Sivatagi bóklászás közben találtuk ezt a művet. Gyakran kiraknak neveket, formákat is kövekből. Felemelő látni az alkotást, az építést. Biztos vagyok benne, hogy az alkotó remek hangulatban volt, amikor készítette. Hozzátett valamit a világhoz és önmagához. Aztán itthon belenézek a hírekbe, és látom az ukrajnai rombolást. Aki robbantott és embert ölt, elvett a világból. Azon gondolkodom, hogy mit érzett? Vagy azzal eteti magát, hogy nem is ő ölt és rombolt, hanem a hadsereg? Ő csak egy csavar a gépezetben? Ugyanaz az ember, aki most öl, valaha építene kövekből bármit itt a sivatagban? Miért? Vagy miért nem? Belülről fakadna a késztetése? Mikor alkot, nincs nagy gépezet? Mikor válik valakiből részegység, ami erősebb önmagánál?
Tanár vagyok és mediátor vagyok. Kedvenc területem az agresszió kezelése. 47 évesen 2012-ben jöttem Izraelbe. Autista fiatalokkal dolgozom. Festegetek, meditálok, úszkálok és állatokkal foglalkozom a szabadidőmben.
