A sokadik krumplipucolóm nem működik nálam, mint annyi minden más szerkezet sem. Csúszik a krumplin, az röhög rajtam, a héja marad. Kutyapicsázok, szenvedek, végül kést ragadok és hámozok. Mint a nagyim, mert milyen igaza volt neki. Ebben is. Ki nem dobom még az eszközt, mert hiteles ember hozta. Tiszteletem jeléül szembesítem a gagyival. Legközelebb amikor várnak a krumplik, a hiteles ember éppen jelen van. Megkérem, hogy ugyan mutassa már meg, hogyan sikerül neki ezzel az ócskasággal boldogulnia. Helyet foglalok és önelégült mosollyal várom az önigazolásomat. „Először is eltávolítom a védőburkolatot”… – leszedi azt a kék izét, majd nekilát a munkának. Meg nem történtté szeretném tenni önmagamat. Nem nyílik a föld, hogy elsüllyedjek, ne lássam azt a mosolyt és ne halljam, hogy „ugye nem mondod, hogy…” Mindez közvetlenül azután, hogy egy gép üzembe helyezését akadályoztam azzal, hogy fejjel lefelé tartottam a használati utasítást, és ragaszkodtam az igazamhoz. Időgépre van szükségem, hogy felülírjak bizonyos jeleneteket az életemben. Az is megfelelne, ha törölhetném időnként a környezetem memóriáját.
Tanár vagyok és mediátor vagyok. Kedvenc területem az agresszió kezelése. 47 évesen 2012-ben jöttem Izraelbe. Autista fiatalokkal dolgozom. Festegetek, meditálok, úszkálok és állatokkal foglalkozom a szabadidőmben.
