Fogadás jobbról – Orbánnak tisztelegj! Ki beszél Izrael nevében Magyarországon?

Mára már sikerült a magyar médiában Izrael és Netanjahu, valamint Izrael és a Likud párt közé szinte egyenlőségjelet tenni, mintha csak és kizárólag ez, az Orbánt és rendszerét támogató politikai személyiség/párt jelentené Izraelt. Az alábbi cikkben ennek az együttműködésnek a magyar médiában megjelenő tendenciáit mutatjuk be.

Az állam (nem) én vagyok!?

Nem nehéz párhuzamot látni Izrael – egy büszke, magát erősnek tartó nemzetállam – és Magyarország (ua.) között. Főleg így volt ez abban az időben, amikor Izraelt is – az elmúlt mintegy két évtized során – jobboldali, autoriter kormányzásra törekvő miniszterelnök, Netanjahu, vezette.

Sokszor írtak már a két vezető – Orbán és Netanjahu – különleges kapcsolatáról, egymás iránti szimpátiájáról. Kimerítően és részletesen elemezte ezt a kapcsolatot Panyi Szabolcs 2019-ben a 444 oldalán.

Van azonban néhány fontos és nagy különbség a két ország között.

Mindenekelőtt az, hogy Netanjahu a közelmúltban sorozatban lezajlott választások során nem tudta megtartani a hatalmát. Az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi politikai felállás alapján soha nem fog tudni Netanjahu „kétharmados” többséget maga mögött jelentős politikai kompromisszum, ellenzékét is befogadó egységkormányzás nélkül megteremteni, még akkor sem, ha pártja győztesként kerül/ne ki az idei választásokon.

A másik különbség a média. Netanjahu uralma idején az izraeli demokrácia egyik legfontosabb védőbástyája, a média egy része, illetve egyes szereplői a kormányfő személyes befolyása alá kerültek, de

minden igyekezete ellenére Netanjahu soha nem tudta megszerezni a közmédiát, melyet állami pénzből működtetnek, és törvények szabályoznak.

A kereskedelmi média átszervezése és a teljes, a 14-es adó sófárrá alakítása, Netanjahu minden erőfeszítésének dacára még ma is van hangjuk és helyet kapnak a tömegmédiumokban a valódi, kritikus újságírók.

De vajon mit olvashatnak a magyar polgárok az Orbán-médiában Izraelről? Ezen a téren az elmúlt évek során komoly és egyre professzionálisabb lobbizás, együttműködés jött létre a két vezető párt, a Likud és a Fidesz között. Ennek eredményeként mára már sikerült a magyar médiában Izrael és Netanjahu, valamint Izrael és a Likud párt közé szinte egyenlőségjelet tenni, mintha csak és kizárólag ez, az Orbánt és rendszerét támogató politikai személyiség/párt jelentené Izraelt.

Az alábbi cikkben ennek az együttműködésnek a magyar médiában megjelenő tendenciáit mutatjuk be, ami ezúttal nem az izraeli médiaplatformok felhasználását és annak hazai idézését jelenti, hanem például egy „izraeli arc” kiépítését és felhasználását a magyarországi kormány-médiában.

Előretolt helyőrség

Hosszú kormányzása alatt Netanjahu Magyarországon is kiépítette hű bázisát. Magának Netanjahunak erre mindenekelőtt azért volt szüksége, hogy az akkor még egységes Visegrádi Együttműködés EU-ellenes országait maga mellé állítva szervilis szövetségeseket szerezzen magának a nemzetközi porondon.

Cserébe „elküldte” embereit, hogy minden lehető eszközzel segédkezzenek a Fidesznek. Elsősorban közvetlenül a parlamenti választások terén, de nem mellesleg

feladatuk lett az is, hogy ennek érdekében elősegítsék a magyarországi – történelmileg baloldali, liberális, tehát „születésüknél fogva” nem Orbánt támogató – zsidóság polarizálását.

