– Tudsz fordítani ukránra? – kérdezem a szakállas fickót a záhonyi vasútállomáson.
– English, please – mondja elnézést kérő mosollyal, – vagy esetleg héber – teszi hozzá kacsintva, az esélytelenek biztonságával.
Legnagyobb meglepetésére héberre váltok, ő pedig fordít a velem egy vonattal Csapról érkezett két ukrán zsidó fickónak, akiknek megígértem, hogy eljuttatom őket Pestre a Szochnuthoz. Mindenki elégedett, a két fickó elmegy a vonat indulásáig némi élelem után nézni. A szakállas most hozzám fordul.
– Honnan tudsz ivritül?
– Izraeli vagyok.
– Mit keresel itt?
– Fotóriporter vagyok. Ungváron voltam dolgozni. Na és te?
– A Szochnutnak önkénteskedem. Az ember ahol tud, segít.
– Hova valósi vagy?
– Karmielbe.
– Szép hely, ott él egy nagyon kedves barátom is.
– Tényleg?
– Tényleg.
– Hogy hívják?
– Frank Péter.
– Az nem lehet, ő az én barátom! – mondja, és nevet. – De persze ki mást is ismerhetne az ember Karmielben, mint Pétert – teszi hozzá.
képipari szakmunkás, gasztrogeek, a diétázás fedett-pályás bajnoka, örök ulpanista, az Izraelinfo fotó- és gasztro rovatának vezetője, a Shomrim és a Haaretz fotóriportere
