták, hogy az első kiadás óta megváltozott az olvasóközönség, és az új olvasók nem ismerik a régi történeteket. A Faragó testvérek elégedetlenek voltak a korábbi, irodalmi igényű fordítással, ezért a második kiadáshoz új fordítókat kerestek. Faragó István, miután sok energiát fektetett a héber nyelv elsajátításába, szerkesztette a fordítást. Előfordult, hogy vitába keveredett a fordítókkal. Jelszava az volt: „Amit én nem értek, az olvasó sem fogja érteni.” A fordítókkal együtt nézte át a fordított szöveget, és javítást kért tőlük ott, ahol a szöveget túl irodalminak találta (Faragó mindent megtett, hogy a fordítókat meggyőzze, és időről időre meg is tudott egyezni velük).

A Faragó testvérek két fő szempontot követtek az új fordításokban: modernizálták az elavult szavakat, egyszerűsítették a nyelvet.

Ez a két szempont és az olvasást könnyítő héber írásmód, ha nem is mindig, de jól felismerhető az új fordításokban. Néha – a kiadói elképzeléssel szemben – az új fordítások nyelvi színvonala egyenetlen, vagy sikertelenül próbáltak megszabadulni a színvonalasabb nyelvtől. Ilyen nagyságrendben minden bizonnyal a Filléres regény kiadója elsőként kezdte a korábbi héber fordítások modernizálását, és megelőzte a héberre fordított kanonizált irodalmat megjelentető kiadókat.

Az angol szövegekbe a Faragó testvérek rendkívüli változtatásokkal is belenyúltak. A tömörített terjedelemhez igazítva rövidítették a szöveget, de angolul írt betétekkel is megtoldották. A fordítóhoz ez a „javított” szöveg került, ezt kellett lefordítania anélkül, hogy kihagyna belőle vagy bármit hozzátenne.

A történeteknek gyakran hatásvadász címük volt; ez a Hameiri-féle gyakorlat nem változott. Még az is előfordult időnként, hogy az új fordítás címe a korábbinál jobban hangzott. Például A kiváló ötlet (Filléres regény, 144) az új fordításban Gazdagodj okosan(Tollhegy, 223) címen jelent meg.

A kiadó a Filléres regény sorozatról

A Filléres regény sorozat kezdetétől a kiadó arra törekedett, hogy minél sikeresebben reklámozza a füzeteket. Nagy plakátokon népszerűsítették a kiadót, vagy adtak hírt egy-egy új füzet megjelenéséről. A plakátokat Tel-Aviv különböző pontjain és az üzletekben ragasztották ki a tulajdonossal kötött megegyezés után.

A sorozat újabb darabjait leginkább a már megjelent füzetekben reklámozták, hogy felkeltsék az olvasók érdeklődését, és hogy az újabb számokat is megvásárolják. Az utolsó füzetekben megjelent karikatúrák a Filléres regény kiadót reklámozták, és a többi sorozatára hívták fel a figyelmet.

A kiadó mindvégig piacérdekeltségű szerveket próbált rávenni arra, hogy termékeiket a sorozat füzeteiben hirdessék, hangsúlyozták a kiadványok széles körű terjesztését, és azt, hogy egy-egy példány több olvasóhoz is eljut. A különböző szervekkel folytatott levélváltásban a kiadó megpróbálta rávenni a címzetteket, hogy vegyék a sorozatot, vásároljanak hirdetési felületet a füzetekben, járuljanak hozzá a papírköltséghez. Az irodalmi értékű ponyva kiadójaként és az izraeli héber nyelvű kultúra terjesztőjeként mutatkoztak be. Bár ezek az ismertetők piaci érdekből és a fennmaradásért vívott küzdelemben születtek, nem vonhatjuk kétségbe, hogy a kiadó munkatársai valóban hittek bennük.

A Könyvkiadók Egyesületének 1949. június 22-én küldött felvételkérő levelében a kiadó azt a reményét fejezte ki, hogy részesül az egyesület tagságának fenntartott támogatásból, amiből a papírköltségét fedezheti. (A Filléres regény kiadóját felvették az egyesület tagjai közé.) A levél tükrözi a kiadó álláspontját a kiadásában megjelent irodalomról is.