Mindezt Netanjahu úgymond Izrael érdekében és nevében tette – ugyanakkor helyi segítői nem állami, külügyi vagy diplomáciai tisztségviselők (bár ekkor Netanjahu a külügyminiszteri posztot is betöltötte), hanem izraeli Likudnyikok, pártfunkcionáriusok. Ezzel sikerült egy, a mindenkori izraeli kormánytól – értsd a jelenlegitől is – független, a Netanjahu-kultuszt és az orbáni rendszert minden politikai helyzetben kiszolgáló, még a mindenkori hivatalos izraeli véleménnyel szembemenően is funkcionálni képes szabadcsapatot működtetni Magyarországon.

„Tamir Wertzberger, a Likud Budapesten élő külügyi koordinátora szerint a 2015-ös év volt az igazi fordulópont a kapcsolatokban

(Izrael és Magyarország között, a szerk.). Izraelben a Netanjahu-vezette Likud akkora győzelmet aratott, hogy a párt felállíthatott végre egy külügyi irodát, és szisztematikusan, intézményi szinten elkezdhettek kapcsolatot tartani a Fidesszel is. Ekkor érkezett az első hivatalos pártdelegáció is Budapestre Wertzbergerrel, Eli Hazanal, a Likud külügyi igazgatójával, valamint Netanjahu egy politikai asszisztensével és egy likudos képviselővel” – idézi Panyi a 444 összefoglalójában.

Mára már történelem, hogy ez a kapcsolat milyen szinten segített be a Fidesznek a magyarországi választások során, de például így:

„…az izraeli kormánypárt, a Likud egyik lelkes, Magyarországon az utóbbi időben sokat forgolódó alkalmazottja, Eli Hazan információkat küldött (egyenesen!) Orbán Viktornak a Soros-ellenes kampányhoz. A Likud nemzetközi kapcsolatokért felelős tisztviselője szerint ugyanis Soros veszélyes Izraelre, és meg akarja buktatni Netanjahut. Tette ezt Hazan annak ellenére, hogy elmondása szerint magyar zsidó vezetők kifejezetten kérték, ne sorosozzon. Eli Hazan nem is titkolja Orbán iránti elkötelezettségét: aki héberül olvas, megnézheti január 10-i Facebook-posztját, ahol ezt írja: „Mindent megteszünk (sic!) azért, hogy Orbán és a Fidesz 50 százaléknál többet kapjon a választásokon, és egyedül tudjon kormányt alakítani” – írta meg annak idején az Izraelinfo. … és tényleg meg is tették.

A Pegazusról akkor még nem tudtunk. Viszont a Fidesz is „akkora győzelmet aratott…”

Netanjahu és Orbán BFF

„Öt éve jöttem először Budapestre. Hallottam, hogy az itteni holokauszt-túlélők mennyire nehezen viselik az antiszemitizmus erősödését az országban. Az akkoriban uralkodó ellenséges légkör fényében az egyetlen gondolat, mely megfordult a fejemben ez volt: „Hol van az én hazám ebben az egészben? Hol van az a zsidó állam, amely minden évben megújítja a „soha többé” esküjét, miközben Európa szívében nap mint nap ilyen folyamatok zajlanak? Attól a naptól kezdve fáradhatatlanul dolgoztam az antiszemitizmus elleni küzdelemben, a magyarországi zsidó közösség megerősítéséért. Megértettem, hogy a kulcs a magyar kormányban rejlik, és a zsidó közösség megerősítése és az antiszemitizmus elleni küzdelem érdekében erősítenünk kell az országok közötti kapcsolatot és mély együttműködést kell kialakítanunk.” (Tamir Wertzberger Facebook oldala, 2017. július 19, kiemelés tőlem).

