„Azt hiszed tudod mi a demokrácia, ha nem ismered a démoszt?!“— Szókratész
A héten a Világ boldogság indexe után napvilágot látott, a The Economist által megjelentetett ez évi Világ demokrácia index is. Minderről magyar online újságokból értesültem, ahol szomorúan jegyezték meg, hogy a világ államai közt mi demokratikus értékeinket tekintve, csak az 57. helyre kerültünk.
Félve kerestem rá Izraelre, a sok elítélő ENSZ határozat, az Izraelt egyenesen apartheid államnak minősítő kritikák, egyetemi kiközösítő mozgalmak, árucikkek bojkottja után. De kellemesen meglepődhettem, mert másik hazámat, Izraelt, ugyan „hibás” demokráciaként határozták meg, olyan államok társaságában, mint az USA, Francia- és Olaszország, de mégiscsak megnyugtatóan a világ első 25 legdemokratikusabb országa közt. És ez még akkor is örömmel tölt el, ha ezt a demokráciadeficitet folyamatosan érzem, amikor még mindig parlamenti képviselők lehetnek büntetett előéletűek, vagy mert egy vallásos kisebbség hegemón, kiemelt szerepet tölthet be a közéletben, ráerőltetve babonás hiedelmei vezérelte szokásait az egész társadalmunkra. Amikor ugyanezen kisebbség átvehet különböző közigazgatási funkciókat, mint házasságkötés, válás, halálozási ügyek intézése.
Hazáim a boldogság és demokrácia indexén, nagyjából egy magasságon helyezkednek el, Izrael mindkettőben az első negyedben, sőt boldogságilag egyenesen a tizenkettedikként, míg Magyarország boldogságból az 52. helyen, és a demokratikusság szempontjából az 57-en. Egyértelmű korreláció fedezhető fel a boldogság és a demokrácia mértéke közt. Mindkét sort a skandináv országok vezetik, míg a csapathajtó itt is ott is Afganisztán.
Hazáim drága demokrácia-szkeptikus polgárai! Nincs mit tenni, akár mennyire is nehéz a demokratikus elvek megőrzése, melyben újra és újra elbukunk, de a tények azt mutatják, hogy nincs más alternatívánk a boldogulásra és a boldogságra! És ez akkor is így van, ha megismerve a démoszt, azaz a népet, megijednénk.
Hag hirut sameh! / Boldog szabadság ünnepét!
Festőművész
