Meglepő választások?

Gadi Eizenkot
Gadi Eizenkot (középen) – Fotó: Flickr

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

Gadi választása

Mikor Benjamin Netanjahu vezérkari főnöknek akarta kinevezni a mindenkivel jó viszonyt ápoló Eizenkotot, a bátorságáról és jó kedélyéről egyaránt híres, marokkói származású katona visszautasította a felkérést. Az akkor 52 éves dandártábornok döntése általános meglepetést keltett. Ki az a főtiszt, aki nem akar főparancsnok lenni? Kevesen értették, hogy nem az ambíció hiányáról volt szó. Eizenkot Beni Ganz felé irányította a meglepett miniszterelnököt, mondván: „Ő már volt helyettes vezérkari főnök, én még nem”. Négy évvel később azonban már igent mondott Bibinek, és 2015 februárjában Eizenkot került a hadsereg élére. Ganz néhány évvel később, két másik volt vezérkari főnökkel közösen, politikai pályára lépett.

A most novemberben esedékes választások előtt az egyik izgalmas kérdés az volt: kit választ a szintén politikai pályára lépő Gadi Eizenkot. Ganzot, a régi bajtársat, vagy Lapid pártját erősíti? Minden jel arra mutatott, hogy a nagyobb centrista pártot vezető Lapidot fogja választani, végül mégis Ganz lett a befutó.

Hasonlít ez kicsit a Ganz előtt vezérkari főnökként szolgáló Gabi Askenázi politikai belépőjére. Ő is Lapid és Ganz között hezitált, míg végül az utóbbi mellett döntött. Választását tömören indokolva így fogalmazott: „Ganz is ott volt”. A hadseregparancsnoki posztra utalt ezzel. Askenázi tudta, mit jelent eljutni odáig. Frontvonalon, vagy az ellenséges vonalak mögött, évtizedeken át golyózáporban kockára teszed az életed Izraelért. És főleg tudta, hogy mit jelent ott lenni. A csúcson. Mekkora felelősség élet-halál kérdésekben dönteni, és hogy mit jelent személyes érdektől és politikai háttérszándéktól mentesen, csak és kizárólag Izrael lakosainak békéjét és biztonságát tartani szem előtt. Minden körülmények között.

Askenázi taktikai érzéke helyesnek bizonyult akkor, és választásával sikerült rávennie Lapidot és Ganzot a közös indulásra, akik így több szavazatot kaptak, mint Bibi pártja.

- Hirdetés -

Amikor Lapid és Ganz pártjai szétváltak, az elemzők és politikusok biztosra vették, hogy Ganz lejáratta magát, ezért nincs politikai jövője. Eizenkot volt az, aki baráti tanácsot adva Ganznak hangsúlyozta: a politikai játszmák kulcsmomentuma a centrum elfoglalása. A tanács jónak bizonyult, és Ganz pártja megerősödött a soron következő országos megmérettetésen.

Gadi Eizenkot személyével Ganz pártja most egy újabb, a politika színpadán zöldfülűnek számító tábornokkal bővül. De ma már őket erősíti az Ariel Saron jobbkezeként magát kinövő, agyafúrt stratéga, Gidon Szaár és a Kneszet legdörzsöltebb politikusa, Zeev Elkin is. Korábbi munkatársai közül Bibi talán e kettőnek köszönheti leginkább a Netanjahu éra tündöklését. Ahogy elpártolásukkal bukását is.

Mose választása

Eizenkot most Ganz mellett döntött, mert azt valószínűsíti, hogy az ortodoxok nem fognak Lapid hívására válaszolni. Ganznak, aki az elmúlt években többszörösen bizonyította integratív hatását, nagyobb lehet erre az esélye.

Mose Gafni, az egyik ortodox párt vezetője nemrég kijelentette egy interjúban, hogy pártja mindenképpen kitart Netanjahu mellett. Ezzel a hónapok óta tartó spekulációknak kívánt véget vetni. Ezek a találgatások azon kijelentései nyomán támadtak, miszerint ha Bibi táborának most sem lesz 61 mandátuma, akkor más szövetséges után kell nézni, mert „ez így nem mehet tovább”. Most igyekezett ennek ellenkezőjéről biztosítani a nagyérdeműt, bár négy-ötször is megpróbált kibújni a riporter kérdése elől:

„Újra hajlandó lenne követni Bibit még az ellenzékbe is?”