Elveinek ilyetén ismertetése után Tamir Wertzberger rögtön hozzá is teszi, hogy a Likud-párt külügyekért felelős csapata – a fent említett Eli Hazan likudos külügyi aktivista vezetésével – Magyarországra érkezett, ahol Szalai Kálmán segítségével haladéktalanul meg is alapították a Likud helyi fiókját. Erőfeszítésüket – elmondása szerint – Magyarország akkori izraeli nagykövete, Nagy Andor is segítette, majd néhány évvel később,

a legnagyobb Soros-kampány kellős közepén Magyarországra látogatott Netanjahu, amit – nem csoda – a helyi Likudosok saját győzelmükként is ünnepelhettek.

Az, hogy a magyar zsidóság képviselői ugyanakkor éppen Izrael segítségét kérték volna a Horthy-éltetést és a kódolt zsidózást jelentő sorosozást elpanaszolva – felháborodásukhoz az akkori izraeli nagykövet és az ellenzéki vezető Jair Lapid is támogatóan csatlakozott – nem zavarta meg sem Netanjahut, sem kihelyezett, szigorúan pártfunkci tisztségviselőit az „antiszemitizmus elleni” harcukban Magyarországon (Heisler András kritikus szavai a Netanjahu találkozón itt).

Az izraeli nagykövetet lekussolták, majd eltávolították, Orbán elismerte a korábbi magyar kormányok felelősségét a magyar zsidók sorsa miatt („nem védték meg őket” – összeírásról, bevagonírozásról, kirablásról, Dunába lövésről nem esett szó), jót nevettek az EU-n a V4 bekapcsolva hagyott mikrofonja előtt, aztán haza a Szentföldre.

De van, aki maradt

Maradt bizony. Megalakult tehát a Likud mozgalom magyarországi egyesülete, amit maga Tamir Wertzberger, a Likud nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője jelentett be, amelynek élére nem más, mint a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) vezetője került, és céljait is egyértelműen meghatározták:

„A hazai Likud egyesület egyik célja, hogy a magyar kormány is elfogadjon egy … határozatot, amellyel szerinte választ adhatna Sorosnak és támogatóinak, de az Európai Uniónak és vezetőinek is, akik évek óta próbálják sötét jelzőkkel támadni Magyarország miniszterelnökét”.

Az azóta is Magyarországon élő és tanuló izraeli Tamir Wertzberger példáján keresztül egészen könnyen megérthetjük, hogyan működik ez a mindkét fél számára hasznos „válaszadás”, szimbiózis. Wertzberger először a Likud külügyi koordinátoraként érkezett Magyarországra, amely posztot elmondása szerint máig betölt, de nem a párt fizetett alkalmazottjaként, munkájáért soha ellenszolgáltatást nem kapott, afféle lelkes önkéntes. Magyarországon ezalatt Wertzberger a Corvinus Egyetem nemzetközi kapcsolatok karán végzi tanulmányait. Mindeközben előszeretettel idézi őt a magyar kormánypárti sajtó – így a Köves Slomó érdekkörébe tartozó Neokohn is –, mint a Likud helyi arcát. Megszólaltatták a Likud Magyarország egyesülettel és céljaival kapcsolatban (Mandiner), de idézték, mint izraeli belpolitikai kommentátort is (Vasarnap.hu). Ebben a funkciójában például megjósolja Netanjahu győzelmét (Mandiner), Ciszjordánia annektálását (Mandiner), összefoglalta munkája lényegét: „…minél többet tenni a Likud és magyarországi szövetségesei, a Fidesz és a KDNP közötti kapcsolatokért„.

Ő lett az ún. „izraeli politikus” Magyarországon, noha Izraelben soha semmilyen közhivatalra nem választották meg,

soha semmilyen fizetett pártállása nem volt. Mindezeket politikai elkötelezettségénél fogva nyilvánvalóan egy Likud/Netanjahu-támogató szemszögéből tette és teszi ma is. Ennyi azonban a magyar hivatalos sajtónak elég is, szinte nem is jelenik meg mellette más narratíva, pedig időközben megalakult, és bő egy éve a szivárvány koalíció kormányoz itt, Izraelben.

