„Seelenfreund bácsit, az optikust – olvasom egy húszas évekből származó feljegyzésben – mindenki ismerte, ott készültek családunk szemüvegei is.”

Az idézet az akkori Kolozsvárra vezet vissza bennünket. Azonkívül, hogy szép város, és a Kis-Szamos partján fekszik, még azt is érdemes róla tudni, hogy abban az időben nyolcvannégy bank működött Erdély legnagyobb városában, kisebbek, nagyobbak, olyanok, amelyekben kettőtől húsz alkalmazott szolgálta ki a betérőt, de volt tizenhat jelentősebb bank is, ahol a személyzet száma elérte a huszonegy–kétszáz főt.

A városban négyfakultásos egyetem működött orvos-, természet-, jog- és bölcsészettudományi karral. Ezenkívül volt még kereskedelmi akadémia, mezőgazdasági akadémia, zene- és színművészeti akadémia s egy ideig képzőművészeti főiskola is – olvasom az 1957-ben megjelent, Kolozsvár című könyvben, amelyet Ştefan Pascu, Pataki József és Vasile Popa állított össze.  

És – mint említettem – ott volt Seelenfreund Alexander bácsi optikai szaküzlete. Talán akkoriban még okulárénak nevezték a szemre illeszthető alkalmatosságot, a lényeg, hogy bizonyára jól ment az üzlet egy olyan városban, ahol annyi tanult ember élt.

- Hirdetés -

Mi járhatott az ismert és megbecsült látszerész fejében, mára nehéz lenne kibogozni, tény, hogy fiával, Gerzsonnal együtt hajóra szállt, és kivándorolt az akkori Palesztinába. Otthagyta a várost, ahol született, felnőtt, családot alapított, és vállalkozásba kezdett. A várost, amelynek már színháza és operaháza is volt, és ahol kalapot emelve előre köszöntek neki. Otthagyta a békebeli világot, megszokott környezetét.

Mi vezette? A vallásosság, a cionizmus, a kíváncsiság vagy az üzleti elgondolás? Feltehetően ez is meg az is.

Apa és fia Jaffa városába érkezett. 1924-et írt a naptár. A zsidó naptár hanukát ünnepelt. Gerzson Kolozsváron hagyta mátkáját, a tizennyolc éves Buxbaum Milkát, aki megígérte vőlegényének, otthon várja hívó szavát. Ami attól függött, lehet-e, érdemes-e Palesztinában optikusvállalkozásba kezdeni, lehet-e arra építeni családjuk jövőjét.

Jeruzsálemben telepedtek le. A Jaffa utcában vettek üzlethelyiséget, ami már akkor központnak számított. Közel volt a Mea-Searim negyed és az óváros is. Jó hely, reményre jogosít. A bolt ma is fennáll, a 31. szám alatt, a család tulajdonában van, ott szolgálja vevőit.

Alexander és Gerzson együtt vezették be az üzletet. Úgy gondolták, két családot lehet majd a bevételből fenntartani több-kevesebb sikerrel. Aztán kiderült, inkább kevesebbel. Idővel kevésnek mutatkozott a szűkös bevétel.

Seelenfreund Alexander újra nagy lépésre szánta el magát. A kolozsvári üzlet még megvolt, amikor 1924-ben kivándoroltak, bérbe adta. Visszament. Mint később kiderült, nem kellett volna. Ordas szelek járták be Európát, amelyek elérték Kolozsvárt, és utolérték Seelenfreund bácsit is. 1944. március 27-én a németek megszállták a várost, május 3-án gettóba zártak tizenhatezer helybéli zsidót, és már május 25-én elkezdték deportálásukat. Seelenfreund Alexandert családjával, hitsorsosaival elvitték Auschwitzba, ahonnan sosem tértek vissza.

Gerzson Jeruzsálemben, a Jaffa utca 31.-ben árulta a szemüvegeket. Öt éve élt már Palesztinában, amikor csatlakozott hozzá a Kolozsváron kiszemelt ifjú hölgy is, aki ugyancsak otthagyta szülővárosát, és 1929-ben apjával Erecbe hajózott.

Összeházasodtak, Gerzson eredeti családnevét a héber fülnek jobban hangzó Jedidiára változtatta. Felesége Milka Jedidia lett. A Kolozsváron születő és Jeruzsálembe alijázó házaspárnak 1930-ban megszületett első fia, aki az Eliezer Zeev nevet kapta. Nagyon szép kisfiú volt, szép fiatalember lett belőle. Akkoriban a család az óvárosban lakott. Az arab pogrom Hebron után őket is fenyegette. A zsidók felkészültek, igyekeztek fegyverekkel felszerelni magukat, nem voltak hajlandók olcsón adni az életüket. A fegyvereket jobb híján cserepes virágaikba rejtették minden eshetőségre készen. Szerencséjükre páncélozott járműveiken az angolok előbb jöttek értük, mint az arabok. Azzal a céllal, hogy a veszélyben levő zsidókat felpakolják járműveikre, és biztonságosabb helyre szállítsák őket. Csak azon csodálkoztak, hogy a vészhelyzet dacára a zsidók ragaszkodtak cserepes virágaikhoz: mind egy szálig magukkal vitték.

