Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

Mindig is elfogult voltam, amikor az észak-afrikai zsidóság zenéjéről írtam.

A szakralitás és a vitalitás úgy erősíti egymást ebben a muzsikában, hogy nem lehet elhajolni előle. Hiába az évszázadok, a sivatagi mérföldek, ez a zene itt van, él és megérint.

Hallottam már szefárd pijutokat1 koncertteremben, de tudtam, zsinagógában a közelgő ünnep előtt, a szlihot imák idején másképpen szólnak majd.

Egy jaffói barátom irányított az Óváros legrégibb zsinagógájához, amelyet 1948 óta a líbiai közösség használ. Ros hasana előtti utolsó hétköznap éjjel volt a közös pijuténeklés.

- Hirdetés -

Éjfélre már százan lehettünk a kicsi teremben, és aki nem fért be, az a szűk jaffói sikátorban állva hallgatta.

Az észak-afrikai zsidóság a szlihot imarenddel lazán vagy szorosabban összekapcsolódó dalai, pijutok szólaltak meg, három muzsikus kíséretével. A közösen énekelt részeknél sokan tudják a dallamot, és ilyenkor az egész terem énekel.

Telefonos applikációval követjük a pijutok szövegét, és a kántor hangja tartja össze a miénket, de ez mégis ugyanaz a törzs, aki a sivatagban vándorolt vagy menekült, ahogy éppen hozta a sorsa.

Keleti hangzású dallamok ragadnak azokba a magasságokba, ahová a leszegett fejű hétköznapokban fel se merünk tekinteni.

Ezek a pijutok valószínűleg évezredek óta így szólnak. Végiglátok az időalagúton, mind a két irányban.

Ez a hang, ez az erő túlélte az egyiptomi rabságot, a babiloni fogságot, a római uralmat, a szétszórattatást, az inkvizíciót, a pogromokat, a lágereket, háborúkat és minden szenvedést azért, hogy ezek az éneklő emberek végre itt, az Ígéret Földjén élhessenek. 

Ez az erő építette fel Izraelt, a felhőkarcolókkal, hightech-hel, haditechnikával, a világszínvonalú orvostudománnyal. Ez a közösség az –érzem, ahogy állok közöttük –, a zenében.

És most boldog új évet kívánnak nekem, a vállamat veregetik, közéjük tartozhatok én is. Mindegy, hogy tripolitáj vagyok vagy askenázi, hogy ki tudom-e betűzni az írást, amikor betévedő idegenként kihívnak a Tórához, mindegy, hogy tartom-e a sabatot vagy sem, voltak-e elpusztított őseim, átéltem-e velük háborúkat, és hogy mikor alijáztam. Mindez nem számít, most itt vagyok az összetartó évezredek között. 

(A video még az este első felében készült. Mondhatni, bölcs előrelátással: később már mozdulni sem lehetett a teremben.)

Simon – aki végig előttem ült – köszönte meg a végén a muzsikusoknak. 

„Ez a 74. Új Év, amit ebben a zsinagógában köszöntök” – így búcsúzott tőlük.

Kint az utcán elővett egy fotót is: „Ez a gyerek itt a sarokban én vagyok. Itt készült a fotó a szomszéd utcácskában, 70 évvel ezelőtt.”

Fotók: Silló Sándor / Izraelinfo


Az írás megjelent a Mazsihisz honlapján is.

  1. pijut – zsidó liturgikus vers, héberül פִּיּוּטִים
close

Regisztrálj hírlevelünkre!

Melyik hírlevelet szeretnéd kapni?