Tamir Wertzberger jelenleg a TEV alkalmazottja, a szervezet külügyi megbízottjaként a TEV brüsszeli irodáját vezeti, Budapest és Brüsszel között ingázik.

Mi a TEV?

A Tett és Védelem a saját meghatározása alapján egy „civil szervezet, amit az EMIH – Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Dr. Köves Slomó vezető rabbi kezdeményezésére, 2012 novemberében hívott életre…, mely a romló minőségű közbeszéd, a kirekesztés, az antiszemitizmus táptalaját adó ismerethiány, valamint az atrocitások és törvényszegések elleni erélytelen jogi fellépéssel szemben kíván új alternatívát nyújtani, a pozitív zsidó identitás és a közösségi szerveződés stratégiája mentén.”

A TEV mindenekelőtt az antiszemita cselekmények hatóságok előtti feljelentésére és monitorizására szolgál, ennek a célnak az érdekében a szervezetben eleinte több zsidó közösség is képviseltette magát. A rövid együttműködés után azonban először a Mazsihiszt képviselő Heisler András, majd Guba Gergely mondott le a részvételről. Indokaik lényegét a Szim Salom elnöke a Kibic Magazinnak így foglalta össze: „(Guba)…két feltételhez kötötte kuratóriumi tagságát: az egyik az lett volna, hogy a TEV az alapító EMIH-től függetlenül működik, a másik pedig, hogy mindenki számára átlátható, érdemi munka folyik az alapítványnál. Guba Gergely szerint ezek azonban nem valósultak meg, és csak azért maradt ilyen sokáig az alapítvány kuratóriumának tagja, mert esélyt szeretett volna adni annak, hogy ne csak az EMIH által diktált vélemények jelenjenek meg a TEV kommunikációjában.”

Mára elmondható, hogy a TEV kizárólag az EMIH érdekkörébe tartozik, annak – a magyar állam támogatását is magában foglaló – pénzéből gazdálkodik, ami nem csak nagymértékben megkérdőjelezi függetlenségét, civilségét, de további civil, illetve a magyar zsidóságot képviselő szervezetekkel való együttműködését is ellehetetleníti. A „feltevést”, hogy a TEV-et a magyar kormány pénzelné, Szalai Kálmán elvileg elutasítja (lsd. Az ÉS-ben közzétett írása), de publikus például, hogy a magyar kormány 2018 végén elfogadott határozata alapján csak 2019-ben 525 millió forinttal, 2020-tól pedig a költségvetésbe automatikusan beépülő 500 millió forinttal támogatja a TEV európai hálózata, a Tett és Védelem Liga tevékenységet.

A TEV és a kormány véleménye alapján a tömeges muszlim bevándorlás jelenti a zsidókra a legfőbb veszélyt, csak és kizárólag ennek a narratívának szentelnek valódi kommunikációt, amihez, mint láthatjuk, sokszor izraeli arcokat is kapcsolnak, akik azt az üzenetet ismétlik újra és újra, hogy „Magyarország a legjobb hely a zsidók számára”.

Ezek az arcok azonban következetesen és bántó módon távol tartják magukat a magyar zsidóságot nem kevésbé aggasztó olyan tendenciák megvitatásától és bírálatától, mint például a Soros-ellenes kampány antiszemita felhangja, a magyar kormányfő fajvédő szólamokat is hangoztató beszédei (például 2018. március 15, legutóbb Tusványos), a magyar demokrácia gyengülése, illetve az a történelemszemlélet, amely megpróbálja a magyarok felelősségét minél inkább elhárítani a holokauszttal kapcsolatban.