Eliezer Zeev mindössze egyéves volt, amikor 1931-ben Milka gyermekével hazalátogatott Kolozsvárra, hogy találkozzon családjával. És ha már ott volt, kitanulta a fotószakmát, fényképeket tudott előhívni és másolni.

Második fiuk, Jakov 1938-ban született. Kétéves lehetett, amikor apja, Gerzson Jedidia egy akkor még gyógyíthatatlan fertőzés következtében harmincöt éves korában meghalt.

Milka megözvegyült. Egyedül maradt két kisgyerekkel, a tízéves Eliezer Zeevvel és a kétéves Jakovval. És az optikai üzlettel, valamint fotós ismereteivel. A holokausztban elvesztette szüleit, testvéreit, családtagjai nagy részét.

Átvette az üzletet, nem volt más választása. Munkabírása volt, ötletei is, a szakmába beletanult. Egészen 1990-ig állt az üzlet élén. Övé volt Jeruzsálem három legnagyobb szaküzletének egyike.

1946-ban segítséget kapott. Egy holokauszttúlélő alijázó férfi állt be az üzletbe.

Férje halála után újabb tragédiával kellett Milkának szembenéznie. Az arab zavargások idején az éppen csak serdülő fia beállt a Hagana harcosai közé. Később egy másik katonai egységhez, a Gadnához csatlakozott. Ott szolgált a függetlenségi háborúban is. Eliezer Zeev tizennyolc éves volt, amikor elesett.

A borzalom Milka egész életére kihatott, sosem tudta megemészteni a történteket. De ott volt a másik fia, a tízéves Jakov, ott volt az üzlet, tovább kellett lépnie, élni kellett.

Jakov ma nyolcvanon túl van, nyugdíjas.

Vele, Jakov Jedidiával, az üzlet mai tulajdonosával beszélgetek. A fiatalos férfi családjáról beszél. Nagyapjáról, apjáról és édesanyjáról, aki köztiszteletben álló asszony volt. Ötven éven át vezette az üzletet. 1976-ban feladta lakását, idősek otthonába vonult. Onnan járt be naponta kilencvenéves koráig. Akkor jelentette be családjának, hogy nyugdíjba vonul. 2004-ben kilencvennyolc éves volt, amikor megkapta a város polgármestere által adományozott Jeruzsálem díszpolgára oklevelet. Ezzel ismerték el munkáját, amelyet a város megbecsült polgáraként végzett. Az oklevél ma is az üzlet falát díszíti, a nagyasszony portréjával együtt.

2006. január 1-én, százéves korában halt meg.

Jakov jól beszél magyarul. A családi gyökereken kívül ehhez hozzájárult, hogy érsekújvári felesége van, otthon, ha olyasmit akartak megbeszélni egymást közt, ami nem a gyerekre tartozik, magyarul tették.

Kolozsváron még nem járt, Budapesten már többször megfordult, unokatestvérei élnek ott. Vallásos ember, nyugdíjasként hetente kétszer jár be az üzletbe azokkal találkozni, akik a tanácsára várnak. A többi napokon reggel kilenctől egy óráig vallástörténeti órákat hallgat.

A fiukat a nagypapa után Gerzsonnak hívják, szintén optikus, a város másik felében van üzlete. A családi hagyományok folytatódnak.

A Jaffa utca ezen a környéken, ahol az üzlet áll, meglehetősen forgalmas. A közepén két sínpár húzódik, azon közlekedik a jeruzsálemi villamos, aminek héberül „könnyű vonat” a neve. Feltűnően sok a környéken a rendőr, a rendőrautó. Kiderül, hogy nincs messze a rendőrkapitányság, azon túl a Migras-Haruszim. Jakov elmondja, hogy a brit mandátum idején az Ecel és a Lehi harcosai nem messze az üzlettől próbálták megzavarni az angolokat, sokszor robbanások rázták meg az üzlet kirakatát.

Természetes volt a családban, hogy Jakov is az optikusszakmát választja. Az már kevésbé volt természetes, hogy édesanyja elküldte fiát Angliába tanulni. Akkoriban alakultak a szemvizsgáló szalonok, az angolszász országok élen jártak ezen a téren. A kiváló üzletasszony ráérzett, a szemüvegek eladásán túl fontos, hogy meg tudják állapítani, milyen dioptriás szemüvegre van szüksége a kedves vevőnek. Addig ezzel a szemorvosok foglalkoztak, de az ő tananyaguk nem volt részletekbe menő. A szemészorvos a gyógyszerek felírásával, a szem műtétjével, valamint a szembetegségek gyógyításával foglalkozik. Az optometrista olyan diplomás egészségügyi szakember, aki a szem fénytörését vizsgálja. 

Mára már ismert és elismert szakma lett, a Bar-Ilan Egyetemen és a Miklelet Hadaszában képezik a jövő optometristáit. Négy évig tanulják a szakmát. Kevés olyan magára adó optikai szaküzlet van manapság, ahol ne lenne optometrista szakember. Jakov ennek az ágazatnak elismert úttörője, terjesztője, tudását megosztja az új optikusgenerációval.

A cikk a Jakov Jedidiával felvett interjú és a Milka Jedidia emlékére kiadott könyv alapján készült.


A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject

A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.