Félelem

Félelem. A vírustól, a terroristától, a diktátortól, a háborútól és még rengeteg mindentől. Gyomorszorítás, emelkedett vérnyomás. Így nem lehet létezni. Nagyon tudatosnak kéne lenni 24 órán át, hogy ne kerüljek ebbe az örvénybe, ahonnan már nehéz visszaszerezni az irányítást. Első gondolatom a tenni akarás. Vírus ellen fertőtlenítés, maszk, kézmosás. Diktátor ellen kampány, győzködés, ellenállás. Na de a terrorista ellen? Nem látom, nem tudok róla ameddig nem támad, akkor pedig már késő. Jó esetben lelövik. Na de jön a következő, most pedig szaporodnak nagyon. Tehetetlenül sírva nézem, hogy az orosz katonák bátran a felszínre engedhetik a bennük lévő mocskot. Ettől kaptak vérszemet a terroristák? Mert lehet? Mindent lehet? Győzhet végül a sötétség? Mi pedig nehezen lélegezve, remegő lábakkal fogunk élni? Nem akarom. Tenni akarok. Tudnék ölni? Szerintem igen. Már érzem is önmagamban az agressziót, a dühöt, az elnyomott állatot. Így terjed a sötétség rajtam keresztül is. Fogalmam sincs, hogy mit lehetne tenni. Talán gyermekkortól tanulni a tudatossá válást a mindannyiunkban jelen lévő állatra? Meditálni már az oviban? Talán. Vagy nem. Nem tudom.

- Hirdetés -