„Bibi nem lesz ellenzékben, ez nem fog megtörténni!” – hajtogatta újra és újra.

Mi lehet tehát az ortodox pártvezér hirtelen irányváltását sejtető, taktikai jellegű nyilatkozata mögött húzódó stratégia? Hiszen még nem is olyan régen történt az a két igen figyelemre méltó esemény, amely általános meglepetést okozott ortodox körökben. A média nem csapott le rájuk, mert csak a vallásos közösségben keltettek feltűnést: olyan meglepetést, amit nem siettek a közösségen kívül is megszellőztetni. Az egyik az volt, amikor a Gafni családi örömét ünneplő meghívottak között feltűnt a Munkapártot vezető, szekuláris Merav Michaeli is. A másik esemény még ennél is nagyobb megrökönyödést váltott ki: Bnei Brak egyik vezető jesivájában Tomi Lapid emlékére mondtak kaddist. Lehet ennél nagyobb abszurdumot elképzelni? Már fia, a jelenlegi ügyvezető miniszterelnök is meggyőződéses szekuláris. Tomi Lapid azonban harcos ateista volt, aki új pártot alapítva az ortodoxok kormányból való kiebrudalását tűzte ki fő célul. Sikerült neki. Ki rendelte meg tehát ezt a kaddist? Nyilván a fia. És miért mentek bele a Tomi Lapidot gyűlölő ortodoxok? Nyilván pragmatikus okokból. Valamit üzenni akartak vele választóik felé.

Tisa Beáv előtt történt mindez, amikor a rabbik a testvérgyűlölet pusztító erejéről tartottak beszédeket. A Talmud szerint ez okozta a Szentély pusztulását. A Midrás szerint az egész úgy kezdődött, hogy az egyik főember örömünnepén megjelent legádázabb ellensége is, mert egy félreértés során azt hitte, hogy őt is meghívták. Ő ezt a békülés jeleként vette, de amikor kiderült a félreértés és hiába könyörgött a házigazdának, hogy ne alázza meg nyilvánosan azzal, hogy kiteszik a szűrét, elszabadult a pusztító szellem (Kamca és Bar Kamca tanmeséje).

Mose Gafni nem a saját feje után megy: ő csak arra mehet, amerre a irányvonalat meghatározó rabbik engedélyt adnak. Talán ők is arra az egyre szélesebb körű véleményre jutottak, hogy újabb döntetlen esetén, a hatodik választási fordulót elkerülendő, a jelenleg átmeneti kormányt alkotó nagyobb pártok az ortodoxokat is beveszik majd a koalícióba. Bibivel együtt. Ganzról mindenki feltételezi, hogy hajlandó lesz rotációban másodiknak bevenni Netanjahut. Lapidról már megoszlanak a vélemények. Persze az érintettek erről a választások előtt nem beszélnek. Még utalniuk sem szabad rá, ha nem akarják elveszíteni támogatóik egy jelentős részét.

A Likud választása

A fő kérdés persze az, hogy lesz-e a Netanjahu tábornak 61 mandátuma. A közelmúlt közvélemény-kutatásai 60–61 mandátumot mérnek Bibi oldalán, ami ismételt patthelyzetet és újabb választásokat vetít előre. Három és fél éven belül a hatodikat. Sokan szkeptikusak abban is, hogy lehetséges-e egyáltalán még a két tábor között egy-két mandátumcsere.

A Likud berkein belül múlt héten lezajlott országos választás Netanjahu feltétlen híveinek megerősödését, riválisainak és párton belüli kritikusainak pedig látványos gyengülését eredményezte. Ez Bibinek egyrészt jó, másrészt rossz abból a szempontból, hogy kisebb valószínűséggel tudja növelni a Likud szavazóinak körét.

A Likud eredményeinek közzétételét és Eizenkot választásának bejelentését követő gyors felmérések mind megegyeznek abban, hogy pillanatnyilag 59–60 mandátumra csökkent Bibi aktuális tábora. Ez is csak azt az egyre általánosabbá váló vélekedést erősíti, hogy ez így nem mehet tovább.