„Seelenfreund bácsit, az optikust – olvasom egy húszas évekből származó feljegyzésben – mindenki ismerte, ott készültek családunk szemüvegei is.”
Az idézet az akkori Kolozsvárra vezet vissza bennünket. Azonkívül, hogy szép város, és a Kis-Szamos partján fekszik, még azt is érdemes róla tudni, hogy abban az időben nyolcvannégy bank működött Erdély legnagyobb városában, kisebbek, nagyobbak, olyanok, amelyekben kettőtől húsz alkalmazott szolgálta ki a betérőt, de volt tizenhat jelentősebb bank is, ahol a személyzet száma elérte a huszonegy–kétszáz főt.
A városban négyfakultásos egyetem működött orvos-, természet-, jog- és bölcsészettudományi karral. Ezenkívül volt még kereskedelmi akadémia, mezőgazdasági akadémia, zene- és színművészeti akadémia s egy ideig képzőművészeti főiskola is – olvasom az 1957-ben megjelent, Kolozsvár című könyvben, amelyet Ştefan Pascu, Pataki József és Vasile Popa állított össze.
És – mint említettem – ott volt Seelenfreund Alexander bácsi optikai szaküzlete. Talán akkoriban még okulárénak nevezték a szemre illeszthető alkalmatosságot, a lényeg, hogy bizonyára jól ment az üzlet egy olyan városban, ahol annyi tanult ember élt.
Mi járhatott az ismert és megbecsült látszerész fejében, mára nehéz lenne kibogozni, tény, hogy fiával, Gerzsonnal együtt hajóra szállt, és kivándorolt az akkori Palesztinába. Otthagyta a várost, ahol született, felnőtt, családot alapított, és vállalkozásba kezdett. A várost, amelynek már színháza és operaháza is volt, és ahol kalapot emelve előre köszöntek neki. Otthagyta a békebeli világot, megszokott környezetét.
Mi vezette? A vallásosság, a cionizmus, a kíváncsiság vagy az üzleti elgondolás? Feltehetően ez is meg az is.
Apa és fia Jaffa városába érkezett. 1924-et írt a naptár. A zsidó naptár hanukát ünnepelt. Gerzson Kolozsváron hagyta mátkáját, a tizennyolc éves Buxbaum Milkát, aki megígérte vőlegényének, otthon várja hívó szavát. Ami attól függött, lehet-e, érdemes-e Palesztinában optikusvállalkozásba kezdeni, lehet-e arra építeni családjuk jövőjét.
Jeruzsálemben telepedtek le. A Jaffa utcában vettek üzlethelyiséget, ami már akkor központnak számított. Közel volt a Mea-Searim negyed és az óváros is. Jó hely, reményre jogosít. A bolt ma is fennáll, a 31. szám alatt, a család tulajdonában van, ott szolgálja vevőit.
Alexander és Gerzson együtt vezették be az üzletet. Úgy gondolták, két családot lehet majd a bevételből fenntartani több-kevesebb sikerrel. Aztán kiderült, inkább kevesebbel. Idővel kevésnek mutatkozott a szűkös bevétel.
Seelenfreund Alexander újra nagy lépésre szánta el magát. A kolozsvári üzlet még megvolt, amikor 1924-ben kivándoroltak, bérbe adta. Visszament. Mint később kiderült, nem kellett volna. Ordas szelek járták be Európát, amelyek elérték Kolozsvárt, és utolérték Seelenfreund bácsit is. 1944. március 27-én a németek megszállták a várost, május 3-án gettóba zártak tizenhatezer helybéli zsidót, és már május 25-én elkezdték deportálásukat. Seelenfreund Alexandert családjával, hitsorsosaival elvitték Auschwitzba, ahonnan sosem tértek vissza.
Gerzson Jeruzsálemben, a Jaffa utca 31.-ben árulta a szemüvegeket. Öt éve élt már Palesztinában, amikor csatlakozott hozzá a Kolozsváron kiszemelt ifjú hölgy is, aki ugyancsak otthagyta szülővárosát, és 1929-ben apjával Erecbe hajózott.
Összeházasodtak, Gerzson eredeti családnevét a héber fülnek jobban hangzó Jedidiára változtatta. Felesége Milka Jedidia lett. A Kolozsváron születő és Jeruzsálembe alijázó házaspárnak 1930-ban megszületett első fia, aki az Eliezer Zeev nevet kapta. Nagyon szép kisfiú volt, szép fiatalember lett belőle. Akkoriban a család az óvárosban lakott. Az arab pogrom Hebron után őket is fenyegette. A zsidók felkészültek, igyekeztek fegyverekkel felszerelni magukat, nem voltak hajlandók olcsón adni az életüket. A fegyvereket jobb híján cserepes virágaikba rejtették minden eshetőségre készen. Szerencséjükre páncélozott járműveiken az angolok előbb jöttek értük, mint az arabok. Azzal a céllal, hogy a veszélyben levő zsidókat felpakolják járműveikre, és biztonságosabb helyre szállítsák őket. Csak azon csodálkoztak, hogy a vészhelyzet dacára a zsidók ragaszkodtak cserepes virágaikhoz: mind egy szálig magukkal vitték.