Faragó András és Faragó István levele a Könyvkiadók Egyesületének, 1949. június 22.

Tisztelt Könyvkiadók Egyesülete!

[…] Munkánk jellemzésére legyen szabad megjegyeznünk, hogy a Filléres regény elősegítette a „szennyirodalom” eltűnését a könyvpiacról, alacsony árával és a népszerű formátummal a primitív és olcsó irodalomra vágyó olvasóknak megfelelő, magas színvonalú, szórakoztató irodalmat nyújtott. Működésünket a héber könyv ügyét kezelő állami albizottság annak idején azzal ismerte el, hogy a világháború alatt biztosította számunkra a szükséges papírmennyiséget, ezzel lehetővé tette az akkori nehéz időkben is kiadványaink megjelentetését.

Kérésünk meghallgatásának reményében maradunk kiváló tisztelettel az alulírottak:

Faragó András, Faragó István

Összefoglalás

A Filléres regény kiadója mindvégig ponyvairodalmat megjelentető kiadónak tartotta magát, és mindvégig küzdött ezért a pozícióért. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy sikeresen megtartotta központi helyét a héber irodalomban. A füzetek formátumával és tipográfiájával, tartalmában pedig főként a vadnyugati és a romantikus történetekkel modellt teremtett a későbbi utánzóknak.

A Filléres regény erec-izraeli sikere nem volt véletlen: a történelmi körülményeknek és a héber irodalom 20. század közepe körüli (államalapítás előtti és utáni) helyzetének is köszönhető. Hozzá kell tennem, hogy a kiadó betörése a héber irodalomba sorozatos véletlenek eredménye volt. A kiadó magyarországi létrejötte és története független volt az erec-izraeli irodalom helyzetétől, a Faragó család alijájára pedig a magyarországi politikai és társadalmi körülmények miatt került sor. A Faragó testvérek elmondása szerint semmit nem tudtak az ereci irodalmi életről, és a magyar füzetek héber megjelentetése zsákbamacska volt.

A magyar írások eredetihez hasonló formában, de héber köntösben való átültetése a héber irodalomba anélkül történt, hogy felmérték volna a kiadványok esélyét az akkori erec-izraeli piacon. De a Filléres regény megjelenésekor a héber irodalomban nem létezett ez a műfaj, ezt az űrt töltötték be a ponyvafüzetek. A kiadó sikerét az is elősegítette, hogy megfelelő készlete volt a sorozat folyamatos megjelentetésére, így nem függött a helyi szerzőktől.

A Filléres regény kiadójának fordítói tevékenysége kapcsolatot teremtett a héber és a magyar, illetve a héber és az angol nyelvű irodalom között (az angolból fordított szövegek zöme amerikai irodalom volt). Ebben az időszakban alig fordítottak jelentős magyar irodalmi művet héberre, ezért a népszerű irodalom művein keresztül alakult ki az igazi kapcsolat a héber és a magyar irodalom között.

A héber és a magyar irodalom közti néhány, de jelentős további kapcsolat a kiadó számára lefordított népszerű irodalom fordítóin keresztül jött létre. Kiemelkedik közülük az író és költő Hameiri, aki többek között a magyar nemzeti költő, Petőfi Sándor verseit fordította héberre. Feuerstein Emil fordította Molnár Ferenc novelláit és a Filléres regény néhány füzetét is. A leghíresebb és legnépszerűbb magyar irodalmi mű minden kétséget kizáróan Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című ifjúsági regénye volt. Molnár könyvét a Filléres regény fordítói, Rut Katz és Saul Kanzler ültették át héberre. A könyvet később Mordechai Barkay is lefordította, aki M. Barkay néven dolgozott a kiadó számára. Szenes Hanna apjának, Szenes Bélának Csibi című ifjúsági regényét Hameiri fordította héberre.

