Végigolvastam a budapesti Zsidó Kulturális Fesztivál idei programját, és valami békebeli érzés szállt rám, mintha nem is most lenne, mintha az időgép egy másik Pesten tett volna le, nem ebben a maiban. Zengtek a Zerkovitz nóták a századfordulóról, a Kern András dalok az ezredfordulóról, újra Koncz Zsuzsa sorokat dünnyögtem, mint gyermekkoromban, Leonard Cohent, mint kamaszkoromban és Broadway lett a Nagymező utca, ahol a Barbara Steisand és a Sába királynője kéz a kézben jártak a mai pesti dívákkal, kuplék keveredtek klezmerrel, operett Bachhal, Seres Rezső Vivaldival, és nem volt fenyegető előérzetünk Radnóti sorait hallgatva:
„Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.”
Mert az egészet inkább mintha Zsüti írta volna: „Megáll az idő, az égen néma álló csillagok.”
Ebben az álomban jó volt zsidónak lenni azon a Pesten.
Polgárnak lenni.
Embernek lenni.
Messze tett le a Zsidó Kulturális Fesztivál időgépe ettől a mai várostól, ahol horogkeresztet rajzolnak a zsinagógákra – már megint –, és ahol újra fasiszták ülnek a parlamentben, és ahol a miniszterelnök a vészkorszak hívószavait ízlelgeti az elmebeteg halandzsáiban. Sebaj!
Kellene ma éjjel egy kis haccáré, haccacáré, zsidó virtsaft, buli, zengeráj!
A csipkefüggönyös, kristálycsilláros, szokol-rádiós mennyországunk beköltözik egy hétre Budapest zsinagógáiba.
Hát hova máshova?
A Zsidó Kulturális Fesztivál szeptember 4-én kezdődik, és 12-én hétfőig tart.
A helyszínek:
- Dohány utcai Zsinagóga
- Rumbach utcai Zsinagóga
- Hegedűs Gyula utcai Zsinagóga
- Frankel Leó utcai Zsinagóga