Eliezer Zeev mindössze egyéves volt, amikor 1931-ben Milka gyermekével hazalátogatott Kolozsvárra, hogy találkozzon családjával. És ha már ott volt, kitanulta a fotószakmát, fényképeket tudott előhívni és másolni.
Második fiuk, Jakov 1938-ban született. Kétéves lehetett, amikor apja, Gerzson Jedidia egy akkor még gyógyíthatatlan fertőzés következtében harmincöt éves korában meghalt.
Milka megözvegyült. Egyedül maradt két kisgyerekkel, a tízéves Eliezer Zeevvel és a kétéves Jakovval. És az optikai üzlettel, valamint fotós ismereteivel. A holokausztban elvesztette szüleit, testvéreit, családtagjai nagy részét.
Átvette az üzletet, nem volt más választása. Munkabírása volt, ötletei is, a szakmába beletanult. Egészen 1990-ig állt az üzlet élén. Övé volt Jeruzsálem három legnagyobb szaküzletének egyike.
1946-ban segítséget kapott. Egy holokauszttúlélő alijázó férfi állt be az üzletbe.
Férje halála után újabb tragédiával kellett Milkának szembenéznie. Az arab zavargások idején az éppen csak serdülő fia beállt a Hagana harcosai közé. Később egy másik katonai egységhez, a Gadnához csatlakozott. Ott szolgált a függetlenségi háborúban is. Eliezer Zeev tizennyolc éves volt, amikor elesett.
A borzalom Milka egész életére kihatott, sosem tudta megemészteni a történteket. De ott volt a másik fia, a tízéves Jakov, ott volt az üzlet, tovább kellett lépnie, élni kellett.
Jakov ma nyolcvanon túl van, nyugdíjas.
Vele, Jakov Jedidiával, az üzlet mai tulajdonosával beszélgetek. A fiatalos férfi családjáról beszél. Nagyapjáról, apjáról és édesanyjáról, aki köztiszteletben álló asszony volt. Ötven éven át vezette az üzletet. 1976-ban feladta lakását, idősek otthonába vonult. Onnan járt be naponta kilencvenéves koráig. Akkor jelentette be családjának, hogy nyugdíjba vonul. 2004-ben kilencvennyolc éves volt, amikor megkapta a város polgármestere által adományozott Jeruzsálem díszpolgára oklevelet. Ezzel ismerték el munkáját, amelyet a város megbecsült polgáraként végzett. Az oklevél ma is az üzlet falát díszíti, a nagyasszony portréjával együtt.
2006. január 1-én, százéves korában halt meg.
Jakov jól beszél magyarul. A családi gyökereken kívül ehhez hozzájárult, hogy érsekújvári felesége van, otthon, ha olyasmit akartak megbeszélni egymást közt, ami nem a gyerekre tartozik, magyarul tették.
Kolozsváron még nem járt, Budapesten már többször megfordult, unokatestvérei élnek ott. Vallásos ember, nyugdíjasként hetente kétszer jár be az üzletbe azokkal találkozni, akik a tanácsára várnak. A többi napokon reggel kilenctől egy óráig vallástörténeti órákat hallgat.
A fiukat a nagypapa után Gerzsonnak hívják, szintén optikus, a város másik felében van üzlete. A családi hagyományok folytatódnak.
A Jaffa utca ezen a környéken, ahol az üzlet áll, meglehetősen forgalmas. A közepén két sínpár húzódik, azon közlekedik a jeruzsálemi villamos, aminek héberül „könnyű vonat” a neve. Feltűnően sok a környéken a rendőr, a rendőrautó. Kiderül, hogy nincs messze a rendőrkapitányság, azon túl a Migras-Haruszim. Jakov elmondja, hogy a brit mandátum idején az Ecel és a Lehi harcosai nem messze az üzlettől próbálták megzavarni az angolokat, sokszor robbanások rázták meg az üzlet kirakatát.
Természetes volt a családban, hogy Jakov is az optikusszakmát választja. Az már kevésbé volt természetes, hogy édesanyja elküldte fiát Angliába tanulni. Akkoriban alakultak a szemvizsgáló szalonok, az angolszász országok élen jártak ezen a téren. A kiváló üzletasszony ráérzett, a szemüvegek eladásán túl fontos, hogy meg tudják állapítani, milyen dioptriás szemüvegre van szüksége a kedves vevőnek. Addig ezzel a szemorvosok foglalkoztak, de az ő tananyaguk nem volt részletekbe menő. A szemészorvos a gyógyszerek felírásával, a szem műtétjével, valamint a szembetegségek gyógyításával foglalkozik. Az optometrista olyan diplomás egészségügyi szakember, aki a szem fénytörését vizsgálja.
Mára már ismert és elismert szakma lett, a Bar-Ilan Egyetemen és a Miklelet Hadaszában képezik a jövő optometristáit. Négy évig tanulják a szakmát. Kevés olyan magára adó optikai szaküzlet van manapság, ahol ne lenne optometrista szakember. Jakov ennek az ágazatnak elismert úttörője, terjesztője, tudását megosztja az új optikusgenerációval.
A cikk a Jakov Jedidiával felvett interjú és a Milka Jedidia emlékére kiadott könyv alapján készült.
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Peer Gideon 1971-ben alijázott. Az Új Kelet munkatársa volt, több ezer cikket írt Izraelről, két könyve is megjelent.
