Terror, terror, terror TLV-ban

Fotó: képernyőkép a 13-as kereskedelmi adóról

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

„Haragszom! Tehetetlenül! Lehet, ez nem a legmegfelelőbb érzés. A tv-ben hallott szirénázást sztereóban kintről is hallom” – írtam barátaimnak az első percekben, mikor a merénylet híre eljutott hozzám.

Barátnőm hívott este fél tízkor, hogy hát nem tudom? De, jól vagyunk? És én szerencsére biztos helyen tudtam mindkét, 18 és 24 éves gyermekemet.

Az a fajta düh kerített hatalmába, mint amikor észrevettem, hogy ellopták mellőlem a táskámat. Szégyen, hogy kifogtak rajtam. Értettem, hogy nem mehetek oda, visszatekerve a filmet, puszta kezemmel, késsel, üvöltve, székkel fejbe vágva, meggátolni a merénylőt, a szerencsétlent, a hülyét, az idiótát!

Még nem hozták nyilvánosságra az áldozatok neveit, de tudom, fiatalok voltak. Gyermekeim korosztálya, akik ilyenkor, a nyárias éjszakában kiülnek a pubok rögtönzött teraszaira. Azon valamikor úgy felháborodtam, mikor Izraelbe költöztem, hogy az áldozatok neveit, fényképét, közzéteszik a hírekben, megsértve a személyiségi jogaikat. Most szorongva várom, mert itt szinte mindenki mindenkinek rokona, ismerőse. Bármi történik, a szálak hamarosan összeérnek.

- Hirdetés -

Reggelre a merénylőt, aki maga is csak 29 éves a dzsenini menekülttáborból, a biztonságiak elkapták, és tűzharcban lelőtték. Osztják, szorozzák a tv-ben, hogy miként lehetett volna megakadályozni ezt az újabb terrorcselekményt, a negyediket egy hónap leforgása alatt. A katonaság, a rendőrség már több mint egy hete különleges készültségben van. A napokban jelentették, hogy hírszerzési adatokra támaszkodva vagy tíz terrortámadást sikerült meggátolni. Bele sem gondolok, mit is jelenthet a valóságban a hírszerzési adat. Ha elegem van a szomszédomból, rámutatok, hogy ő az?

Mindenesetre ezt a tizenegyediket nem sikerült elhárítani. Lassan csordogálnak a hírek. A két áldozat 27 és 28 éves. Legalább nem a gyerekeim barátai, egy kicsivel idősebb korosztály.

Hogyan lesz ennek egyszer vége? – morfondírozok magamban. Amikor az utolsó eltévedt merénylőt nem követi újabb? Amikor véget ér, ügyefogyottá válik, senki nem támogatja, fizeti emberek mészárlását, vélt igaza, hatalma, egojának, ősemberi ösztöneinek kiélésére? Miért oly sok az arab terrorista? Ha én is gyilkolva akarnék elégtételt őseim elrabolt otthonaiért, életéért, a történelmi igazságtalanságokért, amit családom, népem/népeim elszenvedtek, akkor vérben úszna a világ (a megmaradt, békés része is).

Az emberi jogokat tessék nyitott szemmel védeni, hogy többé ne érje meg, reklámtevékenység gyanánt, megtévesztett szabadsághősöket gyilkolni küldeni.