„Tamir Wertzberger, az izraeli Likud nevű párt külügyi koordinátora Orbán Viktor tusványosi beszédéről: aki a magyar miniszterelnök szavait antiszemitának ítéli, az nem normális!” – Orbán Balázs

Neki intézett kérdésünkre Wertzberger csalódottságának adott hangot, hogy az EMIH-en kívül más zsidó szervezetek, így a Mazsihisz nem csak hogy nem működik együtt, de még úgymond akadályozza is a tevékenységüket (például a Cionista Világszövetségébe való belépés terén). Pedig „az antiszemitizmus elleni harcnak mindenféle pártérdeken felül kellene állnia”, mondta az Izraelinfonak, ami, ha nem egy pártkiküldött, a magyar kormány által finanszírozott TEV alkalmazottja szájából hangzana el, még megfontolandó is lehetne.

Ezzel kapcsolatban a Mazsihisz-hez közelálló forrásaink azt is elmondták,

az Izraelből érkezett Likud összekötők a hivatalosan elfogadott protokollal és az ilyenkor szokásos és egyébként is elvárható viselkedéssel ellentétben soha nem keresték a kapcsolatot, még a bemutatkozás szintjén sem a magyar zsidóság EMIH-en kívüli képviselőivel,

nem jelentkeztek be ismerkedésre. Sem a pártiroda megalapításakor, sem később, izraeli politikusokat, sokszor Kneszet képviselőket is magában foglaló likudos küldöttségük nem látogatott el a magyar neológ zsidóság képviselőihez.

Mára egyre nagyobb nyilvánosságot kap Wertzberger minden blog- és Facebook bejegyzése az országos sajtóban – ezek

kivétel nélkül Orbán Viktor politikáját és megszólalásait dicsérik, illetve védelmezik még akkor is, ha azok történetesen a fajvédelemről szólnak.

Médiamegjelenéseiben Wertzbergert eleinte továbbra is a „Likud koordinátorkén” (Pesti Srácok), „Izrael legnagyobb pártjának képviselőjeként” idézik, de lassan már egyszerűen mint „izraeli politikust” (Magyar Nemzet), legutóbb pedig „Izraelből védték meg Orbán Viktort„-ként egyszemélyben Izraelt képviselte (Magyar Hírlap), ugyanígy az „Izraelben is megdöbbentek Gyöngyösi Márton új Jobbik-elnök megválasztásán” (Origo) cikkben – amikor is Izraelen megint kizárólag éppen Wertzbergert kell érteni.

Végül pedig már olyan szintre képezték ki a magyar NER-média olvasót, hogy teljesen leomlott a likudi fal, Tamir Wertzbergerből „Izrael Budapesten dolgozó külügyi koordinátora” lett (Hetek). Hozzáteszem, hogy ezen legutóbbi cikk nyomán kérdésünkre Wertzberger egyértelműen kijelentette, hogy soha nem látott el semmiféle állami tisztséget, csak a fent említett önkéntes párt- és a TEV tevékenységet, és tényleg nem is állított ilyet.

Így vált a magyar kormány fizetési – és levelezési (lásd illusztráció) – listáján szereplő izraeli önkéntes likudpárti aktivista a legtöbbet idézett „beszélő fejjé”, amikor is minden megjegyzése azt az üzenetet – kell hogy – hordozza, hogy Izrael szerint is Magyarország a legmegfelelőbb hely a zsidóság részére, és ennek Orbán Viktor a záloga és biztosítéka, bármit is tesz, bármit is mond. Mindezt akkor is az „antiszemitizmus elleni harc” részének kell tekinteni – a TEV és a Likud Magyarország szerint –, ha ez homlokegyenesen ellentétben áll nem csak a józan ésszel, de a magyar zsidóság és annak képviselőinek véleményével, érzéseivel, érdekeivel és félelmeivel.

Innen, Izraelből nézve még ennél is felháborítóbb az, hogy sem az izraeli külügyi diplomácia, sem Izrael állam Magyarországra kiküldött nagykövete nem kéri ki magának, de legalábbis nem igazíttatja helyre ezt a valótlanságot, és ezáltal helyet ad egy olyan „párhuzamos diplomáciának”, amely nem az ország, hanem kizárólag egyes politikusok személyes érdekét szolgálja.

6 éve csináljuk lelkesen, de a folytatáshoz rád is szükségünk van!