A nagy sikerű Teherán című sorozat zenéjét is jegyző izraeli Mark Eliyahu szívesen lépne fel az iráni rajongók hazájában. Az Izrael és Irán közötti ellentét miatt azonban erre egyelőre nem igazán lesz lehetősége.
Mark Eliyahu zenéje, amelyet részben a Kaukázus dagesztáni régiójából származó zsidó gyökerei inspiráltak, egyre nagyobb elismerést vált ki Izraelben. Rajongóinak tábora azonban nem csak hazájában növekszik látványosan, de az irániak körében is egyre több követője van a két ország közötti feszültségek ellenére.
Az iráni rajongók nem igazán foglalkoznak azzal, hogy saját rezsimjük legszívesebben még a Föld színéről is eltörölné Eliyahu hazáját, és akár még Isztambulba is elutaznak azért, hogy élőben hallgathassák meg kedvencüket. Az AFP riportja szerint a török nagyváros egy egyedülálló találkozóhely az izraeliek és az irániak számára, annak ellenére, hogy Izrael nemrég arra figyelmeztette állampolgárait, hogy az iráni támadások veszélye miatt ne utazzanak Törökországba. Eliyahu koncertjén ezért fokozták a biztonsági ellenőrzést, ami nem zavarta például az iráni Farnazt abban, hogy élvezni tudja a műsort.
„Amikor a zenéjét hallgatom, néha libabőrös leszek”
– mondja a 29 éves biomérnök. „Ezért szeretem őt” – teszi hozzá. Farnaz volt az egyike a mintegy 3000 rajongónak, köztük iráni és török nőknek, akik a nyári ruháktól a konzervatív fejkendőig mindenféle viseltben mosolyogtak és ringatóztak a zenére.
A 39 éves Eliyahu a ma Oroszországhoz tartozó Dagesztánban született, egy olyan régióban, amelyre az évszázadok során mind a török, mind a perzsa kultúra nagy hatással volt. Gyermekként zsidó szüleivel Izraelbe költözött (alijázott), amikor a Szovjetunió összeomlott.
A hegyi zsidó közösséghez tartozó apja zeneszerző, anyja pedig koncertzongorista volt, gyermekkorában klasszikus hegedűt tanult, majd tinédzserként Athénba költözött, hogy török és görög zenét tanuljon. Ott hallotta meg a kamáncsa, egy félgömb alakú, ősi vonós hangszer hangját.
„Ez volt az első alkalom, amikor először hallottam azt a hangot, amelyet mindig is hallottam a fejemben, de akkor először hallottam a saját fülemmel” – meséli Eliyahu az AFP-nek „Megvilágosodtam” – jelenti ki az izraeli zenész, aki később felfedezte, hogy dédapja is kamáncsán zenélt egykoron.
Ezt követően költözött Azerbajdzsánba, hogy Adalat Vazirov mesternél tanulja el a hangszer titkait, majd a húszas évei elején visszatért Izraelbe, hogy világkörüli turnékra induljon. Ma már négy albummal rendelkezik, és több mint 50 országban lépett fel. A legnagyobb koncertjeit azonban Törökországban adja.
„Törökországban otthon érzem magam” – mondja. „Először is a származásom miatt, Dagesztánban, ahol születtem a török és a perzsa kultúrák keveredtek.”
Eliyahu munkáinak nagy részét utazásai során írja, de amikor a koronavírus-járvány miatt ritka szünetet kellett tartania a turnézásban, hónapokat töltött otthoni stúdiójában. A libanoni határtól egy órányi autóútra fekvő egyedülálló stúdió az izraeli F-16-os vadászgépek repülési útvonala alatt fekszik, és néha a repülők elnyomják az olajfákon éneklő madarak hangját.
Arra a kérdésre, hogy a politika beárnyékolja-e a zenéjét, Eliyahu azt válaszolja: nem olvassa a híreket. „Nem ismerem a politikát, egyáltalán nincs közöm hozzá” – állítja a zenész.
„A zene világában élek.”
A teljes cikk a Kibic magazinban olvasható >>
KIBIC Magazin
közösség-kultúra-közélet
