Pár évvel ezelőtt részt vettem egy iszlám kurzuson. Az idegenvezetői tanfolyam részeként tanultunk az iszlámról, de nekem ez nem volt elég, szerettem volna többet tudni az Izraelben lévő második legnagyobb vallásról, így hallottam először az itteni cigány közösségről is.
Nagyon sok olyan muzulmán vallású etnikum létezik, akik nem arab származásúak – például a törökök vagy a perzsák –, és az izraeli muzulmánok közül sem mindenki arab származású, mint például a cserkeszek, beduinok vagy a domarik (cigányok).
Az Izraelben élő cigány közösség száma 3000 főre tehető, egy részük a Gázai övezetben, másik részük Jeruzsálem óvárosában lakik. Vallásuk az Iszlám, nyelvük arab, helytelenül sokan az arabokkal egy számba veszik őket. Arabul a domarikat Nawar-nak hívják, ami nem egy megtisztelő elnevezés, és az arabok nem is tekintik egyenrangúnak magukkal. A legtöbb ember Izraelben nem is tudja, hogy létezik itt cigány közösség, és ők maguk sem szeretnek ezzel hivalkodni, mivel félnek a helyi arab lakosság negatív, lenéző, és sokszor ellenséges hozzáállásától.
Míg az európai cigányság romának hívja magát, a közel-keleti cigányság az indiai névnél maradt: dom, magukat és a nyelvet, amit beszélnek domarinak hívják. A ROM és DOM szavak jelentése: Ember. Régebben volt egy olyan feltételezés, hogy Egyiptomból, Tzoan környékéről származnak, ezért alakult ki az, hogy héberül Coaninak, angolul Gypsynek hívják őket. A helyi cigány hagyomány szerint, ők harcosokként jöttek Szalach A-Din-nel Jeruzsálembe az Arab félszigetről, ezért muzulmán vallásúak.
A cigány nép eredetét nem lehet pontosan meghatározni, valószínűleg Észak-Nyugat Indiából származnak, és a X-XV. század környékén vándoroltak ki. Az V. században Firdausi perzsa költő az egyik költeményében 10 000 táncosról és zenészről ír, akik a Luri törzsből származnak, és a sah meghívására érkeztek Perzsiába Indiából. Az évek folyamán a cigányok két csoportra oszlottak, egy részük Európába ment, másik részük a Közel- Keletre, Szíriába, Izraelbe, Libanonba, Jordániába és Irakba vándorolt.
A modern Izrael megalakulása előtt a cigány csoportok Jaffa, Szamária és Gáza között vándoroltak, sátrakban laktak, addig, amíg le nem telepedtek. Pásztorok és mezőgazdászok voltak, valamint az Európában is ismert hagyományos foglalkozásokat űzték, mint pl. kovács, medveszelídítés, jóslás és tánc.
A jeruzsálemi cigány közösséget három nagy család alkotja: Salim, Nimer és Nuri. A közösség vezetője a Muchtár (a Vajda megfelelője), Abed Salim. Jogi helyzetük ugyanolyan mint a kelet-jeruzsálemi araboké: izraeli lakosok, izraeli személyi igazolvánnyal, de jordániai állampolgársággal rendelkeznek. Az európai közösségekhez hasonlóan itt is nagy szegénységben élnek, a lányok egyáltalán nem is jártak iskolába, a fiúgyerekeket pedig korán kivették, hogy minél korábban elmenjenek dolgozni.
Amoun Salim, az egyik domináns női alakja a közösségnek, már gyermekkorában elhatározta, hogy ő nem akarja kéregetőként tengetni az életét, általános és középiskolai tanulmányai mellett képeslapokat árult Jeruzsálem óvárosában a turistáknak. Egyetemi tanulmányai alatt egy holland zarándokszálláson dolgozott az Olajfák hegyén, ahol a munka mellett megtanult hollandul a vendégektől.
1999-ben Amoun Salim létrehozta a Domari Alapítványt egy izraeli ügyvéd segítségével – akit meglepetésként ért, hogy létezik cigány közösség az országban –, ami az első roma szervezet a Közel-Keleten, és 2005-ben Jeruzsálemben megnyitotta az első domari központot. A jeruzsálemi polgármestertől kapott pénzügyi segítséggel és szakmai képzéssel osztályokat, és tanulási központot nyitottak. A közösség gyerekei visszatértek az iskolapadhoz, és a múlttól eltérően a Muchtár, Abed Salim, nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is próbálta meggyőzni, hogy tanuljanak szakmát, és szerezzenek diplomát.
Az utóbbi években a jeruzsálemi cigány közösség nagyon nagy változásokon megy keresztül. A jeruzsálemi városháza és más izraeli intézmények, valamint belföldi és külföldi szakemberek és magánszemélyek segítségével sikerült a jeruzsálemi közösséget kiemelni a gazdasági és oktatási mocsárból, ahol eddig voltak.
Az új valóság paradoxot hozott magával, az egyik, hogy a nők megértették, ahhoz, hogy kikerüljenek a szegénységből a tanulás a kulcs. Másrészről, a tanult nők nem akarnak az alacsonyabb tanulmányi végzettséggel rendelkező közösség férfi tagjaival házasodni, így sokan hajadonok maradnak. Mindenesetre, a jeruzsálemi cigányok egy szegény, tengődő közösségéből egy tevékeny, kultúrát ápoló, zenélő és tanuló-, fejlődő közösséggé vált. Abed Salim Muchtár szerint nem valószínű, hogy lenne még a világon egy olyan cigány közösség, amely ekkora változáson ment volna keresztül, mint ők. Szeretnék megkapni az izraeli állampolgárságot, mert ahogy mondja: sokkal közelebb érzik magukat a zsidókhoz mint az arabokhoz, és azt sem tartja kizártnak, hogy a közeljövőben a közösség férfi tagjai bevonuljanak az izraeli katonaságba.
Az írás a Múlt és Jövő oldalán is megjelent.
1991-ben jöttem Izraelbe, 1997 óta idegenvezető vagyok, 2021 óta cukrász is. A két szakma tökéletesen kiegészíti egymást, az emberekhez a legrövidebb út a hasukon keresztül vezet. izrael-guide.com