A kiadó olyan nagyságrendben folytatott fordítói tevékenységet, hogy bátran állíthatjuk, ez volt a legnagyobb vállalkozás a héberre fordítás történetében. A kiadó a Filléres regény és a Tollhegy sorozatban több mint hétszáz füzetet jelentetett meg, nagyrészt kétféle fordításban, és számos füzetet a többi sorozatban. A kiadónak készült fordítások száma eléri az ezret.

A fordítók között olyanok is voltak, akik az eredeti vagy fordított kanonizált irodalom területén is működtek. Például Aharon Amir fordította egy időben a népszerű angol irodalom nagy részét, majd az angol kanonizált irodalom műveit héberre.

Hangsúlyoznom kell a Faragó testvérek kiadói tevékenységének szakszerűségét. A fordítások minden részletére kiterjedő figyelmük, a kiadói munkálatok minden fázisának szigorú felügyelete a kanonizált irodalom kiadóinak gyakorlatát követte. A kiadó volt a Faragó testvérek egyedüli bevételi forrása, komolyan vették a munkát, és felelősnek érezték magukat a népszerű irodalom magas színvonalú kiadásáért a héberül olvasó közönség számára.

Amikor a füzetek terjesztési köre szűkült, a kiadó nem tudta a két Faragó családot eltartani, s 1961-ben megszűnt. A testvérek már az utolsó években sejtették a válságot, ezért új sorozatok kiadásával próbálkoztak, de sikertelenül.

A Faragó testvérek szerint két ok vezetett a Filléres regény terjesztési nehézségeihez. Az egyik, hogy a sorozat sikere nyomán megjelentek az utánzók, elárasztották a piacot filléres regényekkel (főképp vadnyugati történetekkel), és lekötötték a korábban hozzájuk szokott közönség jelentős részét. A másik ok, hogy 1961 körül indult virágzásnak a pornográf irodalom, és a Faragó testvérek nem akartak csatasorba állni, nem vállalták a versenyt ezekkel a művekkel. Véleményük szerint a silány írások csorbították volna a füzetek hírnevét, és rontották volna a kiadványaik kedvező visszhangját.

Lehetséges, hogy bizonyos mértékben épp a Filléres regény sikere okozta a kiadó bukását, hiszen a siker vonzotta az utánzókat és a versenytársakat, a piac pedig a megnövekedett kínálathoz kicsinek bizonyult. Tény azonban, hogy egyik versenytárs működése sem tartott sokáig, és egyikük sem tudta megismételni a Filléres regény sikerét. A közönségízlés is változott, az olvasók a ponyvairodalom más műfajai felé fordultak, ez is közrejátszott abban, hogy lezárult a „filléres regény fejezet” a héber-izraeli kultúrában.

A Filléres regény kiadójáról szóló tanulmány írása idején találkoztam Faragó Istvánnal és Andrással, akiktől sok fontos információt kaptam magyarországi és izraeli működésükről. Beszéltem Faragó István feleségével, Irénnel (Rebeka), Faragó András feleségével, Mariannal (Miriam) és Gabriel Faragóval, István fiával. Faragó Andrást, apám barátját még gyerekkoromból ismertem, és az ő közvetítésével jutottam el a család többi tagjához.

A családtagok több olyan dokumentumot is rendelkezésemre bocsátottak, amely a munkámat segítette, és régóta őrzött magángyűjteményemre, a Filléres regény sorozat füzeteire is támaszkodhattam. Többekkel találkoztam, akik más-más minőségben – magyar vagy angol szövegek fordítóiként – részt vettek a kiadó izraeli működésében, és azokkal is, akik egykor a füzetek olvasói voltak.

Valamennyiüknek köszönöm, hogy időt szántak rám, és hozzájárultak a tanulmány írásához.

A Kesher című folyóirat 26. számában (1999. november) megjelent cikk rövidített változata.

Megjelent az Útközben című honlapon, köszönjük a cfati Emlékmúzeum hozzájárulását az újraközléshez.

Héberből fordította Kónya Judit

Fotók: magántulajdon

---

A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject

A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com