Netanjahu az ország ellenzéke

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

A Netanjahu vezette izraeli ellenzék nem a kormány ellenzéke, hanem az államé – írja pénteken Ben Caspit a Maarivban.

Egy teljes éven át nincsenek kneszet-bizottságok, etikai bizottság, állami számvevőszéki bizottság, mert nem érdekli őket a demokratikus játékban való részvétel. Minden megengedett, minden törvényes, minden eszköz kóser ahhoz, hogy Netanjahu visszatérjen a hatalomba – kezdi kemény és tényszerű felütéssel írását.

Gideon Szaár igazságügyi miniszter tévedett, amikor felemelte a lécet, és saját kezűleg megteremtette a jelenlegi válságot? Állítása szerint nem. (A telepes törvény meghosszabbítása miatt kialakult politikai válságról van szó, erről bővebben itt, a szerk.) Az államügyész-helyettes véleményére támaszkodott, aki a jövő hónaptól kezelhetetlennek vagy ellenőrizhetetlennek tartja a törvény hatályának lejárta miatt kialakult helyzetet. Négy héttel már elhalasztotta a törvény elfogadását. Úgy gondolja, hogy a törvény elfogadásának érdekében, ahogy végül az “egyenruhából az iskolapadba” (a leszerelés után járó tanulmányi ösztöndíjtámogatás) is átment, elő kellett idéznie a lángokat, és létre kellett hoznia a válságot.

De van egy kis gond: erőre kaptak a lángok, de a koalíció köntösét gyújtották fel. A másik oldalon (Bennett, Lapid, Ganz, Merav Michaeli és mások) úgy gondolják, hogy Szaár tévedett. Nem azt gondolják, hogy tárgyalásokat folytatott a Likuddal. Tudják, hogy ez egy olyan politikai hazugság, melynek van némi ténybeli alapja, (igen, Szaár rengeteg javaslatot és megkeresést kapott, még a kormány megalakulása előtt), és célja, hogy ártson Szaárnak és Új Remény pártjának. De szerintük ennek a válságnak csendben kellett volna kimúlnia. Nem kellett volna a kormány vízválasztójává tenni. Valahogy átlopni a szavazást a harmadik tartalékban.

- Hirdetés -

Kinek van igaza? Nem tudom. Szaár azzal érvel, hogy a struccpolitika nem vezet jó helyekre. Azt panaszolja, hogy nem segítettek neki egy olyan kampány létrehozásában, amely szinte szurkálta volna a Likudnikok fejét az “egyenruhából az iskolapadba” ügyhöz hasonlóan. Ferrobbant. Szaár az egyik legkörültekintőbb és legmegfontoltabb ember, aki valaha is az izraeli politikai mocsárban járt. Kiderült, hogy a hozzá hasonlók is felrobbanhatnak, és amikor ez megtörténik, az különösen látványos. (…)

A mostani fordulóban a Likud politikai álhírgyártói régóta próbálják eladni a tárgyalások kamuját, de ez eddig nem működött. Amikor kitört a júdeai és szamáriai jogi válság, ismét erőre kapott és új fénybe hozta az egész eseményt. Elvégre Szaár, ha nagyon akart volna, hétfőn csatlakozhatott volna a Likudhoz, közvetlenül a törvény bukása után. De nem akart. (…) Tény, hogy ezen a héten a Maariv a Panels Politics Institute vezette közvéleménykutatásán az Új Remény párt ismét a bejutási küszöb felett van (kicsit több szavazatot kapott, mint az előző alkalommal) – ez egyfajta csoda.

Háború folyik Izrael állam imázsáról, nem kevesebb. Történelmi napokat élünk. A kétségbeesés és a tétlenség nem opció. Aki azt tervezi, hogy elhagyja az országot, ha Netanjahu valóban becsúsztat minket az erdogánosítás folyamatába, vegye a kalapját, és most távozzon. Mindenki más folytassa a harcot (természetesen békés eszközökkel).

Maximális nyomást kell gyakorolni (jogi, erőszakmentes és nem sértő nyomást) a két lázadó képviselőre, akik esetleg véget vethetnek a demokráciának (Rinawi Zoabi, Merec és Ghanaim, Raam). Ha ez sikerül, akkor a katasztrófa visszafordítható. A koalíciónak több vezető tagja is meg van győződve arról, hogy 60 képviselővel lehetséges lesz a Ciszjordániában élő izraeliek jogállását szabályozó törvény meghosszabbítása.

Mindeközben a radar alatt mindenki figyelmen kívül hagyja a megdöbbentő, felfoghatatlan igazságot: az izraeli ellenzék nem a kormány ellenzéke, hanem az egész országé. Egy teljes éven át nincsenek kneszet-bizottságok. Nincs etikai bizottság, nincs állami számvevőszék, mert nem érdekli őket a demokratikus játékban való részvétel.

17 évvel azután, hogy maga is négyszer megszavazta a gázai kivonulást, az ellenzék vezetője, Netanjahu arra vezeti pártját és blokkját, hogy a vészhelyzeti szabályozás technikai kiterjesztése ellen szavazzanak Júdeában és Szamáriában, ezzel a telepesek szemébe tolva ujjait. Nincs panasz és nyafogás, neki minden megengedett, minden törvényes. Minden eszköz kóser, mihez is? A biztonság javításához? Azt már helyrehozták. A gazdasághoz? Kiváló állapotban van. A külkapcsolatokhoz? Soha nem voltak jobbak. A szövetséghez Amerikával? Újra tudtuk építeni az általa hátrahagyott romokat. De minden megengedett, hogy visszatérjen a hatalomba. Ez az igazság.

FORRÁSMaariv