Az iráni sah testvérének titkos izraeli látogatása és a Karmel-hegyi vadaspark dámvadjai

Mezopotámiai dámszarvas a Karmel-hegyi természetvédelmi területen – Fotó: Eyal Bartov / Wikipedia

Az iparosodás, az urbanizáció és a modern fegyverek megjelenése miatt a Karmel-hegyen élő medve, perzsa leopárd, szarvasfajok és ragadozó madarak a 19. század végéig kihaltak vagy eltűntek.

A parkot 1973-ban alapították. A cél olyan bibliai állatok megmentése volt, amelyeket vissza lehet engedni a természetbe, mint pl. a mezopotámiai dámvad, őz, vadkecske és a keselyű.

A történet Abdul Raza herceg, az iráni sah testvérének titkos izraeli látogatásával kezdődött 1975-ben. A herceget az udvari vadász kísérte. A látogatás célja: egy olyan kőszáli kecskét találni, amelynek hosszabb szarva van, mint a herceg unokatestvérének gyűjteményében lévő összes szarv. A két férfi keresztül-kasul bejárta egész Izraelt egy teleszkópos puskával, de nem jártak sikerrel. Végül az Arava síkságon található Yotvatai vadasparkban találtak egy hatalmas szarvú öreg kőszáli kecskét. A kecskét feláldozták, a szarvát elvitték Iránba, és a herceg öröme végtelen volt. A szarvak ellenében a herceg felajánlott ajándékként két Mercedest, ami abban az időben egy vagyonnak számított. Avraham Jofe, a Nemzeti Parkok akkori igazgatója, a két autó helyett mezopotámiai dámvadakat kért. Abdul megígérte, hogy küldi a dámvadakat, de a kivitelezés késlekedett. 1978-ban, az iráni forradalom estéjén érkezett egy üzenet, amelyben az állt, hogy gyertek most, mert különben soha nem fogjuk tudni elvinni a dámvadakat. A célra Mike Van Grevenbroek izraeli-holland zoológust választották, akinek volt holland útlevele is. Az összes engedéllyel a zsebében Mike-nek sikerül kiválasztania két pár dámvadat. Útközben kicsúszott a szájából, hogy a küldemény Izraelbe megy. A dámvadakat elkobozták és visszaengedték a szabadba, Mike-ot pedig elűzték Iránból. Mielőtt elindult volna Teherán felé, Mike-ból kijött az izraeli hücpe, visszament a természetvédelmi területre, összeszedett négy dámvadat, és felpakolta őket a teherautójára. Amíg várt az amszterdami repülőre, az utcai harcok miatt a teheráni állatkert gondjára bízta az állatokat. Ezért cserébe elvállalta, hogy kimenti az állatkertből az oroszlánt és a tigrist, a sah-szimbólum állatait. Az elutazás előtti éjszakán a tomboló tömeg betört az állatkertbe, és megölte a két állatot, de a dámvadakat nem bántották. Másnap reggel felpakolták a dámvadakat a repülőre. Amszterdam felé útközben leszállt a gép Izraelben, és a drága szállítmányt elvitték a tel-avivi állatkertbe. Két hímet egy Németországi állatkertből kaptunk ajándékba, de útközben az egyik megölte a másikat. Az állatokat a Karmel-hegyi vadasparkba vitték, ahol megfelelő gondoskodás mellett ez az öt mezopotámiai dámvad lett a mai több száz példányból álló izraeli csordának a kezdte. 1996-óta folyamatosan engedik vissza őket a természetbe Galilea környékén.

A természetkutatók úgy vélték, hogy a mezopotámiai dámvadak teljesen kihaltak, de az 50-es évek végén egy német diák Irán észak nyugati részén, a Dez folyó mellett az állat lábnyomaira bukkant. A felfedezés nyomában a német természetvédők a természetszerető és gépkocsigyár tulajdonos Von Opel báróhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy segítsen egy zoológusokból álló küldöttség összeállításában, felkutatni a kihalófélben lévő dámvadakat Iránban. Két párt találtak, ezeket elvitték az Opel parkba. A sahhal kötött megállapodásban az állt, hogy ha több gida születik, azokat visszaviszik Iránba. A németországi reprodukciós mag és még egy pár példány Iránban, a ma több, mint 500 példányt számláló Izraelben, és a világ több állatkertjében lévő példányok alapja. Iránban utoljára 1994-ben végeztek kutatást, akkor 15 szabadon-, és néhány fogságban élő dámvadat találtak.

Nem mindegyik, a bibliai időkben itt élt állatot lehet visszahozni. Egy részük kihalt, más részüknek nincs már elég nagy terület a megélhetéshez.

A zoológusok törvénye szerint azt az állatot kell visszahozni először, amelyik utoljára tűnt el. Így hozták vissza a múlt században eltűnt mezopotámiai dámvadat, a kihalásban lévő keselyűt, őzet, és a szalamandrát.

A nagy emlősök és ragadozó madarak fontos részei a biológiai egyensúlynak.


Az írás a Múlt és Jövő oldalán is megjelent.

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.